Legutóbb az országúti hegyi bajnoksággal fejeztem be a blogomat, ezután 3 hét aktív pihenő következett. A bringát lecseréltem túra bakancsra és hétvégenként gyalog túráztunk a Bükkben és a Pilisben Gabival. Sőt elkísértem barátos nőmet a Piros 85 teljesítmény túra egy részén.
Gabi hősiesen végig gyalogolta a 85 km-t (pontosítva: 88,5 km; 3205 m szintkülönbség) Szili bával karöltve, nem semmi teljesítmény. Én nagyon jól éreztem magam a túrák során, szerintem ilyenkor a legszebb a táj. A szivárvány mindenféle színében pompázik az erdő.
Azért néha bringára is felültem egy kis öröm bringázás kedvéért. Egyik hétvégén Mátrában voltunk Balázs úrral és Tufival. Mind a hárman jól eltalált Magellan Pyxis Teammel száguldoztunk a köveket elrejtő avar között. Ennek köszönhetően nagyon izgire sikerült a bringázás, egy brutálisan köves lejtőn Tufit megvezette egy sziklás rézsű és dobott egy bukfencet, de szerencsére tompította a farával az ütést. :) Nekem a karbon merev villa okozott gondokat a nagyon köves részeken, de szerencsére túléltem... Balázs úr meg nem tudta eldönteni, hogy az alkarja gyenge-e vagy a teló beállítása a szar. :-)
Gyorsan elröppent a pihenő idő és úgy döntöttem az utolsó pillanatban néhány hét edzés után, hogy elindulok az ózdi SuperCross futamon, mert már nagyon hiányzott a krosszozás. De szigorúan az edzések közé iktattam be a versenyt, semmi pihenő előtte és utána is még 1,5 órát mentem sötétedésig. A reggeli felkelés elég csúszósra sikeredett, mert elaludtam a telefonom lemerülése miatt, de Janó felébresztett kaputelefonnal és még segített összeszedni a cuccomat is, jó tanítvány. :-) Még így is időben odaértünk Panyi úr gyors vezetésének köszönhetően, és Erikának is hála a villás reggeliért. :)
Egy kört mentünk a pályán, majd görgős bemelegítés pár rövid résztávval és már beszólítás. Engem a végére szólítottak, mert az első SuperCross kupán nem indultam a pihenő időszak miatt, de már akkor is alig bírtam magammal. Végül a második sorból indultam, egész jól elkaptam a rajtot, de Janó tanítvány az első sorból mintha puskából lőttek volna ki... :) Az első pár körben figyeltük egymás mozgását, majd voltak rövid megindulások, aztán a vége fele egyre kevesebben maradtunk elöl. Az utolsó három körben már csak ketten maradtunk Szóbával.
Amikor átvettem a vezetést tőle egy kicsit jobban megnyomtam azt a kört. Leszakadt rólam Szóba, és már csak egy jó tempózással növeltem még kissé az előnyömet a célig. Nagyon jóra sikerült a pálya nyomvezetése, a sok kanyar utáni kigyorsítások fárasztóak voltak, és a gyors akadályok egy igazi cyclocross pályává avanzsálták. Az elejétől a végéig élveztem a versenyt a tavaszias időben. Remek volt a szervezés is. Tökéletes nap volt, még ha nem is annak indult. :-) Köszönöm a Panyi családnak a sok segítséget, mert nélkülük nem jutottam volna el a versenyre. Találkozunk a következő SuperCross futamon, gyertek minél többen, mert megtöri a téli monoton edzéseket és jó móka!
Szilárd