Olaszországban általában regionális érdekeltségű cégek támogatják a kerékpársportot, melyeknek elsősorban az olaszországi megjelenés fontos, természetesen ezen belül a legfontosabb a Giro d’Italia. Statisztikai adatok szerint a Giro d’Italia összességében a legnagyobb sportesemény Olaszországban, körülbelül a lakosság fele, 30 millió olasz követi figyelemmel minden évben. Több mint 1000 akkreditált újságíró tudósít róla, összesen 1000 óra fölötti a hivatalos TV-közvetítés (amiben ugye nincsenek benne a kalózközvetítések).
Egy olasz csapat akár megtehetné, hogy a Girón kívül 60 versenynapot leversenyezne – UCI Europe-Tour kategóriás versenyeken – úgy, hogy ki sem kellene tenniük a lábukat az olasz határon kívülre. Tehát a Giróval együtt kijönne közel 100 versenynap egy évben. Ráadásul az olaszországi kategóriás versenyek közül a jelentősebbekről a RaiSport és a Rai3 élő adásban közvetít, de legalábbis összefoglalóval jelentkezik.
A kerékpársport globalizációval az a legnagyobb probléma olasz szempontból, hogy – tudjuk jól mely csapatokról beszélünk – olyanok indulnak a Girón, akik éppen csak arra jártak, és így a nagy tradíciókkal rendelkező kerékpáros nemzetet megfosztják attól a lehetőségtől, hogy megmutassák magukat. Szerintem nincs olyan ember, aki most tudna 14-nél több olyan – nem olasz – ProTour vagy Pro Continental csapatot, akik versenyképes sorral érkeznek az olasz körversenyre. És így még mindig csak arról beszélnénk, hogy a jelenlegihez képest 14-8 lenne a külföldi és olasz csapatok aránya, ami olasz szempontból jelentené a 2 ProTour csapatot és a 7 Pro Continental közül 6-ot, amiben már benne lenne egy ISD vagy Flaminia.
Az olasz csapatoknak ez létkérdés lenne, mert helyi érdekeltségű szponzoraiknak a Giro d’ Italia számít, és alsó hangon körülbelül 1 millió euróba kerül, hogy valaki névadója lehessen egy csapatnak, ezt a pénzt pedig akkor éri meg kifizetni, ha megjelenhetnek a Girón, ha nem, akkor nem éri meg. A jelenlegi globalizált versenyrendszer miatt így egyre több 1 millió eurót befektetni képes cég marad távol a kerékpársporttól.
A globalizációval egyértelműen inkább a pénzről, mint az eredményekről szól már a kerékpársport. Régen ez az arány nagyjából a fele-fele volt. Emlékezzünk, amikor a korábbi versenyrendszerben az eredményeik alapján legjobb 16 csapatot hívták meg a Tour de France-ra, plusz a Giro-győztes csapatát, és attól függően, hogy a Giro-győztes benne volt-e a 16-ban, osztottak ki 3 vagy 4 szabadkártyát. Ma ezzel szemben 70-80%-ban inkább a pénzről, mint az eredményről szól a dolog, aki kifizeti a ProTour licencet, szinte biztosra mehet, hogy ott lesz a GT-ken.
A nemzetközi érdekeltségű multiknak tehát nem kell figyelembe venniük sportszakmai szempontokat (hozzáteszem, plusz 1-2 millió eurót hozzátéve még eredményes is lesz a csapat), megvásárolják tehát a ProTour licencet, és gyakorlatilag kapnak cserébe háromszor három hét megjelenést Európa-szerte, ami leosztva jó üzlet számukra, még akkor is, ha napjainkban ezen a szinten is nehezebb a szponzorkeresés a kerékpársport befeketítése, a doppingügyek miatt.
Ha már szóba került érdemes erről is beszélni, hiszen ide kapcsolódik. Az utóbbi évek doppingügyei a kerékpársport megtisztulását szolgálják, nyugodtan kijelenthetjük, hogy semmilyen más sportágban nem éri el az ellenőrzések szigorúsága még a felét sem annak, ami a kerékpársportban történik. A gond azzal van, hogy van, akiknek érdekük, hogy nagy balhék kerüljenek ország-világ színe elé – amiket más sportágakban a szőnyeg alá söpörnek – mert az ellenérdekeltek tudják, milyen remek reklámhordozó a profi országúti kerékpársport, és így próbálják meg ellehetetleníteni.
Az ellenőrzések szigorúságáról annyit, hogy a saját szememmel láttam egy biológiai útlevél programban részt vevő Pro Continental csapat versenyzőjének negatív teszteredményeit, akit csak versenyen kívül 11-szer ellenőriztek egy évben, ebből 3 meglepetésszerű ellenőrzés szezonon kívül, az októbertől karácsonyig terjedő időszakban történt, úgy, hogy az illetőnek már nem is volt szerződése a következő évre, és a mai napig nincs. Más sportágakban fele ennyi ellenőrzés nincs, és az ellenőrzések szakmai színvonala sem éri el a felét sem annak, mint amilyen a kerékpársportban. A megtisztulás jelei egyébként láthatóak is, azt mondjuk nem értem, hogy síkon hogyan tudnak úgy menni ProTour szinten, ahogy tudnak, de hegyre láthatóan lassabban mennek, mint tíz éve.
Akik tehát nyomon követik a Giro d’Italiát, nézzék majd kicsit olasz szempontból is a szakaszokat, nézzék meg, hogy a többek által leszólt kis csapatok, például a színtiszta olasz Colnago, vagy az Androni, Acqua&Sapone – akik jóval kisebb költségvetéssel működnek, mint egyes ProTour csapatok – mennyivel aktívabbak vagy eredményesebbek, mennyivel többet tesznek hozzá a versenyhez. És mennyivel többet tennének vajon hozzá, akik nincsenek itt, egy Flaminia Riccóval, az ISD Viscontival, stb…
A szövetségi kapitány, egyben a Technofilm-Betonexpressz 2000 sportigazgatójának korábbi jegyzetei:
A Liquigas versenyzője, Vincenzo Nibali rózsaszínben, a Giro-szakértő, Stubán Ferenc szövetségi kapitány és a Technofilm-Betonexpressz 2000 sportigazgatója értékel, valamint előrevetíti a várható folytatást....
Tovább a teljes cikkhez »
A Giro d’Italia hollandiai szakaszain történteket – a szűk, veszélyes pályákat, a sok bukás hatását a későbbiekre – Stubán Ferenc, a magyar országúti válogatott szövetségi kapitánya és az egyetlen magyar kontinentális profi...
Tovább a teljes cikkhez »
Stubán Ferencet, Magyarország legelismertebb kerékpáros szaktekintélyét, a Technofilm – Betonexpressz 2000 sportigazgatóját, egyben országúti szövetségi kapitányt kértük meg egy kis esélylatolgatásra a 93. Giro d’Italia rajtja...
Tovább a teljes cikkhez »