Tyler Farrar (Garmin):
Fantasztikus volt ez a győzelem, egyértelműen az egyik legkülönlegesebb. Az első sprintet megnyerni nagyon jó. Leveszi a terhet a válladról a verseny hátralévő részére.
A csapat is fantsztikusan dolgozott., nem is kívánhattam volna jobb felvezetést. A szezon elejétől kezdve megmondtuk, hogy sokat dolgoztunk a hajrá felvezetésének javításán, és ez most kifizetődöatt. Sutton a Team Sky-ból megpróbált meglepni minket az utolsó kanyarban, de Jules Dean gyönyörűen utolérte, és helyzetbe hozott az utolsó méterekre.
Úgy gondolom, idén is fejlődni fogok még, ahogy a tavalyi szezon folyamán is tettem. Jó volt a téli alapozásom is. Komolyan vettem a tavaszi klasszikusokat is, és ez jó felkészülésnek bizonyult. Örülök a jó formámnak, a jó Giro szereplés fontos célom idén, és jól kezdődött.
A bukásra – 50 kilométerre a céltól – így emlékezett Farrar:
Volt egy pukli az úton, nem láttam, és a következő, amire emlékszem, hogy fekszem. Szerencsére nem sérültem meg komolyan. Pár horzsolás, de semmi több. Balszerencse, de minden jó, ha a vége jó.
 |
|
| Fotó: Reuters | |
Cadel Evans (BMC):
A mai volt a leghihetetlenebbül veszélyes szakasz egész versenyzői pályafutásom során. És nem a pálya miatt. Nem értem, hogy miért ilyen feszült mindenki idén. Itt Hollandiában tulajdonképpen az történt, hogy a körversenymenők mezőnyét ráengedték azokra az utakra, amelyek a klasszikusmenőknek valók.
Sok versenyzőt láttam ma nagyon feszültnek, túl feszültnek. Amikor ilyen veszélynek vagyunk kitéve, számít a tapasztalat, de a vakszerencse is. Amikor ilyen szakaszok vannak egy versenyen, a starttól kezdve jó formában kell lenned. Én már veszítettem el 23 másodperccel egy Tourt Contadorral szemben. Mindenképpen jobban érzem magam, ha előnyben vagyok, mintha hátrányban.
De nem fogjuk mindenáron védeni a rózsaszínű trikót. Farrar csak 1 másodpercre van lemaradva. Én nem fogok sprintelni bónuszmásodpercekért, az biztos. De a Zoncolanon biztosan leszakítom majd, ha még ott is versenyben lesz!
Carlos Sastre (Cervelo):
Balszerencsés voltam, mert mindig jól helyezkedtem, próbáltam elkerülni a sok bukást, de végül, 7 kilométerre a céltól a mezőny elején következett be a baleset, amibe belegabalyodtam. Mire kikecmeregtem és próbáltam felülni a biciklire, ami eléggé megrongálódott, már lehetetlen volt felérni az elejére. A csapatomnak köszönhetem azt is, hogy egyáltalán Wiggins csoportját utolértük.
A szakasz maga nagyon gyors volt minden pillanatban, rengeteg kereszteződés, körforgalom, járdasziget, egy csomó veszélyes dolog, ami miatt végig elöl kellett lenni.
Hihetetlenül sok bukás tizedelte a Giro d’Italia mezőnyét a második hollandiai szakaszon, ami az első mezőnyverseny volt egyben. Még az utolsó tíz kilométeren belül is voltak esések, aminek következtében a mezőny elején nem...
Tovább a teljes cikkhez »