Számos meglepetés született már a rajt után nem sokkal: Hasenfratz Péter (X2S-KONA TEAM) csapata, két cseh világklasszissal azonnal az élre állt és hihetetlen tempóban egész nap vezették az élbolyt. Házi nem tartott velük, hiszen a két tapasztalt sivatagi kerékpárossal szemben neki az első nap az akklimatizálódásról szólt.
Szalay Péter – aki elsősorban olimpiai-krossz versenyző – ezen a napon sokáig az élboly sebességével haladt, de tartalékolva a hátralévő 4 napra taktikusan nem gyorsított velük, így 22. helyen ért célba.
Braun Sándor, akinek blogbejegyzéseit olvashatjuk a versenyről, a 105. helyen gördült a célkapu alá, így mindhárom magyar versenyző a mezőny első negyedében várja a folytatást.
A két cseh győztes, Ondrej Fojtik és Martin Horak magabiztosan és energiával telve értek célba nyomukban Robero Herassal. A második nap azonban már részben hegyi terep lesz, ahol a magyarok és a csehek tereptapasztalatai még nagyobb előnyt jelenthetnek.
Braun Sándor így számol be a történtekről:
Nulladik nap (vasárnap)
Az előző esti sörözés miatt nagyon nehezen ment az 5 órai ébredés. Sikerült is kizárnom magam a szobámból, így kicsit késve indultunk a reptérre. Ott már teljes létszámban várt a becsekkolásra a mezőny. Közösen egy charter járattal mentünk Errachidiába. A reptéren elkaptam a monti legendát, Tinkert egy közös képre és váltottunk pár szót:
- Szia Tinker. Hogy érzed magad? A győzelemért fogsz hajtani?
- Hát pillanatnyilag nagyon fáradtnak érzem magam az időeltolódás miatt. Úgyhogy nem nagyon hiszem.
- Honnan jöttél most?
- Egyenesen Kaliforniából érkeztem.
- Milyen ott most az idő? Fel vagy készülve erre a melegre.
- Nagyjából hasonló idő van most ott is. Ezzel remélhetőleg nem lesz gondom.
Innen kis csoportokban terepjárókkal szállítottak minket a szállodánkba. A cseh Horak-Fojtik párossal és Szalay Petivel kerültünk egy autóba. A táj, vagy a fáradtság miatt, de nem beszélgettünk semmit. Peti el is aludt útközben. Maga a szálloda nagyon szép volt. Büfés medence, meg ami kell – kivéve inernet…, de sajnos a szűkre szabott program miatt nem tudtuk élvezni.
A bringák összeállítása után egy kis edzés következett. Sikerült becsatlakoznunk Mauri és Olano csapatába a visszafelé vezető úton. Hihetetlen nagy arcok, folyton viccelődnek. A végére Jalabert is hozzánk csapódott pár szó erejéig Maurival. Visszaérve rohantunk át az eligazításra, majd kiadós vacsora következett. Előléptem a csapat technikai segítőjévé, Petijeinknek és Martinnak is segítenem kellett a GPS adatok feltöltésében. Éjfél lett mire mindennel elkészültünk.
Első nap (május 3. hétfő)
Megint hajnali 5-kor kelés. Csomagok feladása a kamionokra, reggeli, utolsó beállítások… RAJT hétkor! Már a lassú rajt is izmosra sikeredett a helyezkedések miatt. Megbeszéltem Szalay Petivel, hogy amíg bírom, megyek a kerekén. Na, ebből nem lett semmi. A nagy adok-kapokból inkább kivontam magam, úgyis egyből bevittek minket a dűnék közé, ahol csak tolással-cipeléssel lehetett haladni. A dűnék után még tettem egy kísérletet az élboly megfogására, de egy váratlan és lelkileg is korai defekt megállított.
El sem akartam hinni, hogy a reggeli sietős pakolásban kifelejtettem a javító foltokat a hátimból. Beraktam az egyetlen tartalék belsőmet, miközben a spanyol média kajánul videózott. Jó keményre fújtam most már a gumimat, majd sűrű fohászkodások közepette és nagyon figyelmesen tekerve indultam újra el. Ha a nekem jó helyezés már elúszott, akkor fotózgassunk is menet közben. Kitaláltam magamnak, hogy ha sikerül elérnem a 60. kilométert, akkor már felnin is begurulok. Az ötvenedik kilcsinél, pont a fő frissítő pont után jött a kalapácsos ember. Tíz kilométeren át nagyon nehezemre esett a tekerés.
Családomra gondolva nem adtam fel és csodák-csodájára (még most sem értem hogyan) hirtelen elmúlt minden fáradtságom. Sőt, mintha semmi nem lett volna korábban, nagyon erősnek éreztem magam. Pont jött a hegyi szakasz, itt rengeteg olyan embert is megfogtam, akik még a defektem előtt mentek el nekem. Új célként legalább az összes női versenyző lehagyását tűztem ki. Megfogtam a legerősebb mixed párost is. Pedig hogy küzdöttek, de direkt egy darabig fárasztottam őket, majd amikor láttam, hogy ez már sok a lánynak, akkor léptem el. Piti dicsőség, de jól esett.
Végül a 105. helyen érkeztem. A versenyt Heras előtt a cseh páros nyerte. Szalay Peti 22., Házi meg a 45. helyet fogta meg. Előbbi az erős napra, utóbbi gyomor problémákra panaszkodott. A győztes páros 3:26-ot ment. Nekem csak 4:56 alatt sikerült megérkeznem. A helyezések keresgélésekor Jalabert is mellettünk csekkolta az idejét. Most pihenünk. Ha csökken a hőmérséklet, akkor átnézzük a bicikliket, aztán ma is lesz eligazítás. A holnapi szakasz a maihoz hasonló lesz. Remélem maradt még mindenkiben kraft.
Fontosabb eredmények és célba érkezők (zárójelben az elsőtől való távolság):
1. Ondrey Fojtik
2. Martin Horak
3. Roberto Heras (8 másodperc)
(3-szoros Vuelta a Espana győztes)
5. Tinker Juarez (15 perc)
(MTB maraton világbajnok)
6. Laurent Jalabert (19 perc)
(időfutam világbajnok, Tour de France szakaszgyőztes)
22. Szalay Péter (43 perc)
45. Hasenfratz Péter (57 perc)
28. Abraham Olano (45 perc)
(időfutam világbajnok, országúti világbajnok)
112. Igor Astarloa (1:33 perc)
(országúti világbajnok)
Korábbi cikkek: