Szerencsés helyzetben voltunk, mert meghívták a női és a férfi magyar maraton bajnokot, és minden költséget a rendezők álltak. Kihasználtuk a lehetőséget és egy nem akármilyen többnapos versenyen vehettünk részt.
Röpke 13 órát repültünk, minden átszállást beleszámolva egy nap alatt érkeztünk meg Langkawi szigetére. Fárasztó volt az út, de rosszabbra számítottam, és a hat óra plusz időeltolódással is hamar megbirkóztam. A fülledt, párás, nagyon meleg időhöz elég nehéz volt akklimatizálódni. Kinn a szabad levegőn úgy éreztem magam, mintha az „ördögi szaunában” lennék. A sziget legnagyobb városában Kuah-ban, a Bayview Hotel volt a verseny hivatalos szállásadója, itt volt mindenki elszállásolva. A bringák számára volt egy hatalmas terem, külön, számozott boxokban alakították ki a helyüket. Minden bringához tartozott egy névre szóló címke, amelyet le kellett adni, ha kivittük a bringát, amit a maláj hadsereg emberei ellenőriztek és védtek!
A versenyig egy teljes napunk volt hozzászokni a körülményekhez, és szervezők nagyon készségesen segítettek mindenben. A 8 kilométerre található XCO pályára külön motoros kísérőt biztosítottak, hogy megmutassa a pályára vezető utat. A versenyközpontot egy közeli kígyófarm szomszédságában helyezték el, de szerencsére a pályán nem találkoztunk egyetlen óriással sem. Viszont befogtak két szép példányt és kitették őket egy kosárban a technikai zónában. Biztos azért, hogy megvicceljék a ridereket, mert defekt hangot adtak. :-)
A pálya egy emelkedőből és egy lejtőből állt, kisebb megszakításokkal. Az emelkedő első részét nedves, gyökeres, majd köves, homokos talaj váltotta, és csak egy nyomon lehetett felmenni. A lejtőt még technikásabbra jelölték ki: sok kanyar és gyökeres letörések váltották egymást. Kicsit meg is lepődtem az első körben, hogy milyen jó technikás, élvezhető pályát építettek a malájok. Két laza kört mentem és még oda-vissza tekeregtem aszfalton, így elég is volt a 1,5 órás edzés a „szaunában”.
Másnap reggel kezdődött az első etap: egy 60 kilométeres maraton kör volt kijelölve a dzsungelben. A reggeli 9 órás rajt késett 20 percet, mert a verseny főtámogatója a maláj miniszterelnök kicsit megcsúszott a startpisztoly eldurrantásával. A mezőny felét a malájok tették ki, de a kategóriámban 12 ország több mint 100 montisa indult. Közöttük a francia maraton bajnok, a Cape Epic győztes Thomas Dietsch és Karl Platt, a világkupa éllovas és dél-afrikai bajnok, Burry Stander és még több profi montis is tiszteletét tette az ötnapos versenyen.
Az ötödik pozícióba szólítottak be a maraton ob-pontok alapján, így jó helyről tudtam megkezdeni pár kilométer aszfalt után az egynyomos dzsungel ösvényt. Pár patakátkelés után furcsa hangot hallottam a hátsó kerék felől, és néhány perc múlva megállásra kényszerültem a hátsó féktárcsa lelazulás miatt. Csak kézzel tudtam meghúzni a központi felfogatás miatt, de szerencsére a második technikai zónáig, kb. a táv feléig nem lazult meg a tárcsa, majd Viktor segített kicserélni a hátsó kereket és a féket beállította a másik kerékhez.
Nagyon sokan elmentek mellettem szerelés közben, és utána nehéz volt visszaelőzni a dzsungel egynyomos ösvényein. Tovább nehezítette a körülményeket a mocsaras, lápos dagonyázás a rizsföldek mentén. Sikerült utolérnem egy négyfős, gyors bolyt, amelyben kanadai, amerikai és egy srí lankai „kolléga” tekert. Váltott vezetéssel törtünk át az esőerdő mocsaras ösvényein. Néhány helyen nem volt jól jelölve a pálya és tovább mentünk rossz irányba, de szerencsére hamar rájöttünk és visszafordultunk.
Az utolsó itatózónában, egy nagy hegy lábánál Viktor feladott egy XX Force-os izós kulacsot. Már csak 10 km volt hátra, ezért a hegy aljában nagyobb tempóra váltottam, hogy lerázzam a többieket. Sikeres volt az akcióm és sikerült még pár ellenfelet lekapni az utolsó kilométereken is. A célban a 14. helyre jöttem fel a kis technikai malőrrel a hátam mögött. Nagyon bosszantott, hogy ilyen hiba miatt nem tudtam a top 10-ben lenni, és az összetett top 10-es helyezésem is veszélybe került a nagy hátrány miatt. Sajnos Eszter sem úszta meg technikai hiba nélkül: a lánca felcsavarodott a középcsapágyhoz. De még így is a 9. helyen tekert be a gyors hibaelhárításnak köszönhetően.
A másnapi XCO C2-es versenyen a top 5. helyezés volt a célom. A beszólítás világranglista sorrendben történt, az első sorból indultam a többi „ásszal” és nagyon jól sikerült elkapnom a rajtot. Egy aszfaltos út tetejéről indultunk lefelé és kb. egy km múlva fordultunk be az egynyomos ösvényre. Jól kellett helyezkedni, mert a technikás ösvényen már nem lehetett előzni. Egy szenzációs rajtot követően, elsőnek fordultam be a terepre, lerajtoltam a "nagyokat"! Az emelkedő végén előzött meg a négyes fogat Karl Platt és Burry Stander vezetésével.
Beálltam a francia maraton bajnok, Dietsch mögé a hatodik helyre. Az első nagyobb letöréses kanyarban megakadt Dietsch és már nem tudtam megállni és muszáj volt könyökkel megérintenem, hogy ne esek neki. Sikeresen megelőztem és a lejtő további részén még nagyobb lett a különbség kettőnk között. Az utolsó körben, a hegymenet végén az egyik kanyarban kitört egy küllő a hátsó kerekemből. A lejtőn megálltam rögzíteni egy másik küllőhöz a szétszakadt darabot, hogy biztonságosan célba érjek. Közben elhúzott mellettem Dietsch, és már kevés volt a hátralévő idő a visszaelőzésre, így maradt a 6. hely, 13 másodperc hátránnyal. Nagyon örültem a helyezésnek egy ilyen erős mezőnyben, és még szereztem 8 UCI pontot is az olimpiai kvótához. Eszter is szép versenyzéssel szerzett 2 UCI pontot a 9. helyével.
A következő napra egy hatórás „endurance” versenyt terveztek a rendezők, de levették 1,5 órára a kiszámíthatatlan időjárás miatt. Nem is bántam a módosítást, nekem jobb a gyors, rövid, pörgős verseny. A pálya nagy része egy sík tengerparti részen vezetett és egy rövid, de technikás patakos, köves, gyökeres részen ment benn az erdőben. Két rövid, technikás emelkedő volt a 7 kilométeres körpályában.
Az összetett eredmény szerint szólítottak be a 12. helyre, ami a második sort jelentette. Most nem sikerült valami jól elkapnom a rajtot, éreztem a lábaimban az előző napi XCO versenyt. A 15. helyről jöttem fel körről köre, s az utolsó előtti körben értem utol a francia Thomas Dietsch-t, és a technikai zónából kerékcseréről Burry Stander mögöttem állt vissza. Hárman mentünk együtt az utolsó előtti körben az 5-7. helyen. Az utolsó körben az egynyomos, technikás ösvény előtti rövid aszfalton előre álltam és próbáltam lerázni őket. Szépen távolodtam a két „nagyágyútól”, amikor egyszer csak kiment alólam a gép egy patak alatti gyökéren. Csúsztam a bal vállamon pár métert a mocsokban, éreztem, hogy kicsit meghúztam.
Sebaj, gyorsan felugrottam a bringára és tovább nyomtam a bringát ezerrel. Stander közben kikerült, épp mikor a bringára ugrottam vissza. Próbáltam felkapaszkodni rá, de jobban elhúzott előlem, látva a bukásomat. A sík tengerparti részen Dietsch is vérszemet kapott és megpróbált felérni rám, de nem hagytam és nyomtam egy max. gázt az 1 kilométerre lévő célig. A 7. helyre értem be, nagy küzdelmek árán, bár jó lett volna megverni mindkét sztárt. Eszter kiegyensúlyozott tekeréssel, stabilan a 8. helyen ért célba.
Viktor még este lecserélte az edzőbringában lévő karbon merevvillára a DT Swiss telót, mert a másnapi szakasz aszfaltos úton vezetett. Teljes útzárat alkalmaztak az utolsó 10 kilométeren, amely felvezetett Langkawi legmagasabb csúcsára, a Gunung Raya (King of the Mountain) hegyre.
A következő napon, reggel 9-kor, együtt rajtolt minden kategória. Egy 27 kilométeres országúti, hegyi mezőnyversenyt jelöltek ki a szervezők Langkawi legmagasabb hegyére. Két országúti ProTouros sztárt is meghívtak a két utolsó szakaszra. Az egyik versenyző a Sky csapatból, a másik a Lottóból jött. Elég viccesen néztek ki a montin. Látszott, hogy nem volt beállítva nekik a gép, amit kölcsön kaptak. Az egyik Lotto- rider még a táv elején megszökött a sík részen, aztán ahogy kezdődött a hegyes hullámvasutas rész, már ki is állt. Néhányszor én is előre álltam húzni a mezőnyt, mert unalmas volt a lagymatag tempó.
Aztán kezdődött a meredek lépcsős mászás kb. 18km-nél. A két Bulls-os versenyző irányítása alatt volt a 10 főre csappant élboly. Az utolsó kilométereken Karl Platt diktálta az erős tempót, majd az utolsó kilométert jelző táblánál belószolt a Sky-os menő. Nem sokáig tartott a lendülete, mert Platt megkontrázta az utolsó 500 méteren egy hosszú hajrával. A 6. helyen voltam a sorban és még sikerült lehajrázni a tavalyi, ausztrál összetett győztest a lankás befutónál. A célba érés után, a hegyen volt még egy kis idő barátkozni a többi bringással, mert meg kellett várni az egész mezőny befutását az egyirányú útlezárás miatt.
Az utolsó napon már csak a versenyközpont, a stadion körül volt kijelölve egy 1,5 km-es kör, amely hasonlított egy akadályok nélküli ciklokrossz pályához. Sok kanyar és kigyorsítás jellemezte a 40 fokos hőségben rendezett szakaszt.
A rajtnál egy kicsit beragadtam az olasz versenyző mögött, mert lecsúszott a pedálról a lába. A széles, aszfaltos részen fel tudtam zárkózni a top 10-be. Az elején hatalmas tempót diktált Stander és Platt, majd a második körben elhúztak a mezőnytől. Egy nyolcas bollyal üldöztük a szökevényeket öt körön keresztül, de csak távolodtak tőlünk. Kisebb sebességre váltottunk, én maradtam az ötödik a sorban, hogy pihentebb legyek az utolsó három körre. Az utolsó kör elején, az aszfaltos részen támadásba lendültem: „ing-gatya” belószoltam és full gázon végig nyomtam a kört, csak az olasz srác tudott velem jönni. A célegyenes előtti utolsó kanyarba gyorsabban gurult bele a 29’er bringájával. A dobogós helyért ment a végső hajrá, de már nem tudtam a célegyenesben felgyorsítani a gépet. Örültem a 4. helynek is, az összetett 8. helyezésemen már nem változtatott volna semmit a dobogós hely. Majd a következő évben jobb leszek. Sokat tanultam az öt versenynap leforgása alatt.
Eszter is a legjobb helyezését az utolsó napon szerezte meg: az előkelő 7. helyen végzett és összetettben felkapaszkodott a 10. helyre.
Este meghívták az összes sportolót és kísérőt egy vacsorával egybekötött ünnepélyes díjkiosztóra a sportstadion nagytermébe. A maláj miniszterelnök és a rendezvény főszponzorai adták át a díjakat a legjobb három helyezettnek, mialatt néptáncosok maláj tánccal szórakoztattak minket. Szerintem, összességében egy jól szervezett versenysorozat volt, csupán néhány „gyerekbetegséggel”. Remélem, ezeket a hibákat sikerül orvosolni a következő Langkawi Mountain Bike Challenge versenyre. Nagy köszönet Viktornak és Eszternek a versenyek alatt nyújtott segítségért! :-)
Ez volt az utolsó versenyem a MAGELLAN PYXIS TEAM bringával. Sokat köszönhetek a Cseke Zrt.-nek, s úgy érzem, hogy szépen és méltó módon fejeztem be a 13 évnyi együttműködésünket, aminek köszönhetően a MAGELLAN bringák, a BTS, a BikePositive és a cég által forgalmazott egyéb márkák ismertté és megbecsültté váltak a bringások között, és mindannyiunk számára hasznos volt. Hálásan köszönöm a Cseke Zrt-nek és mindenkinek, aki támogatott Magellan-os pályafutásom során!
Egy új időszámítás veszi kezdetét novembertől, és remélem, még eredményesebb leszek az új technikai háttérrel. Még a jövő hétig csigázom a kedélyeket, hogy mely bringa márka lesz a nyerő számomra. :-) Most az egyhetes, bringamentes pihenőmet töltöm Malajziában, miután a következő célom a SuperCross ciklokrossz sorozatban lévő elsőségem megvédése lesz.
Jó pihenést mindenkinek!
Üdv.
Szilárd
Kőbányai TC.
www.facebook.com/buruczki
www.buruczki.hu
info@buruczki.hu
Buruczki Szilárd remekül ment a malajziai Langkawi Challenge ötnapos mountain bike verseny zárónapján is, a shortrack futamban a 4. helyen végzett a Specialized dél-afrikai sztárja, Burry Stander mögött!...
Tovább a teljes cikkhez »
Buruczki Szilárd (Kőbánya TC) folytatja fantasztikus versenyzését malajziai mountain bike versenyen: az utolsó előtti szakaszon ötödik helyezést ért el. A férfiak versenyében továbbra is a német Karl Platt vezeti az összetettet,...
Tovább a teljes cikkhez »
A magyar válogatott színeiben Buruczki Szilárd és Dósa Eszter is pontszerző helyen végzett az ötnapos malajziai Langwaki International Mountain Bike Challenge olimiai-krossz futamán, amire a második napon került sor....
Tovább a teljes cikkhez »