A versenynek helyet adó sástói kalandpark kellemes környezetet és a számtalan szórakozási lehetőséggel teljes kikapcsolódást biztosított a családtagoknak és szurkolóknak egyaránt, míg a versenyzőjük a rövid, közép vagy épp a hosszú távot teljesítette. Azoknak a versenyzőknek, akiknek nem volt elég a verseny adta adrenalin, a bob pályán való száguldozással tovább fokozhatták azt.
Szinte szokásosnak mondhatóan most is három távon indult a verseny, nagyon praktikusan negyed órás csúsztatásokkal rajtoltak az egyes távok. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, szinte porszáraz pályát kaptunk a kerekeink alá. Bár, ha esett volna sem lett volna sokkal rosszabb, mert javarészt köves utakon haladtunk. Na igen, a kövek. Azok mindenütt jelen voltak.
Nézzük milyen is volt a középtáv belülről:
Pár perc késéssel, lassú rajttal indulva haladtunk ki a 24-es útra, ahol javarészt rendeződtek az erőviszonyok, mindenki a valós vagy gondolt erőnlétének megfelelően helyezkedett el a bolyban. Mátraházáig haladtunk így, majd elkezdődött a távunk legnagyobb és talán legmegterhelőbb mászása a sípályán. Ott, ahol az átlagemberek egy másik évszakban inkább lefelé száguldoznak, mi alig 2 kilométer alatt több mint 300 méter szintkülönbséget másztunk meg.
 |
|
| Fotó: Vanik Zoltán | |
Innen egy nagyobb lejtőn legurulva értünk vissza a rajthoz, de csak egy áthaladás erejéig, mert rögtön utána már folytattuk is utunkat. A táv második felébe több aszfaltos szakasz is bekerült, ami remek bolyozási lehetőséget biztosított a rutinosabb versenyzőknek, egymással összedolgozva, nagyobb sebességgel tehették meg ezeket a kisebb etapokat. Az időeredményeket böngészgetve kis időkülönbségeket vélhetünk felfedezni, ez a gyors pályának tudható be.
A frissítőpontok száma elegendő volt, az ott levők segítőkészen tették dolgukat. A pálya kijelölésen finomíthattak volna, több kereszteződésben is el kellett gondolkodnom, hogy merre is kell tovább menni. Illetve egyszer a hosszútávos mezőny közepén találtam magam, ahol mondták a srácok, hogy az élmezőny is csak 200-300 méterre van előbbre. Állításuk szerint ők is elkavartak kicsit.
 |
|
| A középtáv felnőtt férfi dobogón: Tóth András (2.), Erős András (1.), Táncos Gábor (3.) | Fotó: Takács Tamás |
Ezen apróságoktól eltekintve szuper verseny volt, s sokkal bringázhatóbb pálya volt, mint azt az ismerősök elmondása alapján gondoltam – idén jártam először a Mátrában. Bizonyára sokan a legkedvesebb versenyek között fogják még számon tartani az idei Mátra maratont, amiben az időjárás pozitív alakulása is közrejátszott.
Az utolsó augusztusi vasárnapon, a Mátrában rendezett maraton országos bajnokság talán legnagyobb csatáját a tavalyi és azelőtti bajnok Buruczki Szilárd és Parti András vívta; a férfiak hosszútávján, 89 kilométer és sprintbefutó...
Tovább a teljes cikkhez »
...