Ezt a gépet először 1 évvel ezelőtt láttam, persze .jpg formátumban, s vonalaiba egyből beleszerettem. Megrendeltem látatlanban a vázat, melyet én szereltem fel, elsődlegesen cross versenyzésre. Választhattam volna a team festést is, de a Ninety-Six vázam is a 3000-es, mely az elegáns fekete- fehér-piros színekben pompázik.
Nyáron már szállingóztak az infók a vázról: a villa full karbon lesz ismét, de csak felül használja a Merida a megszokott fejcső méretezést 1 1/8”, alul kiszélesíti a felfekvő felületet 1,5”-re. Tudtam, hogy könnyű lesz a gép, hisz a Merida Ninety-Six és O.NINE nano karbon vázai is drasztikus súlycsökkenésen mentek keresztül. Így kellett egy új szett, s egy pár jó kerék. Sokat tanakodtam a fékeken, hisz 2010-től használható crosson a tárcsafék is, de végül a cantinál maradtam. (ez a téma is megérdemelne egy kis cikket)
A Váz
188cm-es magasságom egyértelműen 61-es vázméretet kíván. A váz ebben a méretben 1210 gramm, villája 510 g, a nyeregcső 190 gramm. Tehát könnyű, könnyebb 700 grammal az alu modellnél a vázszett. A váz szépsége, ívei élőben is gyönyörűek, azonban találhatunk pár hasznos megoldást is.
A bowdenezés a felső vázcső alatt fut, egy kis kábelvezető alatt, ezzel egyrészt nem sározódik a bowden, másrészt, vállra véve a gépet nem kell kábeleket, bowdeneket kerülgetni. Ez a megoldás egyszerű, s a kábelvezető formája kényelmessé teszi a kerékpár vállon le-fel vételét és „cipelését”. A másik praktikum, hogy a hátsó váltó bowdenezése teljesen a vázban fut, tehát a támvillában is, így nem koszolódik, s a váltás könnyed minden esetben.
A nyeregcső az O.NINE-tól átvett karbon hátranyúlós, így nagyon kényelmes és 27,2mm-es. A nyeregcső bilincs karbon, annak meghúzására javaslok nyomattékmérőt, hogy ne forogjon el a nyeregcső a vázban. 5Nm a nyomaték a Merida szerint, ami elég nagy, tehát aki kézzel húzza, nem hiszi el, mennyire meg lehet húzni gyárilag a csavart.
A hátsó támvilla és láncvilla kialakítása egyedülálló, a Ninety-Six fullyról átülve is kényelmes, s nagyon jól irányítható, a Meridától megszokott Flex-Stay jól működik.
Alkatrészválasztások
A szett kiválasztásánál fontos szempont volt a súly, a könnyű működtetés, de végül az újdonság csábított el a Campától és a Shimanotól, így Sram Red és Force váltórendszer került fel a paripára, amit mindmáig nem bántam meg. A SRAM hátsóváltó az egyedüli, ami a 32-es hátsó racsnifogszámot is tudja kezelni, ami nem rossz, bár én 12-25 vagy 12-27-es sort használok a 42 egytányéros rendszerem mellé. A hajtókar kiválasztása viszont elég hosszadalmas volt, 15 éve használok 180mm-es hajtókart, amit nem sok gyártó gyárt. Szűkítette továbbá a választást az is, hogy egy tányéros rendszert használok krosszon, így az új Dure-Ace döntött tányérfelfogatása sajnos kiesett, sok lett volna a sufnitunning emiatt. A Sramnak csak az alsó kategóriában van 180mm-es karja, a Campához rockringet kellett volna még gyártani, így maradt a 7081-es Dure Ace egy 42-es FSA 10-es tányérral.
A gyári Merida Cyclo Cross CF Ultralite nyeregcső (27,2 mm) első osztályú tervezése volt Jürgen Falkének, így erre már csak egy nyerget kellett találnom, ami nem volt nehéz, mivel a stucni és a kormány is Ritchey WCS White, így megmaradtam a márkánál, ne legyen túl mix az összkép. A kerekek kiválasztása sem volt túl nehéz. Az ár-érték arány miatt a Fulcrum és a Shimano csatázott, de végül egy jól bevált Mavic Ksyrium vitte el a prímet, mely szín és formavilágával is beillik az összképbe. A Mavic igazán csúcs felniket gyárt, a megjelenése elsőrangú, sajnos azonban havonta 1x el kell távolítani a kerékről a rotort, s ki kell tisztítani, hogy ne legyen önhajtós. Ez gáz.
A legtöbbet mégsem ezzel molyoltam. Ez a Merida a 8. cross bringám, így tudtam mit szeretnék kihozni. Sajnos a 61-es vázhoz kapott kormánycsapágy kupak és a kanti fék gyári kábelütközője, olyan magas kormánymagasságot eredményezett, mintha kempingbringán ülnék. Így kerestünk egy 40mm magas kupak helyett egy 5mm magasat és a gyári kábelütközőt 40 perc alatt kireszelve 4cm-el tehettem lejjebb a kormányt, ami így tökéletes magasságú lett. Helyreállt a rend.
A fékek az eddig jól bevált Ritchey WCS Logic-ok voltak, de megrendeltem a TRP Euro-X magnesiumot. A Ritchey csapos fékpofa befogadása nagyon nehéz fékerőállítást eredményez, emiatt kellett a váltás. A nagy várakozás viszont gyors cserét alkalmazott, hisz barátaim megleptek egy TRP CR 950-es karbon fékpillangókkal. Köszönöm Balunak, Csabinak, Keltának, Zolinak innen is a fékerőt. Ez az alkatrész kellett a boldogsághoz, hogy egy kompromisszummentes pilótafülkét és kezelhetőséget kapjak.
MENET KÖZBEN
Első karbon bringám menettulajdonságai sem hoztak akkora meglepetést számomra, mint a carbon 907-es. A talajt egyenesen kisimítja, s ami a legfőbb változtatás az a fordulékonysága a bringának. A 72 fokos homlokcső vagy a karbon váz tehet-e róla nem tudom, de élvezet menni ezzel a bringával csúszós terepen, sárban, hóban, hisz nem tolja az orrát, nem megy ki a hátulja, hanem gyönyörűen kezelhető a kerékpár. Persze a 8 kg alatti súly és hozzájárul a könnyű kezelhetőséghez. Mindenesetre, aki kölcsönkéri kipróbálni, átlagban könnyes szemmel hozza vissza.
Érdekes volt, hogy az eddig kedvenc Maxxis cross gumim ezen a gépen nem hozta azt, amit megszoktam, s a Ritchey ExcaVader külsőben találtam meg ehhez a bringához legjobban passzoló talajkapcsolatot.
Jelenleg a bringával 5 versenyen indultam, változtatni csak a bandázson kellett, a 2010-11-es Supercross sorozaton jól vizsgázott a technika, hisz aki ilyen gépet szeretne, annak sokat kell dolgozni, így a kevés edzés hiányát technikailag kell megoldani.
Zerge
Nagyon érdekes, nehezen bekategorizálható bringát volt módunkban tesztelni a szerencsére kiváló október-novemberi időben. Különböző kategóriájú kerékpárok tesztjénél általában nem érdemes vesztegetni a szót magára a kategóriára,...
Tovább a teljes cikkhez »