Azért is fontosak számunkra mindig a Merida újdonságai, mert hazánkban az egyik legjobb forgalmazói háttérnek köszönhetően legtöbbünknek mindig az egyik alternatívát jelentik új bringa vásárlása esetén. A BigNine-t egy tapasztalt maratonista, Blazsó Márton és a hegyikerékpározást műkedvelő szinten űző zsurnaliszta, Takács Tamás is meghajtotta.
Takács Tamás: A száraz adatok alapján is komoly versenygéppel van dolgunk, hiszen a váz súlya alig haladja meg az egy kilogrammot, és a felszerelést tekintve is következetesen szempont volt egy könnyű, fürge bringa megalkotása. Számomra a legmarkánsabb tulajdonsága a BigNine-nak pont ez a sportosság volt, és ezért volt a személyes kedvencem a kipróbált merevfarú 29-esek közül.
 |
|
| Fotó: Béka | |
Geometriája nekem abszolút feküdt, s bár ebben a markánsan előretolt nyeregnek is szerepe volt, nem éreztem azt, mint a legtöbb 29-esnél, hogy amikor leülök, akkor kicsit olyan, mintha egy fotelbe ülnék „bele” egy 26-oshoz képest, és amikor kiállok a nyeregből izmozni kicsit, akkor olyan, mintha „ki kellene szállni” abból a fotelből. Ennek ellenére megmaradt a 29-er feeling, hogy az ember benne ül kicsit a bringában. Mégis könnyedébben tudtam váltogatni a pozíciót, a kerékmérettel arányosan nem nőttek meg jelentősen a mozdulatok és az erre fordított energiák.
 |
|
| Fotó: Béka | |
Tulajdonképpen a nagy méret ellenére egy könnyen mozgatható, könnyű bringán ültem, amiben megtaláltam a 29-esek legfőbb jó tulajdonságát, a stabilitást, a kerekek jó tapadását, és ebből adódóan azt a számomra nem elhanyagolható pluszt, hogy nem kell olyan technikai tudással rendelkeznem – mint például a Marcié – hogy átgördüljek az „akadályokon" felfelé és lefelé egyaránt.
 |
|
| Fotó: Béka | |
Apró részlet, de számomra nagyon fontos a 29-eseknél a kormány, mert a kerékpároshoz képest túl széles testalkatom révén szeretem kiállva, izomból nyúzni a nagykerekűt, és ehhez fontos, hogy megfelelő szögben visszahajló pozícióban legyenek a markolatok, ugyanakkor maradjon a fogás alacsonyan, hogy a pozíció inkább a fekvőtámaszhoz közelítsen, mint a bordásfalban kapaszkodáshoz… Ebből a szempontból is jól eltalált az alkatrészválasztás a BigNine-on.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Szintén hegymenetben terhelve esik nagyon jól a DT 29-er villája által kínált lehetőség, a lezárás lehetősége mellett a vezérlőkallantyú középső állásában ugyanis leül a villa, még ideálisabbá változtatva a szöget a mászáshoz.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Mondjuk magával a kallantyúval nem kötöttem szoros barátságot, így száraz körülmények között is figyelnem kellett, hogy a megfelelő pozícióba állítottam-e, és ezek után el tudom képzelni, hogy versenykörülmények között ki tudná hozni belőlem az üvöltést…
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Talán sokat hozzáadott a rögtön kialakuló szoros barátsághoz a Maxxis Crossmark gumi, szinte egész szezonban ilyeneken gurultam, 29-esre meg pláne nem tudnék ideálisabbat elképzelni, hiszen a kerékméretből adódó nagyobb tapadási felületnek köszönhetően, nem kapar el úgy kritikus szituációkban, mint a 26-os. A teljes Sram XX szettről, működéséről, stb. hadd ne írjunk, bár Mikusz kedvéért intézzük el annyival a kérdést, hogy „teszi a dolgát”.
 |
|
| Fotó: Béka | |
Blazsó Márton: Hol vannak már azok a 90-es évek amikor a Merida katasztrofális geometriájáról volt híres… Rövid láncvilla rövid magas első háromszöggel társult és még a homlokcső is meredek volt. Fölfele kicsit emelgette az orrát, de lefele legalább életveszélyes volt.
 |
|
| Fotó: Béka | |
Szerintem nagyon jót tett a cégnek, hogy világszínvonalú versenyzőket kezdett támogatni és ki is kérték a véleményüket! Az új 29-es bringa teljesen más képet mutat, mint ősei. Jól manőverezhető, stabil emelkedőkön és lejtőkön is. De mi mást is várhatnánk egy Biggie-től.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Nagyon tetszett a bicóra szerelt kormány, ami ugyan nem rizer (tehát valószínűleg nagyon könnyű), de mégis sokkal nagyobb mértékben hátrahajlított kb. 10 fokos lehet, ami nagyon kényelmes és a csuklóízületnek is jobb. Márkája "PRC" ami a Kínai népköztársaság angol rövidítése. Remélhetőleg nem onnan jött a név. :)
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Szintén ilyen név alatt fut az üléscső, ami nagyon könnyű és rugalmas. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy sokan visszatértek montinál is a vékonyabb 27,2mm-es átmérőhöz. Sajnos a csúcsmodellen, valami furcsa nyeregbilincs rögzítés van, amihez saját szabványú nyereg is kell. Tudom, nem az ő ötletük, de miért kellett ez? Tufi megpróbálta beállítani, de pár perc után letett róla…
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
A váz alsócsöve kétkamrás, ami tök jó merev, és nem reped olyan könnyen be egy kósza repülő kőtől. A nagyobb kerekű változat is rendelkezik a "flex stays" nevű rugalmas támvillákkal. Ezt én mókusámításnak tartok, mert ha valakinek van egy kicsi mérnöki vénája, akkor beláthatja, hogy ilyen csőprofilokkal ezt kicsit fura kijelenteni, ráadásul majdnem teljesen egyenesen futnak a hátsó tengelyig.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Azért nem kell megijedni. Nagyon komfortos ülni a gépen, de mindez a vékony karbon üléscső érdeme!!! Ez nem is baj, mert a hajtás oldalon a láncvilla felülről nézve nagyon vékony a jó sárférőhely miatt, de ha rendesen hajlana a támvilla, akkor az egy időzített önmegsemmisítő rendszer lenne.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Összességében: Nagyon szuper bringa annak, aki komoly teljesítményt vár a magyar XCO és Maraton versenyeken ugyanattól a bringától. Tetszettek a felszerelt alkatrészek (kivéve az ülés-üléscső szabványrém). Tetszett a geometria is! (Nálam ez nagy szám a Meridától!) Esetleg váz tartóssága lehet buktató.
Merida információ a hazai forgalmazó honlapján, IDE KATTINTVA érhető el.
Az év legjelentősebb bringás seregszemléjén, az Eurobike-on a hazai mountain bike maraton sorozatok legjobbja, Blazsó Márton volt legfőbb „szakértő teszterünk”, akivel találkozott az elképzelésünk a prioritásokat illetően:...
Tovább a teljes cikkhez »