Gent-Wevelgem, De Panne, Flandriai Körverseny, Paris-Roubaix – mélyvízben a kerékpársport legkeményebb viadalain… Ezen nem csak mi, de még Szega is meglepődött. A Lampre bringásával készült riportnak merőben új élt adott ez a fordulat:
- Amikor a legutóbbi interjút készítettük veled, még februári olasz versenyekről, márciusban a Katalán Körversenyről volt szó, ehhez képest kicsit eltűntél a pályáról, majd derült égből villámcsapásként a belga klasszikusok rajtlistáin szerepel a neved... Ne szaladjunk azonban ennyire előre, kezdjük egyelőre ott, ahol korábbi beszélgetésünkkor abbahagytuk: hogyan sikerült a közös edzőtábor a Lampre ISD-vel?
- Az edzőtábor nem sokban különbözött az eddigiektől, legfeljebb a kiszolgálás volt szokatlan a számomra, mert mindent elvégeznek helyettünk és tényleg csak a munkára kell koncentrálni. Két csoportra osztották a versenyzőket, aszerint hogy ki, mikor kezdi a versenyzést, persze ezt az élet kissé áthúzta, mint kiderült…
- Milyenek voltak a csapattársak, a nagy sztárok testközelből?
- Nagyon jól fogadtak a csapattársak, szinte mindenki érdeklődő volt. Petacchi, mivel a közelében lakom, ismert, néhányszor edzettünk már vele az edzőtábor előtt is. Igazi vezére, kapitánya a csapatnak, összefogja a gárdát. Scarponi a mókamester, mindig viccelődik, vidám. Cunego elég magának való, sokat játszik a telefonján és olyan, mintha még mindig gyerek lenne.
- Hogyan sikerült berendezkedni Olaszországban?
- Csapattársammal, Vitalij Kondruttal bérlünk közösen egy lakást, ami valójában egy különálló kis ház, egy több nemzedék által lakott nagy családi ház udvarán. Kellemes környezetben, La Speziától 10, a tengerparttól 6 kilométerre. A hely nagyon jó adottságokkal rendelkezik, sok komoly hegy található a közelben, illetve a tengerpart teljesen sík, így bármilyen edzésmunkához megfelelő a terep.
- Sajnos, mint tudjuk, a kiváló körülmények ellenére sikerült csúnyán megbetegedni, mi történt pontosan?
- A Reggio Calabria lett volna az első versenyem január végén, de nem csak azt, hanem a Katar-Omán túrát is kihagyni kényszerültem. Valami vírusos fertőzés csapott le a csapatra, talán Scarponi kezdte, de Petacchi és még vagy 3 versenyző, valamint több masszőr és szerelő is áldozatul esett, velem együtt. Enyhe torokfájdalom, majd elég magas láz, ami majd egy hétig nem nagyon múlt. Így edzeni is lehetetlen volt.
- Sikerült-e kipihenni?
- Szerencsére én ki tudtam heverni, mert csak fokozatosan kezdtem újra az edzéseket, mondjuk volt is időm rá. Kapitányunk (Petacchi) viszont többször vissza is esett, mert nem pihente ki rendesen. Kicsit sajnáltam a dolgot, de hamar túljutok ezeken, mert inkább a következő feladatra koncentrálok.
- Mire számítasz, hogy fogod tudni így felvenni újra a ritmust? Ne lesz ebből gond a későbbiekre nézve?
- Azt hiszem, sikerült újra felvenni. Kicsit még hiányoznak a versenyek, de lassan ezt is bepótolom. Nincs probléma, nem egyedül kerültem ilyen helyzetbe, rugalmasan és megértően kezelik.
- Ennek fényében hogyan alakul most a naptár?
- Belgiumi derbik következnek, a Harelbeke és a Gent-Wevelgem megvolt, most egy nap pihenő, aztán keddtől De Panne (3 napos), Ronde van Vlaanderen (április 3.), Scheldeprijs VI. (április 6.), Paris-Roubaix (április 10.) a következő állomások. Ha minden stimmel, akkor török kör jön majd utána, de ez még egyeztetés kérdése, mennyire leszek fáradt, stb.
- Most milyen állapotban érzed magad?
- Ha még nem is életem formájában, de úgy érzem, oda tartok és alakul szépen lassan. Ne feledjük, még csak márciust írunk!
- Mi volt az eddigi legnagyobb élmény a Lampréval kapcsolatban?
-Meglepő volt számomra, hogy bárhová utazik is a csapat, szinte ugyanolyan létszámban van jelen a kiszolgáló személyzet, mint a versenyzők. Óriási tisztelet övezi a profi kerékpárosokat Olaszországban, ezt eddig is tudtam, de egy Lampre mezben megjelenő versenyzőre mindenhol más szemmel néznek.
- Végezetül – amire talán a legtöbben kíváncsiak most – értékelnéd az első belgiumi hétvégét?
- Március 25-én érkeztünk Belgiumba, ahol 15 nap tartózkodásunk alatt 9 versenynapot tervezünk teljesíteni. Nagyon kevés versenykilométerrel rendelkezem idén, így vártam már, hogy gyűjthessem azokat. Lehet, kicsit durva, hogy egyből ilyen komoly versenyeken tehetem ezt, de a csapatvezetés döntött úgy, hogy szükség van rám itt, és kicsit átalakítva az előzetes versenynaptárat, a Katalán kör helyett ide vezényeltek. Nagyon örülök viszont annak, hogy ilyen nagy hagyományokkal rendelkező rangos eseményeken vehetek részt.
26-án a „kis Flandria” néven emlegetett Harelbeke viadalon álltunk rajthoz, melynek útvonala részben a Flandria rázatóit is érinti. A mezőny úgy 200 fős lehetett és sok nagy név jelent meg a rajtnál. Sajnos én nem jutottam el a célig, 140 km után a sok macskaköves fal, illetve az azokon széthúzódó mezőny hatalmas tempója a lejtőkön megtette a hatását és elkészültem az erőmmel. Sikerült viszont a csapat által számomra kijelölt feladatot teljesítenem, miszerint a verseny első felében szereljük a szökési kísérleteket, illetve frissítőt vigyek a többieknek. Így mikor kisebb csoporttal lemaradtunk a mezőnytől, a cél felé vettük az irányt.
27-én a Gent-Wevelgem verseny következett, amely a legrangosabb egynaposok közé tartozik. A csapatunk kiegészült Danilo Hondóval és Grega Boléval, így az előző naphoz képest jelentősen megerősödve állhattunk a rajtnál, bár még így is kisebb létszámmal, mint a csapatok többsége. Ezen a napon a feladat hasonló volt: a 110-120 km után következő hegyekig kontrolálni a szökéseket. Igazság szerint csak a kereket tettem két csapattársammal a mezőny első részében, de a magas tempó miatt ez sem volt egyszerű feladat, és elég sok erőt emésztett fel tartalékainkból. A sok szűk utcácska és a rengeteg kanyar, illetve fordító, valamint a folyamatos kigyorsítások nem sok pihenőt engedtek a verseny folyamán. Mindig figyelni és koncentrálni kellett, így volt csak elkerülhető a bukás is. Egész jól éreztem magam, de a hegyi körözésben úgy 160 km megtétele után az erőm elfogyott és leszakadtam néhány versenyzőtársammal.
Úgy érzem, nagyon hasznos versenyeken vagyok túl és lassan-lassan a sebesség is beköltözik a lábaimba, bízom magamban és abban, hogy versenyről versenyre jobb formát tudok mutatni. Várom a folytatást, az újabb kihívásokat!
- Mi pedig szurkolunk itthonról, hajrá!
 |
|
| A profi bringa, a Wilier Cento1 SLR már elérhető a szurkolók számára is (KATTINTS!) |
|
Bárki számára megvásárolhatóak Magyarországon is a Lampre-ISD csapat által használt Wilier Cento1 Superleggera Racing (SLR) kerékpárok – akár a Team Replica, akár a Petacchi és Cunego által használt neonsárga csúcsmodell – a...
Tovább a teljes cikkhez »
Szeghalmi Bálint a Lampre-ISD profija Belgiumban versenyez ezekben a napokban, a hétvégi egynapos klasszikusok után ma a De Panne-i Háromnapost kezdte meg, abszolválva az első és egyben a legnehezebb szakaszt....
Tovább a teljes cikkhez »
Az elmúlt ősz legfontosabb hazai vonatkozású híre volt az országúti kerékpározásban, hogy Szeghalmi Bálint a profi első osztályba, az olasz Lampre-ISD csapatába igazolt....
Tovább a teljes cikkhez »