Teszten a Merida tárcsafékes krosszgépe

Kezdjük a kategóriákkal. A cyclocross, mint szakág, nagyon speciális és nagyon drága kerékpárt igényel, ha valaki versenysportként űzi. Egyszerre legyen nagyon könnyű (országúti súlyban), nagyon masszív, merev, stabilan irányítható, ugyanakkor az sem árt, ha minél jobban csillapítja a rázkódást, könnyen emelhetőnek kell lennie, ami speciális bowdenelvezetést kíván meg, utóbbi kialakítását befolyásolja még a sártűrő képesség is, ahogy a vázkialakítást szintén. Egy krosszbringának a krosszpályákra optimalizált az áttételtartománya, és a komoly versenyzők kizárólag speciális szingókon közlekednek, amelyek rendkívül alacsony nyomáson (akár 1-2 bar!) használhatóak saras pályán, a defekt túl nagy kockázata nélkül. Amit itt felsoroltam, azt nehéz kihozni egymillió alatt, hogy versenyképesek legyünk. A Merida is kínál kimondottan versenyzésre tervezett krosszgépet, a Carbon Team és 907-es modellt, amilyet Vinczeffy Zsolt és Szórádi Balázs is használ a hazai meridások közül.

Más tészta a Cyclocross kialakítású sport kerékpárok kategóriája, amibe a Merida Cyclocross 4 Disc is tartozik. Jó versenyzői adottságokkal ugyan el lehet vele boldogulni egy magyar, osztrák, esetleg gyengébb szlovák mezőnyben, de a gyártó ajánlása szerint sem erre fejlesztették ki. Bár megfordítva a dolgot, a hazai krossz-mezőny technikai tudása és a nemzetközi elit kvalitásai között nagyobb különbség van, mint amennyivel többet nyújt egy profi krosszbringa a Merida Cyclocross 4 Disc-nél, ha pedig így nézzük, valóban, akár a magyar krossz-pályák ördöge is lehet valaki ezzel a kerékpárral.

	Fotó: Babka Szabolcs

Hangsúlyozom tehát, hogy nem cyclocross versenykerékpárként szeretném elsősorban értékelni a Merida Cyclocross 4-et, de a hazai viszonyok és az európai átlaghoz képest jóval szerényebb anyagi körülményeink miatt nem kerülhetjük meg a témát, essünk túl rajta:

A nemzetközi szövetség az idei krossz-szezontól kezdve engedélyezi a tárcsafék használatát, így várható volt, hogy megjelennek ilyen bringák. A versenysport szempontjából azonban sok értelme nincs a dolognak. Nem azért, mert nem lehet erősebb fékhatást produkálni egy tárcsafékkel, mint a kantival, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy a profi versenyzők nem sokat húzogatják a féket egy krossz futamon. (Talán ha értelmét kell keresni, az a könnyebb felni lehet, amit a fékezőfelület mellőzésével nyerhetünk.) Ha feltételezzük, hogy szponzori érdekek miatt mégis ilyen bringákat látunk majd hamarosan a világkupákon, a profiknak több tartalékbringa áll majd rendelkezésre, melyeket cserélgetnek, nem tűnik majd fel, hogy egy tárcsafékes gépnél nehézkesebb lehet a kerékcsere. Nálunk, a magyar mezőnyben viszont jó, ha egy közepes krosszgépre telik egy átlag versenyzőnek, mondjuk egy pár tartalékkerékkel. Innentől kezdve a tárcsafék nem biztos, hogy a legjobb megoldás versenyeken. Ok, biztosan meg lehet tanulni pillanat alatt cserélni, de azért ismerjük el, nagyon könnyű belehibázni. Nehezebb is lesz tőle a bringa, sőt, ezen a szinten egy tárcsaféket fogadó karbonvilla kialakítása jóval drágább, így az idei Merida CC4 a tavalyi CC4 karbonvillájához képest visszatért az alumínium alkalmazásához. Az eredmény nehezebb villa, ami kevésbé jól csillapít. Az UCI nem csak a tárcsafékekkel kapcsolatban alkotott új szabályokat, a gumik szélességét is 33 mm-re csökkentették, ebből a szempontból a 35-ös Maxxis-ok szabálytalanok (tolómérővel 34-esek). A váz a célnak jól megfelelő alumíniumváz, a sárvédő-szemeken ne akadjon meg a tekintetünk, a szett tudja, ami tőle elvárható, a hajtókar jobb, merevebb lett a tavalyi modellhez képest. Versenyzéshez a kiegészítő fékkar fölösleges, a széles kormány viszont pozitívum.

Kiegészítésképpen álljon még itt a hazai mountain bike sport egyik meghatározó alakja, Cser Gábor véleménye, aki egy futam (Supercross sorozat, Kazincbarcika) erejéig, a versenypályán tesztelte a CC4 Discet: "Az új krossz-fegyverrel kapcsolatban, ami már az első pár kilométeren feltűnő volt, hogy nagyon fordulékony, a felsőcső kialakítása pedig elősegíti a gyors felkapást és vállon cipelést, kényelmes! A fék fenomenális, a súllyal van kis probléma, de ez csak versenyzői szemmel negatív hátrány. A 105-ös Shimano szett tökéletesen végzi a dolgát az FSA hajtóművel, a támvilla kialakítása elősegíti a rázkódások elnyelését érezhetően. Egy szó, mint száz szerintem ez a kerékpár alkalmas versenyzéshez, túrázáshoz, és országútizáshoz igazi multi funkciós gép!"

Fotó: Babka Szabolcs

Hagyjuk egyelőre ennyiben a versenyszerű cyclocross-t és térjünk vissza a gyártó eredeti ajánlásához:  „A sebesség megszállottjainak, akik terepen is gyűjtik a kilométereket egész évben, nem számít, hogy milyen időben.” Rögtön jobb megközelítés!

Fordítsuk meg a cyclocross-evolúciót, s rájövünk, hogy a Merida Cyclocross 4 Disc-ből könnyedén kapunk országúti kerékpárt, téli edzőgépet, vagy gyári állapotában bátran túrázhatunk vele terepen, bizonyos korlátokkal. Magyarul, remek második bringa lehet egy hegyikerékpárosnak, vagy el sem lehetne képzelni jobb mindenes bringát olyan kerékpárosoknak, akik főleg országúton nyomulnak, de néha tesznek egy-egy túrát terepen, vagy kénytelenek kimondottan rossz minőségű utakon közlekedni. A tesztre ebben a szellemben került sor.

Nézzük hát: A kerékpár egy jó minőségű, könnyű alumínium vázra épült, a tavalyi modellhez képest a tárcsafékszemek jelentik a fő különbséget, melyek a villa esetében egyúttal azt is jelentik, hogy a bonyolultabb és drágább gyártástechnológia miatt 2011-re le kell mondanunk a szénszálas anyagról.

A krosszos geometria engem magával ragadott terepen, a rövidebb tengelytávnak és a meredekebb homlokcsőnek köszönhetően iszonyú fordulékony a gép, élmény vele kanyarogni szűk ösvényeken, driftelgetni, ilyen tekintetben megszégyenít egy mountain bike-ot. Országúton ugyanez a geometria egy versenygéphez képest már inkább lomhává teszi, ami nem feltétlenül negatívum. Érdemes úgy nézni ezt a bringát, hogy valaki esetleg hegyikerékpárról ül át, vagy sosem volt klasszikus országúti kerékpárja. Ebben az esetben kisebb a kontraszt, egy hobbikerékpáros teljesítményét pedig az említett „lomhaság” különösebben nem befolyásolja. A vázon ráadásul sárvédőszemek is helyet kaptak, télen edzőgépként funkcionálhat a Cyclocross 4 Disc, a tárcsafékek ráadásul kiváló fékhatást biztosítanak nedves körülmények között.

S meg is érkeztünk – ahogy a nevében is benne van – a Merida Cyclocross 4 Disc legérdekesebb pontjához, a tárcsafékhez. Kezdjük egy személyes élménnyel. Nekem pont ez a tárcsafék kellett ahhoz, hogy a budai hegyekben ismert útvonalaimon átlépjem azt a félelemküszöböt, amit korábbi saját krosszbringámmal és kantifékjeivel nm sikerült. Nekem fontos, hogy ha még akár elszabadulna a gyeplő, akkor is tudjak rántani rajta egy akkorát, hogy meglassulva kevésbé fájjon a fekvés. Persze nem ez a fő szempont, a határozott fékkel sokkal pontosabban érezhetőek a csúszáshatárok, sokkal nagyobb biztonságban érzi magát az ember, s ettől sokkal gyorsabb lesz. Az Avid BB-5 lefelé, nagy tempónál egyébként a kiegészítő fékkarral nyújtja a legjobb teljesítményt, ami egy ujjal kezelhető. Apróság a korábbi modellhez képest, de mégis tudtam neki örülni: a kiegészítő fékkar bilincsátmérője immár a kormány kövér (oversized) részét követi, így a stucnihoz közel rögzíthető, bőven elég helyet hagyva a kéznek az amúgy is széles kormányon. Ami idegesítő a fékkel kapcsolatban, hogy állíthatóság szempontjából szöszmötölős, valamint nedvesen üvölt, mint a veszedelem.

Rendben, lefelé tehát a vártnál is jobb a gép, fékhatás kiváló, mit tud felfelé? Itt már differenciáltabban kell vizsgálni: országúton és terepen. Országúton a legfőbb ellenállást a terepgumik fejtették ki, amik könnyedén cserélhetőek bárki egyéni ízlése szerint. A geometriából adódó enyhe „lomhaság” (ami felfelé a láncvilláknál jelentkezik) pedig számomra vagy egy országútis számára feltűnik egy versenygépről átülve, de a Cyclocross 4 Disc leendő tulajdonosának valószínűleg ez lesz a természetes.

	Fotó: Babka Szabolcs

Terepen, felfelé, csak az áttételek szabnak határt az újabb élvezkedésnek. Hármashatár-hegy, Panoráma út, repül a gép felfelé…  A lankás emelkedőkön terepen verhetetlen, de még olyan mászásokat is meg lehet vele támadni, amiről nem is gondolná az ember, hogy kitart majd a szufla. (Vagy az utóbbi hetek bringázás helyett megsűrűsödött úszó és thai-boksz sportfoglalkozásai vannak ilyen jó hatással a formámra??? – na mindegy.) A merev FSA Gossamer MegaExo hajtómú kiváló, de a 46-36-os tányérok és a 12-27-es sor azért nem engedi kiteljesedni felfelé a hegyikerékpáros élményt, nálam az élvezhető maximum a legkönnyebb áttétellel a Hárs-hegyre felvezető ösvény volt a hűvösvölgyi Stop Shop felől, de a kisvasút alatt áthaladva már eléggé oda kellett figyelni, hol gurul a kerék.

A legfőbb korlátot terepen pont a vékony kerekek jelentik (de Úristen! Miről beszélünk??? Szinte már egy mountain bike felhasználási területéhez akarom hasonlítani a krosszbringát???), köves ösvényeken már meghal az élmény, s természetesen a nedvességtől csúszós meredekeken is kipörög a kerék. A Novatec agyakból és Alex tárcsás felnikből álló gurigákba könnyedén sikerült nyolcast varázsolnom esés nélkül a rázósabb részeken, de ez már nem rendeltetésszerű használat volt… Defektek szempontjából meglepő az eredmény, egy bringázás során fordult csak elő, pedig többször is hallottam a felnin kövek koppanásait. Nagyjából 4-5 bar nyomás között használtam, 4-nél nem mertem lejjebb menni terepen, országúton, városban pedig belefújtam a 6 bart.

Apropó, városban! Tökéletes! Városi bringának nyilván drága 329 000 forintos árával a Merida, de ha már birtokoljuk, kiválóan alkalmas városi közlekedésre. Jóval biztonságosabban, kényelmesebben mozog kockakövek, villamossínek között, mint egy országúti, nem sokkal lassabb, ráadásul a kiegészítő fékkarok miatt biztonságosabb a forgalomra jó látást engedő pozíció, a felül fogott kormány is. További előnyei ebből a szempontból az alacsony építés (középrész) és természetesen újfent a tárcsafék is. A nyereg egy versenyzésre tervezett kerékpárokhoz szokott szemnek nem túl bizalomgerjesztő, de használata kelleme meglepetés, ami akkor éri a tesztírót, amikor írni kell róla, lévén nem emlékszem semmire vele kapcsolatban – kell ennél nagyobb dicséret? Nem sok szót ejtettem a korábbi modellévből származó Shimano 105 10-es szettről, hogy bosszantsam kicsit a hazai forgalmazó egyik általam egyébként nagyon tisztelt munkatársát, annyit írnék: „teszi a dolgát”.

Megemlíteném, hogy aki hasonló vázra épített bringát szeretne, kicsit szerényebb felszereléssel (Tiagra szint), és nem vágyik tárcsafékre, a CC3 modellt 269 000 Forintért veheti birtokba.

További információk a hazai forgalmazó honlapján, IDE KATTINTVA, vagy a gyár weboldalán, ITT.