Ma a felnőtt válogatotthoz csatlakozva vettem részt a horvátországi samobori versenyen. Tavaly ez a verseny volt az Ifjúsági olimpia utolsó kvalifikációs versenye, így elég jó élmények kötnek ehhez a rendezvényhez.
Ám idén egy helyezéssel hátrébb végeztem, sajnos. A pálya maga egy másik helyen és hegyen kanyargott, egyszer hosszan és meredeken fel, majd egy kis meredek lefelé után egy enyhébb emelkedő, amit egy újabb lejtő követett. Voltak igen veszélyes szakaszok a pályán, ahol egy rosszul végződő előzés akár halálra is ítélhette volna valamelyikünket a pálya melletti szakadékba esve. Illetve a lefelék is elég meredekek voltak ahhoz, hogy egy aprócska hiba miatt nagyot essen valaki és pihenni sem lehetett rajtuk. Szóval technikásnak mondható az egész pálya és nagy szintkülönbséget tartalmazott: kb. 250m-t az 5km-es körön. Tegnap bejártuk, ami 2 környi ismerkedést jelentett. Nem szimpatizáltam vele első körben, ez a tény viszont a második körre nagyjából megcáfolódott.
Másnap a megszokottól sokkal korábban, 10 órakor rajtolt a mezőnyünk. Egy kis kellemetlenséget okozott, hogy bealudtam, apu pedig nem ellenőrizte, hogy felkeltem-e. így jóval később reggeliztem, de ez nem okozott hátrányt. Fél óra melegítés után rajthoz álltam, és a 6. helyet foglaltam el a sípszó után. Kicsit fáradtnak éreztem magam, meg ez volt az első versenyem idén, ahol igazán meleg volt, aminek örülök. Végig próbáltam követni az előttem haladókat kisebb nagyobb sikerrel. Az utolsó, azaz az 5. kör már nem esett jól, nem is haladtam rendesen. A 4. és 5. körben sikerült utolérnem 2 ellenfelemet is, így a 4. helyen értem célba.
Köszönöm az itatást Esztinek és a supportot Apunak! Jövő hétvégére a Crosskovácsi Maraton van betervezve, oda utazunk a csapat apraja nagyjával.
UCI C1 besorolású, az olimpiai kvalifikációhoz fontos ranglista pontszerző XCO futamon vettek részt Horvátországban a legjobb magyar hegyikerékpárosok....
Tovább a teljes cikkhez »