Kugli és masszőrje, Jonas négy napot töltöttek Szilvásváradon, és a borongós időjárás ellenére pozitívan értékelték az itt töltött időt. Az LTV Merida Racing versenyzőjével, Lukács Bálinttal amolyan idegenvezetőként terelgettük a korábbi Európa-bajnoki- és Trans-Alp ezüstérmest, miközben betekintést nyerhettünk kicsit egy profibb világba, apróbb praktikákat leshettünk el, mind a kerékpárt és a technikai dolgokat, mind a felkészülést illetően.
 |
|
| Kugli és a "tolmács", Luki | Fotó: Takács Tamás |
Lazsálásra nem volt idő, a szombati szakadó esőben is irány a katonasírok, márpedig ha Kugli beöltözött, nem volt ildomos szégyenben maradni, na ja, egy profi számára nem létezik rossz idő. A svájci és német precizitásnak köszönhetően működtek is a dolgok flottul, a maratonon minden a tervek szerint ment. A sikeres versenyt követő napon egy rövid interjú keretein belül értékeltük Kuglival a Bükkben töltött időt:
- Visszagondolva, mi jut eszedbe először a maratonról:
- Először? A patak, a frissítőállomásnál. Csak néztem, hogy mi ez, először a jobb oldalán mentem, lehetett látni az alján a kavicsokat, ahogy egyre mélyebb, átmentem a bal oldalra, kezdtem aggódni, meddig tart, de lekanyarodott róla a pálya.
 |
|
| Frissítés Bánkúton | Fotó: Hegyes János |
- Keménynek találtad a pályát?
- Igen, nehéz volt, változatos, izgalmas, de ilyennek kell lennie egy maratonversenynek, kell, hogy legyen sár is, nehezebb, érdekesebb szakaszok. Én jobban szeretem az ilyet, mint néhány német pályát, ahol országútival is végig lehetne menni…
- Hogyan? országútival? Nem cyclocross-gépet akartál mondani?
- Hát… Szerintem néhány helyen lelassítva tényleg végig lehetne menni országútival bizonyos pályákon. Nekem inkább bejönnek a keményebb pályák, mint a Rock d’Azur vagy a svájci pályák általában, és a Szilvás inkább az utóbbiakra hasonlított.
- Ez már a második versenyed Magyarországon a Duna Maraton után, biztosan kialakult valamilyen véleményed, mit emelnél ki a rendezéssel kapcsolatban?
- Nagyon jó volt a kijelölés. Mondtad te is, hogy ha egyedül megyek majd, figyeljek nagyon a jelzésekre, de nem volt sehol kérdés, minden egyértelmű volt. Ami szokatlanul jó volt összehasonlítva más versenyekkel, hogy nagyon nyugodt volt minden, semmi forgalommal nem találkoztam, nem voltak autók az aszfaltos részeken sem.
 |
|
| Egy profi versenyző egyben profi szerelő is | Fotó: Takács Tamás |
- Egy ilyen jellegű maratonon mire figyelsz elsősorban a technikával kapcsolatban?
- A technikásabb maratonpályákon általában az össztelós Merida Ninety-Six-szel megyek, de azért hoztam most a Merida O-Nine merevfarút, mert tudtam, hogy sárra számíthatok, és ez könnyebben tisztul, kevésbé ragad rá a sár. Nagyon fontosak minden maratonon a jól guruló kerekek, mert sokkal több olyan része van egy pályának, ahol lehet haladni. Magasabb, durvább mintázatú gumikat csak XCO versenyen érdemes használni. Én a Maxxis Monorailt választottam, ami nem túl könnyű, de jól gurul és jól tisztul. Belsővel, 1,9 bar nyomáson mentem, és be is vált. Más a hajtómű egy maratonon egy XCO versenyhez képest, itt szükség van a két tányérra, szintén a haladósabb részek miatt.
 |
|
| Az izmokat Jonas, a masszőr készítette fel |
Fotó: Takács Tamás |
- Beszéljünk kicsit rólad, egyike vagy azoknak a nemzetközi mezőnyben, akikre mondhatjuk, hogy maratonspecialista. Hogyan alakult ki a te esetedben, hogy az olimpiai szakág helyett inkább a maratonozást választottad?
- Több okból is. Jobban illik a fizikumomhoz, nekem jobb az állóképességem, és jobban is szeretem a maratonos terhelést. Nyugodtabb az egész. Egy maratonra megérkezel két nappal a verseny előtt, egy kis átmozgatás, nyugi, majd a verseny. A cross-country-val csak a gond van ebből a szempontból. Több nappal előbb oda kell utazni a helyszínre, folyamatos pályajárás, kipróbálni több gumit, pálya, átszerelés, stb. Aztán leesik az eső, kezdődik minden elölről, újabb gumikat kipróbálsz, sokkal kiélezettebb. Egyre jobban különválik egyébként a maraton és az XCO, Svájcban is van már kimondottan maraton-orientált csapat, például a Bulls.
- Milyen alapjaid voltak előtte, mikor kezdtél egyáltalán versenyezni?
- Viszonylag későn, 19 évesen kezdtem, de előtte is mindig sportos életet éltem, hokiztam, sífutás, stb. Én is cross-country-val kezdtem, az első komolyabb csapatom a svájci GT-Smith volt, az első igazán profi csapat pedig a Fischer BMC 2007-től. 2009 adott egy lökést a maratonozához, amikor alighogy a Felt csapatba igazoltam, az megszűnt anyagi és különböző gondok miatt, s ekkor jött a képbe a Multivan-Merida Team. A csapatnak eredetileg Jochen Kass és Hannes Genze voltak a maraton specialistái, de Jochen jól szerepelt az XCO világkupában, így arra koncentrált inkább, Hannes mellé pedig szükség volt egy párra a Trens-Germany és Trans-Alp többnapos maratonokon, ez lettem én, tehát a legutolsó 3 évem már inkább a maratonozásról szólt.
 |
|
| A Bükk egyik arca, ami Kuglit fogadta... | Fotó: Takács Tamás |
- Hogyan telnek a mindennapjaid, amikor nem versenyzel?
- Svájcban, a Bodeni-tó mellett lakunk a feleségemmel, remek terepek vannak edzésre, szeretem az 5-800 méter magas hegyeket, akárcsak, mint az itteni domborzat. A csapatból Ralph Naef egész közel lakik hozzánk vele is sokat találkozunk.
- Edzel sokat országúton, vagy inkább terep?
- Én jobban szeretem a terepet, kevesebb az országúti edzés. Sok kijelölt gyalogos túraútvonal van a közelben, ezeket használjuk edzésre. Elméletileg tilos, de próbáljon meg valaki elkapni… Még sosem volt ebből probléma.
- Melyek a legfőbb céljaid a sportban?
- Most legközelebb a svájci maraton bajnokság vár rám vasárnap, majd a Trans-Alp, de fontos cél a minél jobb szereplés a maraton világbajnokságon.
 |
|
| ...és Kugli arca, miután 5 órát töltött a Bükkben. | Fotó: Takács Tamás |
- Végezetül, hogy érezted magad Magyarországon?
- Tavaly a Duna Maraton kapcsán megnéztük Budapestet is, és nagyon szép. Idén pedig egy nagyon nyugodt helyre jöttünk. A táj hasonlít a Fekete-erdőre, a völgyek, minden gyönyörű zöld, olyan természetes minden, nincsenek zavaró tényezők. Láttam olyan állatokat, amivel otthon nem találkozunk, például a szalamandra a pályabejárás során, vagy a nagy madár, a fácán. Finomakat is ettünk, ízlett a pisztráng, a diós tészta. Szívesen jövök máskor is…
Névjegy – Andreas Kugler
Magassága: 183 cm
Született: 1979. július 6.
Lakik: Frasnacht, Svájc
Családi állapota: házas
Szakmája: műszaki rajzoló
Ma reggel érkezett meg Magyarországra a vasárnapi Caprine Maraton Szilvásvárad sztárvendége, a svájci Andreas Kugler, s nem vesztegettük az időt, délután már a versenypályán terheltük a pedált, a két nap múlva sorra kerülő 117...
Tovább a teljes cikkhez »
A Multivan-Merida Team versenyzője, a svájci Andreas Kugler nyerte a IX. Caprine Szilvásvárad Maratont, fél órás előnnyel a második Blazsó Márton (Bringabanda-Haibike) és Szlobodnyik Zsolt (X2S-Kona Team) előtt. A nők között...
Tovább a teljes cikkhez »