Interjú Szegával, a Lampre profijával

Szerző: shLétrehozva: 2011. január 5. 14:22
Az elmúlt ősz legfontosabb hazai vonatkozású híre volt az országúti kerékpározásban, hogy Szeghalmi Bálint a profi első osztályba, az olasz Lampre-ISD csapatába igazolt.


„Szega” hegyikerékpárosként kezdett, és a szokolyai srác igazából csak a húszas éveiben kezdett el egyértelműen az országútra koncentrálni. 2007-ben érte el eddigi legnagyobb sikerét, amikor a profi harmadosztályú magyar kontinentális csapat, a Cornix színeiben megnyerte az országúti bajnokságot az időfutam vb-ezüstérmes Bodrogi László előtt.

Bodrogi után 2011-ben Szeghalmi az egyetlen magyar bringás egy ProTeam-ben, akit láthatunk majd a legrangosabb profi versenyeken, például – ahogy az alábbi interjúból kiderül – a televízió által is közvetített katalán vagy a török körversenyen. Szega az utóbbi években az olasz Cinelli, majd a romániai Tusnad harmadosztályú gárdákban tekert, és ő maga is óriási ugrásnak tartja a váltást a profi első osztályba. A Lampréban olyan csapattársak mellett kell majd helyt állnia, mint amilyen a kerékpársport-rajongók szűk táborán kívül talán szélesebb körben is ismert sztársprinter, az olasz Alessandro Petacchi, vagy a Giro-győztes Damiano Cunego. Szegával az ünnepek alatt beszélgettünk élete legnagyobb lehetőségéről.

Takács Tamás
  Fotó: Takács Tamás

- A történet álomszerű: egyszer csak szerződést ajánlanak a világ egyik legjobb csapatánál. Hogyan lehetséges ez?

- Először Varjas Isti – aki a Cornixban volt csapatvezetőnk – keresett meg, ugyanis az akkori edzőnk, Sandro Lerici a Lampre-ISD egyik sportigazgatója lett, és lehetősége nyílt magyar versenyzőt vinni a csapatba. Hosszasan beszélgettünk, hogyan gondolom a jövőmet, aztán szeptemberben abban maradtunk, próbáljuk meg, nézzük meg, hogy megfelelek-e teszteken, satöbbi. Októberben már terheléses vizsgálatokon vettem részt Milánóban a Mapei-Centerben a csapattal, és utána 3-4 napon belül a szerződést is meg tudtuk kötni.

- A zuhanyhíradó szerint azért nyílt meg a lehetőség konkrétan egy magyar versenyzőnek, mert a csapat egyik főszponzora, az ukrán nehézipari konszern, az ISD érdekeltségébe került a magyar Dunaferr, és az ukránoknál így működik a sporttámogatás, figyelnek ezekre a részletekre. Erről tudsz nekünk valamit mondani?

- Ezt nem hangsúlyozták ki, de én is így látom. az ISD ugyanúgy betette a lábát Lengyelországba, ahogy Magyarországra is, tehát ez biztosan közrejátszott abban, hogy a csapatba kerülhessen a két országból egy-egy versenyző, sajnos több nem. Az pedig személyes dolog volt, hogy Sandro engem kért meg, mert 2007-ben teljes évet együtt dolgoztunk. 2008-ban, amikor olasz csapatban mentem, akkor is ő segített, közel laktunk egymáshoz, személyes kontaktusban voltunk. Sokat beszéltünk, volt rálátása a munkára, amit végeztem, jó viszonyban vagyunk. Biztos, hogy ez is a latba került, hogy nem egy számára idegen embert hívott oda.

Takács Tamás
  Fotó: Takács Tamás

- Milyen elvárásai voltak veled kapcsolatban a csapatnak? Minek kellett megfelelni a teszteken?

- Konkrét elvárásokat nem fogalmaztak meg, a terheléses vizsgálatok után azt mondták megfelelek. Mondjuk én rendesen készültem a tesztekre, elég jó állapotban mentem oda, nem volt súlyfeleslegem, minden stimmelt.  Második lépcsőben már versenynaptárat, edzéstervet kaptam.  Ott jött ki az, hogy nem ismernek személyesen, miben vagyok igazán jó, de szerencse, hogy Sandro tudta irányítani a dolgokat, szerinte hol kéne nekem szerepelni.

- Ezek szerint már tudod, milyen versenyek várnak rád 2011-ben?

- Január 28-án kezdek Olaszországban a Giro della Provincia di Reggio Calabria UCI2.1 ötnapos versennyel. Májusig kész a naptár, olasz egynaposok mellett a Katalán Körversenyt és a Török Körversenyt említeném. Onnan az alapján tervezünk tovább, hogy miben vagyok jó. Még semmi sem biztos, de valahová 60 és 100 versenynap közé saccolom az évet. Még csak tervezett dolgok vannak, amiket azért az élet mindig alakít.

- A legtöbb kerékpársport-rajongót az érdekli, hogy nagy körversenyen láthatunk-e?

- Reálisan azt mondanám, hogy sok esélyt én nem látok erre, egy 29 fős csapatból a három nagy GT valamelyikére odaférni biztos, hogy nehéz dolog, csapaton belül is biztosan nagy harc van ezekért. Olasz csapat lévén a Girót abszolút kizárnám, a Tour-t, a legnagyobbat szintén, esetleg a Vuelta jöhet szóba, ha nyár végére jó formát tudok mutatni. Ez attól is függ, hogy aki a csapat első számú embere lesz, annak kik azok a segítői, akikhez személyesen ragaszkodik, tehát előfordulhat olyan is, ha én valakinek szimpatikus vagyok és szerinte jó munkát végzek, beajánlhat a csapatba.

Takács Tamás
  Fotó: Takács Tamás

- Mi a te célod 2011-re?

- Elsősorban szeretnék megragadni hosszabb távon is. Szeretnék úgy megfelelni az elvárásoknak, hogy tudjunk szerződést hosszabbítani, ne csak egy lehetőség maradjon, amit nem tudok megragadni. Szám szerint nem nagyon van eredménycélom, mondjuk biztosan nagy dolog lenne nekem és a csapatnak is valahol egy szakaszt nyerni, vagy hogy valaki a csapatból nagy versenyen a spiccen tud lenni úgy, hogy én tudom, nagyon sokat tettem ezért. Ha valakit olyan győzelemhez tudok segíteni, amire felkapja a fejét a világ, és tudom, hogy annak én is része voltam.

- Amiről most beszélsz, az ilyen dolgok érhetnek jövőre egy GT-részvételt…

- Így van, vagy egy komolyabb szerződést is. Csodák nincsenek, ha az ember beváltja a hozzá fűzött reményeket, a következő évre már egy komolyabb szerződést kaphat.

- Mitől függhet ez, az eredményektől vagy a végzett munkától?

- Nem is annyira az egyéni eredmények számítanak, de mindenképpen a teljesítmény, ha a csapat számára hasznos tudok lenni, akkor ott tudok maradni. Ha nem tud az ember a csapat számára értékelhető munkát végezni versenyen, lépten-nyomon a túlélésért küzd, a rá kirótt feladatot nem tudja ellátni, akkor lehet bármilyen jó személyes kapcsolat, nem lehet ott ragadni.

Takács Tamás
  Fotó: Takács Tamás

- Olyan szintű versenyeken fogsz most indulni, ahol ha hajtás van, a mi rálátásunk alapján kulacsot sem egyszerű előre vinni az első embereknek…

- Így van, vagy ha valaki defektet kap, őt felvinni, mind olyan dolgok, amelyek tévéből nézve egyszerűnek tűnnek, de amúgy borzasztó nehéz. Hiába tudjuk fejben – mert régóta csináljuk – hogy mit kéne csinálni, azt meg is kell tudni valósítani.

- Mentél már korábban olasz versenyeken a Lampréval egy mezőnyben, biztosan emlékszel a sorukra, ki-milyen munkát végzett. El tudod most képzelni magad, be tudnád magad helyettesíteni valakinek a helyére, akinek el tudod végezni a feladatát?

- Igazából ez még nekem is hihetetlen, próbálom magam helyezgetni, de bízom benne, hogy a hegyeken is tudok segíteni, ha nem is a végén, de az első emelkedőkön. S persze síkon, ahol olyan igazi csapatmunka van, hogy forogni kell elöl, ha fel kell érni az elmenésre, ott biztos, hogy be tudok segíteni a csapatnak.

Takács Tamás
  Fotó: Takács Tamás

- Körülbelül milyen elmaradásban vagy a Lampre versenyzőihez képest most?

- Mindenképpen hozzájuk kell fejlődni, mert az elmúlt két-három évben nagyon kevés versenynapom van hozzájuk képest.  Elkezdtem a felkészülést, nagyon komoly munkán vagyok túl már decemberben is, amit kaptam edzéstervet, a hazai időjárási viszonyok miatt ha nem is 100%-ig, de sikerült végigcsinálni.

- Hogy nézett ki ez az edzésmunka és hogyan folytatódik?

- Főleg kilométergyűjtés, de már alap résztávok is voltak benne, minőségi munkával. Folyamatos, és napra pontosan, precízen be van osztva minden.  Kis kiegészítésként kondi, ez-az. A hét minden napján csinálok valamit, konkrét pihenőnap nincsen, legalább átmozgató edzés mindig van, még a karácsonyi ünnepek is úgy teltek el, hogy valamennyi munka azért volt közben. Most január 5-én utazok ki Olaszországba, közös edzőtáborba, ott már lesznek közös edzések. Ez az év arról fog szólni, hogy szeretnék megfelelni az elvárásoknak, szeretném odatenni magam maximálisan. Én úgy érzem, hogy bele tudok rázódni, azért is vágtam bele az egészbe, de ehhez az itteni időjárás ellenére is maximálisan végig kellett nyomni a telet, hogy legyen egy alapom, ahonnan el tudok indulni, fel tudjam venni a ritmust január végétől, amikor kezdődnek a versenyek. Van bennem egy nagy kérdőjel, hogy meg tudok-e felelni, de egy sportoló nem vághat úgy neki egy évnek, egy ilyen nagy lehetőségnek, hogy kételkedik. Én mindenképpen bízom abban, hogy bele tudok jönni, bele tudok rázódni a nagy tempóba. Mondjuk más, hogy korábban „láttam már ilyet”, és más, hogy most ott leszek egész évben. Akárhogy nézzük, azt látni kell, hogy ennél feljebb már nemigen van. Hiszek magamban, hogy menni fog.

Takács Tamás
  Fotó: Takács Tamás

- 30 éves vagy, hosszú távon mit lehet még kihozni ebből?

- Igazából az itthoni edzőm, Pócsföldi Ottó is azt mondta, hogy nagy teljesítményt 30 és 35 között lehet elvárni egy versenyzőtől, amikor igazán kész a szervezet nagyot alkotni. Nem kezdtem korán a kerékpárt, és úgy érzem, hogy évről-évre még mindig fejlődök. Akárhogyan is sikerül az évem, az olimpiáig biztosan sportolok, a kijutás mindenképpen egy cél lenne. Ameddig élvezem, örömemet lelem benne, addig mindenképpen szeretnék kerékpározni. Nagyon örülnék, ha meg tudnék úgy ragadni ezen a szinten, hogy még 5-6 évig tudnám csinálni.

- Milyen hátteret biztosít számodra a Lampre, mekkora különbség van egy hamadosztályú csapat, és ahogy mondtad, a „teteje” között? (Gondolok itt az anyagiakra, felszerelésre, egyebekre.)

- A ProTourban van egy minimálbér, amit mindenkinek meg kell kapni, első évesként nekem is ezt folyósítják. Viszont egy ilyen csapatnál a felszerelés, a háttér az egy csoda. Én voltam olasz csapatnál, ahol szintén profi szinten kezeltek minket, de itt hihetetlen, hogy egy 29 versenyzővel rendelkező csapatnál több a háttérszemélyzet, mint ahány versenyző van. Szerelők, masszőrök, titkárok, akik intéznek mindent, de folyamatosan, például amikor este küldtem el a lefénymásolt irataimat, akkor is rögtön jött a válasz, hogy köszönik, megkapták.

Első körben három biciklit kapunk fejenként, egy edzőbicikli, ami nálunk van mindig, egy versenybringa, egy pedig tartalék, ha pedig megyünk nagy versenyekre, folyamatosan adnak majd másikat, tehát cserélik. Az utcai ruházatot is adják, akár autóval, repülővel megyünk valahová, eléggé be van határolva, mit viselhetünk, amitől nem nagyon lehet eltérni, erre külön felhívták a figyelmünket. Minden fajta ruházatból lesz több garnitúra, azonban elvárják, hogy tényleg ebben jelenjünk meg.

- Olaszországban laksz majd, vagy itthon?

- A versenynaptárból látszik, hogy mikor tudok hazajönni versenyek között, kell  4-5 nap, hogy érdemes legyen nekiindulni. Kint öten-hatan lakunk majd nem túl messze egymástól, úgy néz ki, egy ukrán sráccal bérelünk majd közösen egy lakást. Sandro is a közelben lesz, hosszú edzésekre tud majd kísérni autóval, úgyhogy nem leszünk teljesen szélnek engedve, mint a profi világban. Ott ugye mindenki lakik, ahol lakik, csinálja, ahogy csinálja, inkább a teljesítményt várják el. A közös edzőtáborokon kívül a profi világban csapatkötelékek helyett inkább személyes barátságok vannak, hogy ki, hogyan készül, az inkább személyre szabott dolog.

 

Takács Tamás
  Fotó: Takács Tamás

- Neked milyenek voltak a benyomások a csapattársakról az első bresciai meetingen? Hogy állsz egyáltalán az olasz nyelvvel?

- Az ukrán Alekszander Kvascsukot ismertem korábban, vele még a Cinelliben együtt versenyeztünk, közelben fog lakni ő is a családjával. Olaszul meg tudom értetni magam, megérteni mindent megértek, ezzel nincs gondom már. Szimpatikus volt a csapat azért is, mert a nagy nevek nagyon jól fogadtak, érdeklődőek voltak, akár vacsora közben, a szaunában, viccelődtek. Scarponi nagyon szimpatikus volt nekem, körülötte mindenki vigyorog mindig, csak a bolondozáson jár az esze, egy vacsorát nem lehet úgy végigülni, hogy az ember ne nyelje le a kanalat közben…

- Végezetül azt kérdezném, érzed-e annak a terhét, hogy tulajdonképpen a legfőbb arca leszel 2011-ben a magyar kerékpársportnak?

- Érzem, hogy ez mindenképpen óriási felelősség, ezért is vagyok nagyon elszánt, hogy a maximumot hozzam ki magamból. Magamnak és másoknak is szeretném bebizonyítani, hogy meg tudom szolgálni a lehetőséget. Tudom, hogy én lehetek esetleg fiatalabbaknak a példaképe, láthatnak majd a tv-közvetítésekben, nagyobb versenyeken. Minden erőmmel azon leszek, hogy megfeleljek az elvárásoknak.

KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK
A Lampre és Szeghalmi Bálint új Wilierje
A Team Lampre-ISD csapat tagjai Darfo Boario Terme-ben a szokásos év végi első összetartás alatt átvehették a 2011-es szezonban használatos új Cento1 Superleggera Racing (SLR) kerékpárokat a Wilier Triestina vezetőjétől - Andrea...
Tovább a teljes cikkhez »

KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK
Sajtótájékoztató: Szega a ProTour-ban
Ma délelőtt egy óbudai étteremben hivatalos sajtótájékoztató keretében is bemutatkozott az olasz Lampre-ISD versenyzőjeként a 2011-es szezon egyetlen magyar ProTour versenyzője, Szeghalmi Bálint....
Tovább a teljes cikkhez »