A Merida versenyzésre szánt össztelósát gyakorlatilag teljesen átdolgozták, nyomaiban sem emlékeztet az elődre. Miért kell egy bevált, sikeres konstrukciót lecserélni. Két komoly magyarázattal is szolgált a gyártó.
A legtöbb hivatalos kommunikáció szerint a fő ok, hogy technikásabbak lettek általában a versenyek, és az agresszívabb stílus másfajta rugózási karakterisztikát követel, ezt adja az új rendszer, megtartva a NinetySix pozitív tulajdonságait az alacsony súly tekintetében, továbbá fokozva a merevséget. A NinetyNine technikai jellemzőiről korábban már beszámoltunk, a cikk IDE KATTINTVA olvasható el.
A Merida depóban már a sajtótáborokból ismert szerelősrácokkal találkoztunk, és jelen volt Juergen Falke főkonstruktőr is, így a katalógusokban leírtaknál érdekesebb információkhoz is juthattunk. A felfüggesztés teljes átdolgozására nem csak az előbb említettek miatt volt szükség, hanem a most bevezetett BigNine 29-es mellett természetesen lázasan terveznek a mérnökök egy nagykerekű fullyt, amihez az eltérő kerékméret miatt is radikálisan változtatni kellett a Ninety-Sixen. Ránézve ilyen szemmel a NinetyNine-ra, szinte látszik is kirajzolódni a nagykerekű össztelós, de ezzel most nagy titkot árultunk el, erről ennyit, és ne add tovább…
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Meglepő volt, illetve csak a magyar mentalitáshoz szokott zsurnalisztának, hogy a nemrég még a Fekete-erdő Maratonon ezüstérmet szerző – három éve a Duna Maratonon diadalmaskodó – korábbi maraton Európa-bajnok, Hannes Genze állítgatta be a tesztkörre vitt gépeket, és amikor beszélgetés közben, ki akartam venni a kezéből a szerszámokat, hogy hagyja már, majd én csinálom közben, nem hagyta… Mert valahol ez is hozzátartozik a profi szerződéshez és mentalitáshoz. Hannes egyébként már a Centurion egyik konstruktőreként dolgozik, és az új NinetyNine-nal kapcsolatban már a tesztkör előtt elmondta, ami be is bizonyosodott, hogy az új felfüggesztés kevésbé mozog, ül be fölöslegesen, mint a NinetySix, így sokkal kevesebbet nyúl hozzá az ember a LockOut-hoz, terepen gyakorlatilag én nem is éreztem szükségét, hogy kimerevítsem, csak az összehasonlítás kedvéért tettem meg.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Terepen remekül működött a rendszer, fölfelé is olyannyira a talajon tartotta a kereket, ami a később próbált merev 29-esekkel összehasonlítva is kiemelendő, és nem éreztem, hogy eközben hajtási energia veszne el. Kipróbáltam aszfalton is a tisztán látás kedvéért, kb. öt másodpercenként merevítve-kiengedve, természetesen itt jobban követhető volt a bemozdulás, de ez oly kismértékű volt, hogy sebességcsökkenésben nem nyilvánult meg. Terepen pedig sokkal többet számít, hogy kisimítja az utat. Fölfelé egyébként szintén pozitívan nyilvánult meg a szokásosnál talán meredekebb fejcsőszög, a bringa véletlenül sem emelte az orrát, még a meredeken kényelmesen hátradőlve sem.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Utóbbi tulajdonsága miatt mondjuk síkon és lefelé kicsit furcsának éreztem a geometriát – s később ezzel a többiek is egyetértettek – kicsit előre billen a gép egy fullyhoz képest (a középrész kénytelen magasabban lenni, mint egy merevfarún), de versenyeken ez mindenképpen kifizetődő lehet. Mint ahogy az alacsony súly is, a bringa egy merevfarúval is versenyképes ilyen szempontból (mondjuk a DT-villára, kerekekre, Sram XX szettre nézve ez nem csoda), és fontos kiemelni, hogy a kicsit nagyobb, ergo nehézkesebb, tank módjára mindenen áttörő 29-eseknél könnyebben, természetesebben lehet tenni-venni a bringát terepen. Tetszett!!!
(A gyári leírást böngészve kiderül még, hogy az elsőre furcsa, enyhén előre dőlő érzés nem véletlen, hiszen a geometriát direkt úgy alakították ki, hogy ne csak 100 mm-es, hanem 120 mm-es mozgású villával is jól működjön, és a nem versenyzésre szánt modellek közül biztosan szerelnek majd ilyennel is párat a későbbiekben.)
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
A Ninety-Nine-t csapatunk hölgyversenyzője, Felföldi Viki is kipróbálta, és „fülig ért a szája”:
Kellemes érzés volt ráülni erre az össztelós kis ”csodára”. Szerencsém volt, mert pont a méretemre találtam, egy ”M”-es 99-ban. Igaz egy hosszabb stucnit elbírt volna a gép, de ez már csak részletkérdés. Korábban nem hallottam túl pozitív dolgokat a Meridáról, azonban ezt a bringát kipróbálva nekem kimondottan jó véleményem van erről a bicikliről. Szívesen versenyeznék vele. Ha lenne egy ilyen ”hintaszékem”, nem is vágynék 29-esre.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
A geometriája kicsit érdekes volt számomra, picit olyan, mintha előre döntötték volna az egész vázat, de nekem tetszett. A teleszkópok kifogástalanul tették a dolgukat, lefelében még csak ki sem kellett állnom a nyeregből, gyönyörűen kimozogtak mindent. Egészen biztonságban éreztem magam a rázós, köves részeken is. Stabil volt a bringa, nem pattogott, s a felfelében sem hintáztam, hiszen csak egy gombnyomás a kormányon és máris, mintha egy merevfarú kerékpáron ülnék. Apropó gombnyomás… némileg zavaró ugyan, hogy mindkét teleszkóp kormányról lockolható, valamint a sram XX váltónak is két ”külön gombja” van mindkét oldalon, így már-már egy Forma 1-es autóban érezhettem magam, ami azért nem is lehet olyan rossz.
Akárhogy is boncolgatja az ember, túl nagy mellényúlásokat nem talál ezen a bringán. Fullos felszereltség, gyönyörű váz, kiváló rugózás. Azt hiszem egy versenyző sem kívánhat ennél többet.
Merida információ a hazai forgalmazó honlapján, IDE KATTINTVA érhető el.
Kíváncsian vártuk, hogy az Eurobike tesztnapján végre kipróbálhassuk a Merida versenyzésre tervezett „túnájnerét”, amiről egész évben sokat hallottunk már a Cape Epic megamaratontól kezdve folyamatosan....
Tovább a teljes cikkhez »
A Merida mindig élen jár a következő évi modellekről szóló információk szolgáltatásában, most sincs ez másképpen. Még a legjelentősebb európai bringás seregszemle, az Eurobike előtt bemutatta a szaksajtó számára, mire...
Tovább a teljes cikkhez »