A háromhetes körversenyeken hozzászoktunk, hogy a szakaszok széles, egyenes utakon zajlanak, most pedig bevitték a mezőnyt a hollandiai szakaszokon klasszikus egynaposok útvonalára. Itt sokkal nagyobb szerepet kapott a szerencsefaktor, el kell ismerni, hogy színesebbé tették így a versenyt, estek-keltek a versenyzők, voltak izgalmak. Van, akinek ez tetszik, lehet, hogy én régi vágású vagyok, de nekem nem tetszett. Meglátszott, hogy kinek van olyan csapata, akik a klasszikus belga-holland útvonalakon edződtek.
Annak ellenére, hogy sokan kerültek időhátrányba, Wigginsen kívül ezek nem jelentős hátrányok, ha valaki győztes formában van, a hegyekben ez ledolgozható, akár Evans, akár Sastre számára. Az összetett szempontjából annyi kiderült, hogy a Lampre szakaszgyőzelmekre hajt majd, nem szállnak be a versenybe a rózsaszínű trikóért. Én még nem írnám le Petacchit, fog szakaszt nyerni.
 |
|
| Fotó: Reuters | |
Nem lehet messzemenő következtetéseket levonni az első két sprintből, mert ezek nem az olasz sprintereknek kedveztek. Az olaszok egy-két kivételtől eltekintve (emlékezhetünk Moserre, Ballerinire, Bartolira) a hibátlan, jó minőségű aszfalthoz szoktak, és nem érzik jól magukat az ilyen pályákon, mint amilyenek Hollandiában voltak. Ha megnézzük az eredménylistákat, rossz úton általában nem vitézkednek. Az olaszok szempontjából szintén fontos, hogy úgy látszik, Garzelli és Scarponi versenyben lesznek majd az összetettért, bár előbbi nagyon fontos segítőjét veszítette el Francesco Mascarelli személyében.
Elnézve a csapatok teljesítményét, elgondolkodtató, hogy egy ISD vagy a Flaminia nem vehet részt a Giro d’Italián, Viscontival és Riccóval. Visconti az olasz kerékpársport egyik legnagyobb ígérete, a generációjában mindenképpen, és marketing szempontból is nagyon jót tett volna jelenléte a versenynek. Ráadásul az ISD mögött áll Mario Cipollini, akinek ugyancsak óriási médiaértéke van. A Flaminiából Riccardo Riccót lehet szeretni vagy nem szeretni, mondhatnak róla rosszat, de az egyik legszínesebb egyéniség. Ha megnézzük a mezőnyt, sokan vannak, akik ugyanígy eltiltásból tértek vissza, és nem lehet ilyen megkülönböztetést tenni, hogy az egyik visszatért, őt szeretjük, a másikat – aki ugyanúgy visszatért – meg nem szeretjük.
 |
|
| Fotó: Reuters | |
Ráadásul ezeknek a csapatoknak így Demoklész kardja lebeg a fejük fölött, akár a megszűnésükhöz is vezethet, ha nem indulhatnak a Girón. A jelenlegi helyzetben borzasztó kiélezett harc folyik a szponzorokért, bizonyos csapatok a támogatók miatt sokkal inkább regionális szinten érdekeltek a megjelenésben, ezért nem is váltanak ki ProTour licencet, nem azért mert nincs rá pénzük, hanem a szponzor számára sokkal fontosabb egy Giro-szereplés, mint, hogy több versenynappal, több rangos versenyen induljanak szerte Európában.
Felmerült kérdésként, mennyire mutatkozhat meg a versenyzők teljesítményén a hosszú utazás, és hogy túl korán ellőttek egy pihenőnapot, ami esetleg hiányozhat majd később, ugye a második-harmadik héten csak egy lesz. Nos, az én magánvéleményem az, hogy ezeknek a versenyzőknek teljesen mindegy, mikor van a pihenőnap, felkészültek a háromhetes terhelésre, ha pedig elszúrnak valamit, nem old meg semmit egy pihenőnap. A második-harmadik hét mindenképpen nagyon kemény lesz.
Azt még nem tudhatjuk, milyen hatással lesznek – lesznek-e egyáltalán hatással – a hollandiai szakaszokon elszenvedett sérülések. Voltak ugye, akik nem tudták folytatni a versenyt, mások megpróbálják kipihenni a sérüléseket verseny közben. Egy klasszikuson ugye kevésbé számítanak bizonyos sebesülések, mert aki vissza tud ülni a kerékpárra, az befejezi a versenyt. Körversenyen sokszor előfordul, hogy kellemetlen sérülésekkel kapcsolatban egy-két napon belül derül csak ki, hogy kénytelen valaki feladni a versenyt.
A regenerálódás függ a versenyző fájdalomtűrő képességétől, mennyire zavarja a sérülés az alvásban, pihenésben, mentálisan hogyan tudja feldolgozni a sérülést, ha minden jól megy, a zúzódások, horzsolások napról napra meggyógyulnak. Nem mondok csapatneveket, de ebből a szempontból különböző csapatoknál különböző lehet személyzet, orvosi háttér, masszőrök szakértelme. Ahol több pénz van, kiváló szakemberek dolgoznak, állandó munkában, máshol folyamatosan változik a személyzet – ahol biztos a háttér, ott tovább dolgozik a személyzet.
 |
|
| Fotó: Reuters | |
A mai időfutammal kapcsolatban én nem várok óriási különbségeket az esélyesek csapatai között, a Liquigas, az Asztana, a BMC és a Cervelo között nem várok egy percnél lényegesen nagyobb eltérést, talán az Androni és az Acqua&Sapone lehet kicsit gyengébb. A csapatidőfutam egyébként nagyon jó reklám a szponzoroknak, szeretik a nézők és a főszponzor is, a csapatok egységes kinézettel fel tudnak vonulni, meg tudják mutatni magukat. Jó ötletnek tartom, és az is jó, hogy nem olyan hosszú, mint a Touron, ahol túlságosan beleszólt az összetettbe.