Az idei év harmadik legfontosabb versenye számomra. Versenyeztem már itt kétszer, de azóta változott a pálya. Nagyon-nagyon sok szint (104 km – 3800m) és hol köves, hol gyökeres lejtők jellemzik. A sok szint kedvez nekem, de a hochtechnisch lejtők nem.
A pályát az előző 3 napban bejártam. Szárazon egész tűrhető volt lefelé is, lejöttem mindenhol. Persze az más kérdés, hogy mennyivel.
A szintkülönbség csaknem fele az 55-84 km-ig tartó 29km-es szakaszon van. Itt indítunk egy 550m szinttel aszfalton és jó minőségű dózerutakon, majd egy rövid lejtő után jön 570m szint nagyon rossz minőségű utakon, majd ismét egy rövid lejtő és utána még 520 szint fel a Schökl-re. Ez utóbbiban azért már van néhány szintút pihenőnek
Mindezek ismeretében eldöntöttem, hogy az első 55 km-en saját tempóban megyek. Nem figyelem az ellenfeleket, nem megyek bele semmilyen pozícióharcba. Felesleges. Ami 55 után jön, az nagyon kemény. Oda nem szabad fáradtan érkezni. Ha pihent vagyok, akkor azon a majd 30km-en akár 10 percet is vissza lehet hozni, de fáradtan akár dupla ennyit el is lehet bukni.
Kb. 15 másodperccel rajtoltunk a VB mezőnye után. Az első 3km lapos aszfaltemelkedő pofaszélben. De felérünk a VB mezőnyre. Aztán jön 3km 28%-os aszfaltemelkedő. Sajnos itt nagyon összevegyült a két mezőny és nem igazán tudtam követni, hogy hány master lehet előttem, ki hol van. De nem baj, saját tempó.
A gyökeres és a csak nekem csak most pluszban még sáros OX-es stílusú részek önmagamhoz képest elég jól mentek. Még előztem is. Na persze engem is.
Az első itatóig az átkötő városi sík aszfalt részeken szerencsére sikerült bollyal együtt mennem és pihenni, enni-inni. Egy cseh master1-es versenyző volt még a bolyban, a többiek mind VB-sek.
Jött az első komolyabb hegy, 600 szinttel. Ami nekem még pianó. A cseh gyerek nagyon erős. Ellép. Nem megyek vele, nem tudok menni vele. Hát ez van. Elkönyvelem, első már biztos nem leszek. Itt igazán semmi különös nem történik, néhány VB-st és egy master1-est utolérek, megelőzöm őket. Majd vissza le a völgybe, második itató. Ezután jön még 10km egy 250-es heggyel és aszfaltsíkkal 55 km-ig. Szerencsére egy német VB-ssel átvészelem a síkot, együtt csak könnyebb.
Elhagyjuk Gratkorn-t, lekanyarodunk a főútról. Kezdődik a haddelhadd. Aszfalttal indul. Hopp, itt rögtön két master megvan. De egyik sem master1-es. A vége felé még egy, de ő sem 1-es. Lejtő, itató. Sajnos senki nem tudja megmondani, hogyan állok, hányan, mennyire lehetnek előttem.
Következik a verseny legnehezebb mászása. Hosszú és nagyon rossz minőségű. Ennek az alján is előzök egy mastert, de ő sem 1-es. Aztán sokáig semmi. Nagyon jól megy, de csak nem akarnak masterek az utamba akadni. Csak VB-sek. Már majdnem fent vagyok, amikor meglátom a cseh srácot. Nagyon lassan megy. Könnyedén kerülöm ki a rossz nyomban. Már ha ezen az úton van jó nyom.
Hallom, hogy beáll mögém, és azt is, hogy küzd. Próbál jönni velem. Nem tudom meglószolni, mert nagyon rossz az út. Pedig erő lenne hozzá. De szerencsére nem kell. Nem tudok hátranézni, mert az útra kell figyelnem, de egyre távolabbról hallom, tehát leszakadt. Még két perc és fent vagyok. A pályaőr másodiknak mond. Kérdezem, master1-ben? De már nem hallom a választ.
Hát ezzel, kiegyeznék. Még ha csak master1 és nem abszolút. A lejtő alján utolér egy master4!!!-es (45-50 év közti) versenyző. Pont jó, mert jön egy kis aszfalt oldalút. Segítjük egymást. Elérjük a Nordlift-et, ahonnan jön az utolsó komolyabb mászás. A master4-es egy ott lévő csapattársától kap egy kulacsot váltanak néhány szót. Nem értek mindent, csak annyit, hogy 4 perc a hátrány az elsőhöz. Elindulunk fel, ő rögtön le is szakad. Jól megy a hegy. Megérte tartalékolni.
Hipp-hopp elmegy az a néhány km és már aszfalton vagyok. Már látom az alagút végét. Innen már csak 1,5 aszfalt, aztán 1km dózer fel-le és utána már „csak” le kell gurulni a célba. Na jó, azért ebben lesz még egy-két rövid emelkedő, köztük tolós is. És néhány km aszfalt szintút.
De egyelőre még csak itt vagyok a Schökl alatt. Az aszfalton utolérek két VB-st. Az egyik litván, ott laktak, ahol mi. Ő beáll, a másik nem. Felhúzom végig az aszfalton. Majd be a dózerre.
Nem váltok, ennek ellenére a lánc le kistányérra. Mi van? Na nem baj. Jól van ott is, váltok hátul kettőt le. Időnként halk kattanás a hajtómű felől, de nem lábfordulatonként, inkább lánchosszonként. Szétnyílt egy szem, fut át az agyamon. De elhessegetem a gondolatot. Ma erős vagyok, ilyenkor se defekt, se géphiba. Kiérünk az erdőből, már kopasz minden. Ha hátranéznék, már látnám a menedékházat és a felvonó végét.
Alig haladunk 100m-ert és elszakad a lánc. Nem akarom elhinni. Litván kérdezi, kell-e bontó. Nálam nincs. Mindig van, de sajna az idei Dunán eltörtem és még nem vettem újat. Gyorsan végig gondolom mi legyen. Ha elkérem, az szabálytalan. Kb. 1km-re (400m fel, 600m le) a frissítő, ami teljesen neutrál, csapat nem mehet be. Tehát ott kell lennie neutrál szerviznek is, hiszen csapat nem mehet be. Ha ezt az 1km-et végigfutom, gurulom, rollerezem, vesztek vele max 1 percet. Ha elveszem tőle a szerszámot és ezt valaki látja, és kióv, akkor minden bukik. Megköszönöm neki, de a futást választom.
Felérek, ott a tábla, be a zónába. Valami szervizsátor szerűséget keresnék, de nem látom. Kezemben a lánc, fogalmam sincs, hogy van a láncbontó németül. Lobogtatom a lánot és mellé bitte Werkzeug, csak kitalálják, mi kellene. Egy piros dzsekis ürge már jön is, már látom is a kezében. Ok. De a másik irányból jön az UCI bíró, hogy nem vehetem el, mert ez csak itató, szabálytalan. Azt mondja, menjek le a következőbe (6km, ebből 4 full kő+gyökér és 2km szintút, ahol hajtani is kellene). Az elég nagy időveszteség, plusz lánc nélkül köveken DH-zni sem egy életbiztosítás.
Vita van. Magyarázom neki, hogy ha ez kizárólag neutrál zóna, akkor miért nincs szerviz? Szerinte ez kizárólag neutrál itató zóna, ezért nincs szerviz. Valszeg ő tudja jobban, de kötöm az ebet a karóhoz, Más esélyem momentán nincs. Ő unja meg hamarabb, megegyezünk, hogy átmegy a túloldalra és nem néz ide. A srác ledobja a földre a szerszámot, és odébb megy. Én meg, hopp, találtam a fűben egy láncbontót. Hát finoman fogalmazva nem szabályos, ha ez valóban csak egy itató. Megcsinálom.
Sajnos közben nem tudok arra figyelni, kik mennek el. A master4-es, akivel együtt kezdtem a hegyet, biztos elment, ő nem lehetett messze. És arról sincs fogalmam, hogy időben mennyit buktam. Úgy 5 percre saccolom. Utólag a részeredményes listából kb. 7p jön ki (litván srác áthaladása a Schökl chipkapun és az én áthaladásom különbsége – a kapu a zóna után volt).
Na oké, elindulok lefelé. Remélem jól csináltam meg és most már kibírja a végéig. Még 20km van hátra, de ebből azért 10 km tekerős lesz és ott még szükségem lesz a láncra. Szerencsére eseménytelenül telnek a km-ek. Elérek az utolsó lejtőre, ami kb. 3km. Óvatos vagyok. A harmadánál utolér egy master3-as, jól megy lefelé én meg össze-vissza csúszkálok. Elmegy, mindegy, menjen.
Beérek, negyedik hely, korcsoportban első. Ezek szerint a szerelés alatt csak a Master4-es Erwin Dietrich előzött meg és ami a nagyon kemény, hogy végül ő nyert abszolútban. A Schökl-ön 4:20-as hátránya volt a régi jó ismerős Master3-as Markus Stock-kal szemben, de a célig megfogta, sőt még adott neki 6 percet. Stock ráadásul épphogy 4 másodperccel tudott beesni az abszolút második helyen (és a master3 első helyen) az engem az utolsó lejtőn előző szintén Master3-as Arno Pichler előtt. Aztán jöttem én, majd 14 másodpercre a Master2-es győztes Richard Zinthauer, majd 3 percre a cseh srác, akinek azért meglett Master1-ben a második hely. Nálunk harmadik Michael Weiss lett.
Most kicsit vegyesek az érzelmeim, örülök a győzelemnek, de mindez sokkal szebb lenne, ha van nálam szerszám és szabályosan tudom megoldani a technikai problémát. De hát nekem ez jutott…
Köszönöm szépen az itatásban nyújtott segítséget Valter Tibinek, Nagy Gizmó Attillának és Daninak!!
A Péterrel verseny után készített interjúnk IDE KATTINTVA olvasható.