Fenyvesi junior XCO-bajnoki címvédéséről

Pénteken utaztunk le Zalaegerszegre, ám útközben Csepelen beugrottunk két szponzoromhoz egy-egy utolsó bíztató szó erejéig és néhány kihagyhatatlan kellékért, melyek ehhez a fontos versenyhez szükségesek.

Este még 1 körre kivonultam a pályára, hogy bejárjam. Elsőre nem igazán tetszettek a meredek mászások, ezeket kicsit szoknom kellett, ami persze másnap meg is történt.

A lefelékbe viszont első látásra beleszerettem, mert gyorsak és technikásak is voltak, sok mesterségesen épített szakasszal. Szombaton délelőtt még 2 kört abszolváltam, nagyjából összeszoktam a pályával. Estére meglepett a barátnőm, akinek nagyon örültem, hogy leutazott értem otthonról tömegközlekedéssel, hogy megnézze a versenyemet.

Vasárnap, a nagy napon, 2 órakor rajtoltam szokásos módon az Elit mezőnyben. A rajtot nem siettem el, csak 3-4. helyen érkeztem ki a foci pályáról. Aztán pár száz méter múlva átvettem a vezetést, és ez csak egyszer változott, akkor is csak egy negyed körre.

Az első 2 kört utazó tempóban, 2 másik ellenfelemmel mentem, aztán a 3. körben leszakítottam őket, így a 3. kör lett a legerősebb, legalábbis én így érzem. A negyedik körben 1 emelkedő kivételével, mindegyiken csak közepes tempóban haladtam, de ez látszik az köridőimből is, az egy perces előnyből csak 20 mp maradt.

Tudom, rossz döntés volt így tennem, de most az egyszer úgy voltam ezzel, hogy csak nyerjem meg, tök mindegy mennyivel. Hajtanom kellett volna az U23-as sporttársakra, hogy utolérjem őket, ehelyett lustálkodtam, és örültem, hogy meg tudtam védeni a bajnoki címem. Mostanában nem tudtam minden versenyen a helyzet magaslatán állni, így nagy erőt adott az, hogy 2011-ben is a piros-fehér-zöld mezben hallgathattam a himnuszt.

Idei kerékpáromat is bajnoki biciklivé avattam, hála az erős technikai háttérnek, a Golyán Kerékpárnak, akik felkészítik a versenyre, és a Boneshaker-nek, akik a felszerelésben és alkatrészben támogatnak. Illetve hatalmas köszönet a csapatomnak, a Bringabanda SC-nek, akik idén korrekt módon hozzájárulnak ahhoz, hogy a lehető legjobb eredményt érhessem el, de legfőképp a szüleimnek, akik nélkül ez az egész nem valósulhatott volna meg.

Egy valakit szeretnék még megemlíteni, nem sokan tudják, de én kb. 1 éve egyedül edzek, és az utóbbi időben nem könnyű időszakot éltem át, de Béla Attila edzőtársam durván 2-3 hete végzett a sulival és jöhetett haza, így ő is hozzájárult ahhoz, hogy kicsit összekapjam magam fejben és lelkileg is, és újra visszarázódjak a rendes, régi kerékvágásba. Gratulálok neki is a 3. helyért, a csapattársaimnak, Buzsónak és Bálintnak, és mindenki másnak!