Építsünk XC-bringát jó áron: Pyxis Team

Szerző: shLétrehozva: 2011. június 1. 09:47
Amikor megépítettem az idén használatos mountain bike-omat, célom az volt, hogy a lehető legkedvezőbb áron az én szintemen abszolút versenyképes XC-maraton bringát hozzak össze, s persze összképét tekintve szerethető is legyen a gép.


A korábbi cikkünkben már bemutatott Magellan Pyxis Team vázra épült a bringa, több okból is. Egyrészt ha fontos szempont az ár, egyelőre még mindig az alumínium vázak között kell keresgélni, másrészt itthon – lévén hazai termék – talán a legkedvezőbb ár/érték aránnyal bír, harmadrészt szép is.

Sokat ne ragozzuk a váz tulajdonságait, hiszen egyszer más kiveséztük, a bringaépítés szempontjából azonban néhány gondolat:

A karbon vagy alumínium kérdésre adott válasz – ha nem számít a pénz, például szponzorált versenyzőknél – egyértelműen karbon, mert jobbak a menettulajdonságai (merevségi-, komfort-mutatók, irányíthatóság-stabilitás, stb), mindemelett könnyebb is. Ellenben szerintem ezek a karbon javára döntő mutatók egy hegyikerékpáron sokkal kevésbé határozzák meg a kimenő teljesítményt (tehát sokkal inkább elhanyagolhatók), mint mondjuk országúton.

A váz még nyers állapotban  

Hegyikerékpárokon az „egyéb alkatrészek” – például a teleszkóp, széles gumi különböző nyomásokon, eltérően viselkedő hosszabb nyeregcsövek – markánsabban kiadják egy komplett bringa karakterisztikáját, mint aszfalton. Máshogy fogalmazva – és ez szubjektív – arra, hogy elmaratonozgassunk néha – akár a hazai abszolút top10-ben – nekem bőven megfelel az alumínium. Nem ad hozzá észrevehetően többet a teljesítményemhez a karbon, amit például az elmúlt pár szezonban hajtottam. Ami viszont nagyon-nagyon lényeges, hogy a komplett gépet szinte feleannyiból sikerült kihozni, mint egy jóféle karbon XC-masinát, és ez elsősorban a váznak, valamint az alkatrészeknél átgondolt spórolásnak volt köszönhető. Nézzük konkrétan a receptet:

A mérettől függően 1350 gramm körüli Magellan Pyxis Team váz kereskedőtől függően 80 000 Ft körül vásárolható meg, vagyis harmada a karbon megfelelőinek. Az alkatrészeket tekintve először azt döntöttem el, hol tartom szem előtt sokkal inkább a teljesítményt, mint az árat.

Tulajdonképpen a villa és a kerekek azok, melyek akár egy csúcskategóriás bringában is szolgálhatnának, ha valahol, itt nem szabad elkezdeni a spórolást. Kis szerencsém is volt, de ha nyitott szemmel jár az ember, el lehet kapni jó vételeket, nekem a tubeless (belső nélküli kialakítású) Bontrager Race X-light kerékszett (DT-től származó agyakkal) pont ilyen volt. A versenyzésre alkalmas villák között a Rock Shox Rebánál nem tudnék jobbat választani, a könnyebb SID a stílusomhoz kicsit filigrán, a Foxok pedig sokkal drágábbak. A többi márkát pedig hanyagoljuk…

A kész bringa  

Mivel ha úgy építünk egy kerékpárt, hogy egyesével vadásszuk össze hozzá a vadonatúj alkatrészeket, semmiképpen nem jöhetünk ki jól a végére anyagilag, ezt a módszert nem ajánlom senkinek, de sokszor adja magát a lehetőség: a korábbi bringánkról felhasználható alkatrészek, esetleg egy nagyon jó árú komplett bicó, amiből „kidobjuk” a vázat, stb.-stb.
Az alábbiakban – a forrás megjelölése nélkül – csak leírnám azokat az alkatrészeket a Pyxis Team-en melyek nagyban hozzájárultak a spóroláshoz, és véleményem szerint csak nagyon-kicsit maradnak el teljesítményben – ha egyáltalán elmaradnak – a sokkal drágább modelleknél.

Fékrendszer: az Avid Elixirre esett a választás, de nem a karbon vagy a mindent a fékkarról állítható modellekre, hanem az 5-ösre, ami ugyanazt tudja valóban csak néhány gramm többlettel. A hozzá tartozó nem túl jó minőségű és nem könnyű gyári tárcsákat lehet később cserélni, de egyelőre működnek. A váltórendszert tekintve maradtam a 9-esnél, még nem történt meg az igazi átállás 10-esre, vagyis bármi beszerezhető hozzá idén, talán még jövőre is, valamint előszeretettel akciózzák már a 9-es cuccokat. Konkrétan: Sram X9 hátsó váltó a lehető legkönnyebb váltókarral, az X0 markolatváltóval, az átdobó pedig X7.

A hajtókar ízlés kérdése, sokkal régebben megyek már elöl duplatányérral, mint ahogy divatba jött volna az utóbbi időben, ami viszont a divatnak köszönhetően pozitív, hogy könnyen hozzájuthatunk jó minőségű, de nem méregdrága duplatányéros hajtókarhoz, mint régen, ilyen az FSA Afterburner is.

Az első éles bevetésen, a Buda Maratonon  

A kiegészítők terén is maradtam a jó minőségű, de kedvező árú alumínium cuccoknál, mondjuk itt még elképzelhető, hogy cserélni fogok, ugyanis a karbon kormány és nyeregcső talán szükséges, hogy kisimítsa a különbséget a karbon és az alumínium vázak eltérő rezgés elnyelő tulajdonságai között, melyek főleg a maratonokról ismert rosszabb minőségű kemény útburkolaton érezhetők.

Hogy adjunk a kinézetre is, a fehér-arany összképet kicsit tovább tuningoltam, bár mountain bike-on nem sokáig marad tökéletesen fehér, de fehér nyereg került fel, az arany pedig a BTS patentszárakon és a kulacsokon köszön vissza. A végeredmény szerintem önmagáért beszél, azóta használom, szeretem, jól működik. Legközelebb a tartós használatból leszűrt menettapasztalatokkal jelentkezem a Pyxis Team bringával kapcsolatban!

További Magellan információk a hazai forgalmazó honlapján, IDE KATTINTVA érhetők el.

KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK
Magellan Pyxis tartósteszt 1. - a váz
Alapos próbának vetjük alá idén a hazai márka, a Magellan versenyzésre alkalmas vázát, a Pyxis Teamet. Magyarországon a Pyxis régóta az egyik legjobb ár/érték arányú megoldás ütőképes XC/maraton bringa építésére, 2011-re jómagam...
Tovább a teljes cikkhez »