Henri Leconte: A hit a siker kulcsa!

- Először is, gratulálok a Thomas Muster ellen aratott győzelméhez. Kicsit sem volt furcsa jó barátja ellen pályára lépni Budapesten?
- Régóta ismerjük egymást, sajnálatos módon Thomas sérüléssel bajlódott, így ezúttal nem tudta legjobbját nyújtani, azt hiszem azonban, hogy a publikum így is jól szórakozott.

- Nem először jár nálunk, sikerült már felfedeznie a magyar fővárost?
- Tavaly decemberben már pályára léptem Magyarországon, akkor Mahroun Bahrani ellen játszottam bemutatómérkőzést és csak egy napig tartózkodtam itt, ezért akkor nem volt lehetőségem felderíteni a várost. Ezúttal közel egy hétig vendégeskedek önöknél, és csütörtök délelőtt máris kaptam az alkalmon. A Hősök terét látogattam meg, egyedülálló hangulatot áraszt, igazolta azt, amit annyi kedves barátom is ecsetelt. Budapest egy gyönyörű város.

- Magyarországról képzeletben repüljünk egy pillanatra az ön hazájába. Hogyan vélekedik a francia tenisz jelenlegi helyzetéről és kilátásairól?
- Kitűnő játékosállománnyal rendelkezünk, nézzen körbe, a legjobbak között tartják számon Richard Gasquet-t, azonban Jo-Wilfied Tsongát és Gilles Simont sem szabad elfelejtenünk, számukra áttörést jelentett az idei esztendő.

- Nem kétséges, ugyanakkor azt láthatjuk, hogy a világ elitjébe betörő francia tehetségek megtorpannak a top tíz kapujában, és képtelenek azt a színvonalat képviselni, mint Rafael Nadal, Novak Djokovics vagy akár Roger Federer. Mi állhat ennek hátterében?
- Nagyon egyszerű: a hit. A teniszpályán gyakran nem a technikai tudás dönti el egy-egy mérkőzés sorsát, hanem az, hogy ki képes fejben a kitűzött célra és az adódó lehetőségekre koncentrálni. Lehet bárki bármilyen különleges képességekkel megáldva, a csúcsra csupán ezekkel az adottságokkal nem érhet fel. Elég ha megtekintjük Gasquet pályafutását. Azt gondolom, a világ egyik legtehetségesebb teniszezője, ám nem tesz meg mindent azért, hogy igazolja képességeit, ráadásul fiatal és forrófejű. Ha megtanulja kezelni a kiélezett szituációkat, rövidesen ünnepelt hős válhat belőle. A követendő példa Tsonga lehet számára, aki az Australian Open során fejébe vette, megnyeri a tornát és kis híján valóra is váltotta álmait. Elhiheti, rövidesen ő is csatlakozik a világ szűk élmezőnyéhez!

- A nagy párharcok mindig a játék népszerűségét növelték, hogyan látja Roger Federer és Rafael Nadal rivalizálását?
- Kétségtelen, a mi időnkben is élményszámba mentek a jelenlegihez hasonló rangadók, amelyből elsősorban a sportág profitált. Ha a tehetséget nézem, akkor egyértelmű, Federer a világ legjobbja, ehhez kétség sem férhet!

- Már esett szó tehetségekről, mégis kiben látja a következő nagy generáció megtestesítőit?
- Természetesen Novak Djokovicsban. Ha visszatalál arra az útra, amely a Grand Slam győzelméhez segítette, egy igazi bajnok lehet. Ám számos feltörekvő ifjú játékos kopogtat az ajtón. Személy szerint meglepett Nisikori Kej a US Openen nyújtott produkciója, bár felépítése és adogatójátéka útját állhatja.

- Hogyan látja a szaksajtó új kedvencének, Juan Martin Del Potro kilátásait?
- Az én fejemben Gasquet ellentéte valósul meg személyében, áldozatokat és elletmondást nem tűrve küzdötte fel magát a ranglistán, remek képességekkel rendelkezik, mégis néha a kemény munka is csodákra képes. A nyári négy tornagyőzelme önmagáért beszél.

- És miként vélekedik a tavaly a legjobbak közé berobbanó, idén viszont halványan szereplő Szávay Ágnesről?
- Decemberben kaptam fel először igazán fejemet, amikor Budapesten Ana Ivanovics ellen vívott nagyszerű csatát. Azóta nehéz időket él át, azonban ha önbizalmát visszaszerzi, visszatalálhat a helyes útra és átlépheti azokat a határokat, amelyekkel korábban meggyűlt a baja.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM:

• Francia bohózat, osztrák körítéssel
  
• Elmaradhatatlan balhé és McEnroe-zakó
• Az erő ismét Goran Ivaniseviccsel volt
• Profi szervezés, csikorgó fogaskerekek
• Kell-e nekünk Borg és McEnroe?
• Borg: Túl öregnek tűnnék borostásan!
• Klasszikusok hódíthatják meg az Arénát