Cador Rida Magyar Bajnok!

Az alábbi interjú rögtön a verseny után készült Ridával aki – kicsit még beégett tüdővel – kereste a szavakat, hogy kifejezze, mennyire boldog a bajnoki cím megszerzésének köszönhetően. A fiatal versenyzőtől megtudhattuk, hogy – szinte inkognitóban – az egész szezonban erre a bajnokságra készült és sikerült elérnie a célt.

Mesélj, hogyan is volt ez, hogy hazajöttél „inkognitóban” megnyerni a bajnokságot?

Igazából én az egész szezonban erre készültem, csak nem nagyon beszéltem róla, nem akartam, hogy ez pszihésen terhet jelentsen. Nagyon rosszul alakult a szezon eleje, bár Argentínában még jól ment, de később volt két tüdőgyulladásom és nem igazán sikerült nyerő formába lendülnöm. Viszont már tavasszal elterveztem, hogy megpróbálom megnyerni a bajnokságot.

Hogyan készültél?

Számos laboratóriumi teszten kiderült, az új svájci csapatunknál is, hogy fiziológiailag az időfutam abszolút az én versenyszámom. Én ezt éreztem korábban is, de mindig úgy alakult, hogy vagy nem indítottak, vagy nem indítottak…
Idén csendesen készültem, részt vettem Németországban egy korábban a Gerolsteinernél dolgozó szakemberrel egy kerékpár beállításon, ami sokat segített, például két centivel feljebb emeltük a nyerget, és sok apróságot változtattunk a pozíción, de a sok apróság összeadódik.
A versenyre külön időfutam-edzésekkel készültem, nagy intenzítású, rövidebb résztávokkal kezdtem, majd a résztávok hosszát időben közelítettem a versenytávhoz.
A verseny előtti hetet nagyon megnyomtam, Vasárnap még kemény versenyen vettünk részt Ausztriában, sőt még a hétfői esős napon is lenyomtam közel kétszáz kilométert. Utána kedd pihenő, tegnap pedig egy kis felgyorsító edzés, és ez úgy tűnik, bevált.

	Fotó: Vanik Zoltán

Mi az oka, hogy rólad sokkal kevesebbet hallottunk idén, mint csapattársadról, Kusztor Péterről?

Ahogy mondtam, betegeskedés és egyéb okok miatt rosszul indult a szezon, és nem voltam olyan állapotban, hogy dobogóra állhassak versenyeken. A csapatunknak pedig abszolút olyan a versenyzési stílusa, hogy nem számít, ha többen viszonylag jó eredményt érünk el, az a lényeg, hogy egyvalaki érkezzen meg minél jobb helyen.
Durván hajtottak minket versenyeken, hogy felérjünk egy elmenésre, rengeteget dolgoztam Kusztiért is.
A svájci Fleche du Sud Europe-Tour versenyen azonban már majdnem sikerült megmutatni a prológon, hogy megy nekem az időfutam, de az utolsó fél kilométeres kockaköves rész elején eldefekteltem és persze már nem tudtam olyan sebességre visszagyorsulni, mintha lendületből mentem volna.
Azért is örülök nagyon-nagyon most, mert ennyi szerencsétlenség után végre összejött az, amit elterveztem.

Hátra van még a mezőnyverseny, mire lehettek képesek ketten Kusztival?

Már tervezgettük a versenyt és szerintem, ha okosan csináljuk, lesz keresnivalónk. Nem akarok most taktikákról beszélni, de akár teljes erőből kész vagyok segíteni Kusztit is, ha úgy hozza a helyzet.

Akkor jó pihenést és felkészülést vasárnapra, nemsokára újra beszélünk…

EREDMÉNYEK: