De jól esett ez a kis maraton! Habár beköszöntött az igazi ősz, az égiek kegyesek voltak hozzánk, s egy kis esőt leszámítva szép őszi időben tekerhettünk. Na jó, nem volt túl meleg, és a szél is fújt, de menet közben valahogy nem tűnt fel...
Míg a csapat egy része salgótarjáni városi bajnokságon vett részt, Viktorral és Marcival ezt a versenyt választottuk. Hogy miért? Egyrészt, mert sosem jártunk (legalábbis jómagam) a Vértesben bringával, másrészt pedig, mert nagyon csalogató volt a villapark élményfürdője... Nem is bántuk meg a választást.
Várgesztesre, a verseny helyszínére érve amint kidugtam az orromat az autóból, nem volt kérdéses, hogy milyen cuccban induljak a 48km-es távnak: a "cyclocrossos" cicagatyó + hosszú aláöltözet-kombó megy a versenycucc alá, fölé pedig a szélmellény is jól jön. A lábaim is megkapták a jó kis Emspoma melegítőkrémet - így felszerelkezve már végképp nem fázhatok!
5 perc lehetett a rajtig, mire összeszedtem minden cókmókom. Igen ám, de még nem rajtolhatok - meg kell szabadulni az előző napi reggelitől megy egy kis folyadéktól... irány a klotyó! A megkönnyebbülés után rohanok vissza, keresztülcsörtetek a rajtra várakozó fiúk és pár leányzó között, de nem látom a Nutrixxionos sátorhoz letámasztott kékségemet. Ááá!
A heveny szívrohamot követően végre meglátom Viktor és Robin között. Huh! Még egy kilóval könnyebb lettem... Majd pár pillanat múlva halljuk is a rajtszót. Akkor essünk neki! A lábaim nem voltak a legfrissebbek, a hét elég húzós volt edzés szempontjából is, lett volna még kipörgetni való belőlük...
48km volt a leghosszabb táv penzuma, a mi szerintem így szezon végén bőven elegendő volt. A vonalvezetése nagyon tetszett, különösen a lejtők és a dinamikus mászások. Lehetett ereszteni neki.
A lányok közül Cseh Verát tartottam a legveszélyesebbnek, így igyekeztem mihamarabb ellépni tőle. Egy kis idő elteltével azonban kezdett lankadni a nagy lelkesedésem, ráadásul az eső is eleredt. Szerencsére az erdőben nem nagyon lehetett érezni, s egész hamar véget is ért a zápor. Sőt, még a nap is kisütött. De jó!
A nagy belassulásom sokáig azonban nem tarthatott, ugyanis Vámosi Gergő (ideális hajcsár!) szépen utolért, s elkezdett hajtani. Nem is bántam, sőt! A lejtőzéseknél pedig külön öröm volt mögötte menni - legalább 5 km/h-val gyorsabb voltam - még úgy is, hogy a bicó fék-ügyileg nem volt tökéletes (épp most van fékolajcserén - köszi, Golyán Kerékpár és Rejszi!).
A távunkat egyébként két (különböző ) körben teljesítettük, így, Icuséknak köszönhetően, nem kellett púpot vinnem az izónak, hanem lecserélhettem a kulacsomat. Köszönöm!
Az előző napi esőzések, úgy látszik, elkerülték a Vértest, a várttal ellentétben nem volt sárdagasztás. Na jó, azért ösztönösen sikerült megtalálnom egy kis dagonyát, amibe persze bele is ragadtam bicóstul-bal lábastul. Pedig csak oda kellett volna figyelni. Emellé még sikerült benéznem egy kanyart is - mit nekem nyíl és X-jelzés... Olyan jó kis lejtők voltak benne, hogy a nagy "örömködésben" két jelzés sem állított meg. De egy kedves kolléga gyorsan figyelmeztetett. Hát igen, a nagy tempóhoz nagyobb figyelem is szükségeltetik...
A pályajelölés egyébként jó volt: tábla, nyíl, szalag - meg is lepődtem néha, milyen sok van belőlük... A nagy tempó lehetett az egyetlen tévútra vivő dolog. A célba érkezés után gyors ruhacsere, majd várom Viktort és Marcit.
Kedves rehabilitálódó edzőm azt mondta, ha 1 óránál korábban beérek előtte, ehetek a szervezők által felajánlott cukrászsütiből. Hát nézni kellett az órát. Megvolt, de nem is emiatt örültem, hanem hogy egy darabban beért, s nem rakoncátlankodott a műtött térde. 31-ik lett a Master1-esek között. Nem sokkal utána, 36-ikként Marci is megérkezett, a szép új Sid World Cup villával a bicójában. Ami természetesen kék...
A gulyáspartit követően tombolahúzásra, majd eredményhirdetésre került sor. Öröm volt látni a kicsik ill. a családi futamok dobogósait! Munka után pedig édes a pihenés:
A felnőtt női győztesnek járó kék kupa is megdobogtatta a szívem. Piros pont érte!
A fiúknál az abszolút sorrend Szilárd, Szécsi Tomi és Makács Gabi lett. Gratula!
Az eredményhirdetést követően azonban korántsem volt még vége a napnak: a szemfüles bringás kollégákkal és kolleginákkal csobbantunk egyet az élményfürdőben - minden versenyzőt szeretettel látott a főtámogató Várgesztesi Villapark. Lehet ennek ellenállni? De számunkra és Szilárdék számára még ez sem volt elég: felsétáltunk a 13. században épült gesztesi várhoz is, megcsodálni a kilátást.
A naplementéről ugyan lemaradtunk, de nem bántuk. A fenti kép (ebből kifolyólag) nem akkor készült... A hely érdekessége, hogy szállást is adnak ki - persze nem középkori körülményeknek megfelelőt, gondolom... Szóval ilyen kellemes élményekkel térhettünk haza a jó szervezésű, szezonzáró maratonról.
Jövő héten pedig jön, jön, jön a malajziai ötnapos Langkawi International Mountainbike Challenge Szilárd és Viktor társaságában!
Eredménylista
A fotókért köszönet Tirszin Janinak és Viktornak! 
További fotók a Nutrixxion oldalán.
A szervezők várakozásait felülmúlva, mintegy 270-en vettek részt a Villapark Vértes Maratonon. A két távon megrendezett verseny hosszabbik, 48 kilométeres távját Buruczki Szilárd (Kőbányai TC) versenyzője nyerte, míg a nőknél...
Tovább a teljes cikkhez »