Elsősorban a legtöbb kerékpár-rajongót foglalkoztató kérdésre szerettünk volna választ kapni, ki nyerheti az összetettet, mi lehet a kulcsa a sikernek…
Jó hír a Bringahíradó olvasóinak, hogy a kapitány időről időre a verseny folyamán is értékeli majd a történteket!
Az összetett esélyesek:
Ivan Basso
Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy a négy fő esélyes – Basso, Sastre, Evans és Vinokurov – közül nem tudom abszolút tárgyilagosan megítélni, ki mire lehet képes, mert érzelmi alapon Ivan Basso a győzelmét várom.
1999 óta kísérem figyelemmel pályafutását, már akkor biztos voltam benne, hogy képes lesz háromhetes körversenyt nyerni. Visszatérése után tavaly a Girón és a Vueltán is helyezett volt, azt várom, hogy idén nagyon jól fog menni.
Meg kell említeni, hogy Basso nagyon rosszul járt az eltiltással, mert gyakorlatban közelebb áll a 3 évhez az kihagyott időszak, mint a 2 évhez, ugye a 2006-os Touron már nem indulhatott, majd eltiltották, 2008-ban indult a Japan Cup-on, ezután következett a téli időszak, és gyakorlatilag csak 2009-ben térhetett vissza.
Tavaly talán túl korán lendült formába, már a Trentinón a csúcson volt, idén talán jobban sikerült a formaidőzítés. Csapata a Liquigas a legerősebb a mezőnyben, ahhoz is elég erősek, hogy végig kontrollálják a versenyt. Első számú segítője, a lengyel Szmyd másik csapatban első ember volna, és ott van Nibali, akiből a következő Basso lehet idővel. Nibali egyébként a Joker szerepét is betöltheti a Liquigasban, ha bele tud kerülni komoly szökésbe, rákényszerítheti az ellenfeleket a munkára, sőt, meglepetést okozhat.
Cadel Evans
Evans biztos, hogy bírni fogja a három hetet és a nehéz szakaszokat, láthattuk, hogy erős. Az is biztos, hogy háromhetes körversenyt erős csapat nélkül nem lehet nyerni. Ha megnézzük a BMC sorát, nem ismerem közelebbről a versenyzők többségét, az olasz Mauro Santambrogio mindenestre jó segítő lehet a hegyekben.
 |
|
| Fotó: Reuters | |
Alexander Vinokurov
Vinokurov nagyon jó formát mutatott a Trentínón és a Liege-en, nagyon erős. A Liquigas mellett neki van a legerősebb csapata. Fontos látni az Asztana sorában, hogy a Liquigashoz hasonlóan abszolút az összetettért küzdő versenyző mögé építették fel, nem foglalkoznak a sprinthajrákkal illetve sprinter helyzetbe hozásával. Tiralongo, Grivko nagyon erős, a kazah srácok pedig a tüdejüket is kiköpnék Vinokurovért, mert neki köszönhetik az egész egzisztenciájukat. Gasparotto lehet az, aki szabadon biciklizve szakaszgyőzelemre törhet. Mindezek ellenére nekem az az érzésem, hogy Vinokurovnak sok lesz ez a háromhetes, talán nincs benne még az ilyen szintű folyamatos terhelés.
Carlos Sastre
Sastréról nem sokat tudunk, csapata közepesen erős. Ők mindenképpen megpróbálnak majd megbújni a mezőnyben ameddig csak lehet, és a végjátékban villantanak majd, ha villantanak. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Sastre stílusának kedvez, hogy a legnehezebb szakaszok a verseny második felére koncentrálódnak.
 |
|
| Fotó: Reuters | |
Az útvonalról:
Látni kell a Giro d’Italia-val kapcsolatban, hogy nap mint nap hosszú, fárasztó szakaszok várnak a versenyzőkre. Én készítettem magamnak egy statisztikát, és a mezőny-szakaszokat alapul véve a Girón átlagosan 197 kilométeres egy szakasz, érdekességképpen a Touron alig több mint 180 km.
Ha megnézzük a második hetet, hiába mondják többen, hogy a 14. szakaszon a Monte Grappa emelkedőjével, majd másnap a zoncolani szakasszal kezdődik a Giro, előtte folyamatosan 200 kilométeres szakaszokat kell teljesíteni, ami fárasztó. a 256 kilométeres 11. etap például borzasztó nehéz lesz, lehet, nem lesznek a végén látványos különbségek, de meg fog maradni a lábakban, és nehéz lesz kipihenni.
A mezőny tehát fáradtan érkezik majd a 14., Monte Grappa emelkedőt magába foglaló szakaszra, az 1400 méteres szintkülönbségű hegyet a meredekebb oldaláról kell megmászni, ami brutális, én magam is mentem már rajta. A lejtőn nem nagyon lehet felérni, folyamatos hajtűkanyarok, kigyorsítások jellemzik, a szakasz végén pedig újabb emelkedő, már itt szelekcióra lehet számítani.
Másnap jön a Zoncolan, előtte 3 igen nehéz heggyel, ismét több mint 200 kilométer… A Zoncolanra már egyesével fognak felérni a versenyzők. Pihenőnap, majd a hegyi időfutam után szerintem maximum 3 ember marad, aki harcban lehet a végén az összetettért. Az utolsó hét emelkedői, köztük a Mortirolo vagy a Gavia magáért beszél, óriási verseny lesz.
Akikre még érdemes figyelni:
Kiemelném Stefano Garzellit, aki óriási formában van, és a hegyekben nagyon erős a csapata, a tulajdonos fia, Franco Mascarelli maga is meglepetést okozhat.
Az Androni csapata biztosan sikeres Giro elé néz, Scarponi még az összetettért is harcban lehet, de a hegyekben a kolumbiai Serpával csodákra lehetnek képesek.
Szerintem a kicsit talán ködösítenek a Lampréban, ez talán az elmúlt évek legjobb Lampréja, sokakkal ellentétben Damiano Cunegót sem írnám le.
A Colnago csapatából Pozzovivo okozhat meglepetést, akár egy jó összetett helyezéssel, Modolo pedig az egyik legtehetségesebb olasz sprinter.
Szintén nem sokat tudunk róla, de a mezőny egyik legrutinosabb Giro-menője Marzio Bruseghin, aki állt már dobogón és erős csapat elsőszámú embere lesz idén.