A második Török verseny helyszínére is megérkeztük. Egy nap kellett ahhoz, hogy a Manisa-tól északra, kb. 440 km-re fekvő Izmit (Kocaeli) városban megtaláljuk az egyetemi várost. Az utazás logisztikája is nehezítette a gyors átköltözést, mert a rövid táv ellenére repülővel mentünk tovább Izmit-be...
A törökök nem adtak semmi információt a verseny helyszínéről, csak azt tudtuk, hogy valahol az egyetem felé lesz a verseny. 10km-re a várostól, egy olyan hegyen találtuk meg az egyetemi várost, amely hatalmas területen helyezkedett el, és nagyon sok épületből állt. A testnevelési tanszékhez irányítottak minket, ahol a nagyon segítőkész és barátságos igazgató minden információt kinyomozott nekünk a versennyel és a szállással kapcsolatban. Először a pályához legközelebb lévő kollégiumba akartak elszállásolni minket, de nem nyerte el a tetszésünket, hogy egy szobába akartak összerakni minket vadidegen diákokkal. Andris kezébe már nyomták is a kispárnát, hogy biztos jó lesz nekünk, a kolesz szoba. :) Az Euro One csapat különítménye (Juhász Zsolt, Bogár Gabi, Szatmáry Andris) is csatlakozott hozzánk este. Nekik is elég kalandosan hosszúra sikerült az utazás.
Végül is lent a városban találtak nekünk egy 4 csillagos hotelt, szerencsére kedvezményes árat számoltak fel, nagyon jó helyünk volt. A pálya az egyetem melletti parkban volt kijelölve, először nem akartam elhinni, hogy ilyen rövid és egyszerű a nyomvonal. Alig 3km-es volt egy kör és technikailag nem igazán mutatott újat, sőt az első kör után azt gondoltam "ez biztos a gyerek pálya". :)
A 12 körön át tartó lekörözések jelentették a kihívást a 90%-ban egynyomos pályán. A végére beleszédültem a körözésbe és fogalmam sem volt, hogy hol tartok. :) Benkó Laci bekiabálta az utolsó előtti körben, hogy hol tartok, ezúton köszönöm neki a sok segítséget az olykor nem könnyű török kalandok között. :) A rajt is érdekesen indult, mert enyhe lejtővel kezdődött és 20 méter után balos visszafordító kanyart kellett abszolválni, ráadásul a második sorból nem tudtam jól kilőni. Az első pár körben előzgetésekben nem volt hiány, felküzdöttem magam a 2. helyre, de Andrissal nem tudtam elmenni, egyre nőtt közöttünk a távolság. A végén már csak arra figyeltem, hogy a török bajnok ne közelítsen meg. A lekörözések okoztak néhány izgalmas pillanatot az egy nyomsávos ösvényeken, de nem csak nekem. A török bajnok csaj nem igazán ment félre, pedig többször rászóltam, ezért sajnos kénytelen voltam a kormányszarvat beleállítani a hátsójába. Hatásos volt és nem is vette rossz néven... :):):)
Andris és Eszter nyerték a versenyt, én 2., Juhász Zsolt 4. és a többiek is pontszerző helyen értek célba. A hazautazás sem ment valami simán, már ott kezdődtek a gondok, hogy a
szállás kifizetéssel sok idő ment el reggel indulás előtt, mert este nem hagyták, hogy fizessünk. Egy óra késésben voltuk és Isztambul előtt az autópálya nagyon be volt dugulva, csak lépésben tudtunk araszolni Európa felé. A reptéren voltunk a gép indulása előtt 1 órával, de egy nagyon kedves, segítőkész fiatalember a török légitársaságtól, meghiúsította, hogy felszálljunk a sok csomag és a késői becsekkolás miatt. Vitatkoztunk vele 20 percet, amennyi idő alatt a csomagokat fel tudtuk volna adni, reménytelen eset volt a fazon. Meg amúgy sem a pontosságáról híres a török légitársaság + a törökök sem. :) A jegyünket aznap már csak a bécsi érkezésű jegyre tudtuk átíratni + 30 euróért. Nem voltunk valami boldogok, de azért késő este haza értünk végre. Köszönöm Eszti bátyának a haza fuvarozást Bécsből, majd valahogy meghálálom.
Ezzel még nem akasztottam a szögre a bringát a szezon végén, csak a mountain bike-ot, mert még levezetésnek indultam a hétvégén az "Előzd meg a fogaskerekűt" elnevezésű, pénzdíjas országúti hegyi versenyen.
Minden évben megrendezi a 12. kerületi hegyvidéki önkormányzat, most a rossz idő miatt későbbi időpontra tették szerencsémre, mert a török versenyekkel ütközött volna. Balázs úrtól (Probike guru) kölcsön kértem a szuper-hiper könnyű virsli kerekű paripáját a versenyre, amelyet minden évben megkapok tőle, örök hála érte, majd ledolgozom. :):) Az országúti élmezőnyből szinte mindenki ott volt, mintha az egy héttel később lévő hegyi bajnokságon lennénk. Kusztor Péter is indult a versenyen, tőle azért tartottam, mert nagyon jól megy hegyre is.
A rajt után próbáltam elől helyezkedni. Először Szega vitte a tempót pár lószolással, majd a legmeredekebb résznél Kuszti húzta meg a sort. Már csak hárman maradtunk Szega, Kuszti és én, Kuszti tempó váltását Szega nem tudta átvenni, ezért én is Kusztival tartottam. Ahogy kifordultunk az Istenhegyi útra, nem bírtam követni Pétert, már csak a saját tempómba mentem, ahogy csak bírtam. A végén veszélyesen megközelített Fejes Gabi, de még tudtam, tempót váltani, ami már nagyon rosszul esett. A hideg levegőtől nagyon beégett a tüdőm, nyelőcsövem, alig bírtam beszélni.
Még a hétvégi országúti hegyi ob-ra készülök, aztán jöhet a megérdemelt pihenő.
2010 okt. 07.
Buruczki Szilárd - Magellan Kőbánya TC. www.buruczki.hu
A Magyar Köztársaság Hegyi Bajnoksága 2010....
Tovább a teljes cikkhez »