Az első edzőtábor még január végén kezdődött, a Török Riviérára került a választás, mert sajnos Tunéziában polgár háború tört ki. :( Edzőmmel, Ottó bával és a Budaörsi Triatlon Klub oszlopos tagjaival voltunk együtt, illetve civilben Balassa Levente sportpszichológus, aki a nagyatádi ironmanre készül.
Alanya és Antalya között fél úton voltunk elszállásolva egy Komküy nevű üdülő helyen. Kellemes volt az időjárás: 10-15 fok napsütés, de azért még az első héten párszor elkapott minket az özönvíz szerű eső, ezért gyorsán átváltódtunk vízi bicikli üzemmódra. :) Szerencsém volt, hogy a pihenő napokon volt esős idő, ilyenkor laza futást a tengerparton a triatlonosokkal vagy kondi edzést iktatunk be az edzés programba.
 |
|
| Törökországban | |
A lazább edzésekre a sík tengerparti úton mentünk Alanya és Antalya között. Többször találkoztunk egy konyai profi országúti csapattal, illetve a Török országúti válogatott is a tengerpartot választotta edzőtáborozásnak. Hegyekből sem volt hiány, majdnem a Taurusz hegység lábánál volt a hotelünk. A hosszú hegyi edzésekre párszor elkísért az ironmanes Levente, 2000-3000 méter szintet sikerült összehozni egy edzésen. Jó hangulatban gyorsan eltelt a két hét, esténként Ottó bácsi szórakoztatott minket a sztorizgatásaival és persze motorral kísért minket az edzéseken... :) Köszönöm budaörsi triatlonosaknak a közös edzéseket, könnyebb volt legyűrni a majdnem 1500 kilométert, ilyen jó fej társasággal!
Itthon nem sok időm volt piheni, mert 5 napra rá indultunk Mallorcára egy újabb 2 hetes edzőtáborba. Sőt, a két edzőtábor között még egy versenyre is hivatalos voltam. A verseny szervezője, Eisenkrammer Károly hívott meg a föld alatti Vakond Kupára. Fáradtnak éreztem magam a hosszú állóképességi edzések miatt, de gondoltam majd Pisti, a masszőröm kigyúrja a fáradtságot a lábaimból a rövid gyors versenyre.
 |
|
| Vakondként a Kőbányában |
Fotó: Takács Tamás |
Másnap a verseny napján, jobban éreztem magam, "csak" a rajt utáni rövid futás szúrtam el. Lényegében a futáson el is dőlt az eredménye a versenynek, 12. helyről pattantam fel a bringára. Nagyon kevés lehetőségem volt feljönni az első helyre a csúszós, rövid, gyors versenyen. Előzni nehezen lehetett a szűk kanyarok miatt, a sok kigyorsításnál nem voltam elég gyors. A legfontosabb, hogy a biztonságra mentem, a tükörsima, vizes beton, úgy csúszott mint a jég. Az is csoda volt, hogy feljöttem a 4. helyre esés nélkül! Buzsó állat módján nyomta, jól elkapta a futást és gyorsan haladt előre. Janó és Zsé küzdelme briliánsnak bizonyult, a végén Janó jött ki a csatából győztesnek, gratulálok a dobogósoknak.
Egy kis időt szusszantam és már Bécsből repültünk Mallorcára néhány bringás baráttal. A kis csapatunkat Noé Balázs, Sass Józsi és Palásti Gábor alkották. Megérkezéskor nagyon jó idő várt bennünket a szigeten: 15-20 fok napsütés, szélcsend. A bringák megérkeztek épségben, kivétel Balázs Mavic R-SYS hátsó kereke, amiben a karbon küllők ripityára törtek. A közeli bringás boltban szívélyesen segítettek egy kölcsön kerékkel a javítás idejére. Általában délelőtt és délután is edzettem, ha éppen nem hosszú edzésem volt. Az erő és gyorsasági mellit végeztem állóképességi edzések mellett. Nagy segítségemre volt a Powertap teljesítménymérő az edzéseken, pontosan tudtam a teljesítmény zónákat.
 |
|
| A Saxo Bank szélárnyékában Mallorcán |
|
Nagyon sok sportoló, profi csapat, válogatott készült a szigeten, minden nap találkoztam ismerős arcokkal! A hegyi utak az első héten a párától vizesek voltak és ráadásul még az olívafákról olaj is került a csúszós szürke betonútra. Korcsolya pálya vált néhány kanyarban, én is megcsúsztam néhányszor a víz átfolyásokon a kanyarokban, de esés nélkül. A többiek megízlelték közelebbről a mallorcai szürke betont, de szerencsére néhány karcolással és némi bringa amortizációval megúszták. :)
Az utolsó napon még mentünk egy 4 órás hegyes Orion kört, a fennsíkon utolért a teljes Team Saxo Bank csapat, olyan szélárnyékuk volt, mint egy jól megrakott kamionnak. :) Jó érzés volt még egy-pár kilométer erejéig velük menni. :) Egy bajom volt az edzőtáborral, hogy hamar eltelt a két hét. Köszönöm Balázséknak, Józsinak és Gábornak a jó társaságot és a motiválást. :)
 |
|
| Az izraeli C2-esen |
Fotó: Josi&Tom Safran |
A montis szezon szokatlanul hamar kezdődött, az olimpiai pontgyűjtés jegyében, Izraelben. A megérkezés simán ment, megérkeztek a csomagok, bringák, az előre foglalt szállásig eljutni kicsit döcögős volt. Elég későn érkeztük meg az EuroOne csapattal és Benkó Barbival. Sajnos nem tudtunk átmozgató edzést menni, de nem ez volt a legnagyobb gondunk. Egy tömegszálláson lettünk elszállásolva, egy zajos betondzsungel közepén. Másnap találtunk egy jó szállást, közel a haifai verseny helyszínhez és Barbival kerültem egy szobába. Tavalyi EB idején itt szálltak meg Barbiék, így könnyebben találtak jó szállást. Délután mentünk pályát járni Yokne'am város melletti helyen volt a verseny központ, egy lakópark szélén. Az 5,3km-es pályán nagyon élvezetes nyomvonalat jelöltek ki a rendezők. Fölég a csiki-csukis sziklás egynyomos lefeléket lájkoltam a legjobban.
A versenyen a rajtot jól elkaptam, az első 8 fős bollyal mentem 2,5 kört, aztán darabokra szakadtunk. A német Matthias Leislingel mentünk erős tempót, még 2 versenyzőt leráztunk magunkról. Az utolsó előtti körben elfogyott a kolbász és már csak annyit mentem, hogy ne közelítsen meg a mögöttem lévő osztrák srác. Még másnapra is kellett kicsit tartalékolni a Class 1-es versenyre, így 5. helyen futottam be, 10 UCI pontot szerezve. A versenyen az új Nutrixxion energy gél és az új XX Force izotóniás ital hatása érezhetően felpörgetett. A legjobb osztrák versenyző, a második verseny győztese is Nutrixxion zöld energiáját használja! :) Első formába hozó versenynek nagyon jó volt 23fokban versenyezni. A női futamot Barbi ledurantotta az első helyen, nálunk még Csielka Márk érkezett be értékelhető 14. helyen.
 |
|
| Fotó: Josi&Tom Safran | |
Másnap a haifai C1-es versenyen nem éreztem valami frissnek a lábaimat, a rajtom sem sikerült valami jól a második sorból. Ráadásul még többen indultak, a lengyelek csak az egyik versenyt vállalták be. A rossz kezdés után próbáltam feljebb kapaszkodni, de még a 3. kör elején is csak a 20. helyen tekertem. Aztán a kör végére nagy küzdés árán, fel tudtam jönni a 14.helyre. Egy osztrák versenyzővel mentünk felváltva a kemény, technikás, sziklás pályán. Az utolsó kör végén a célegyenesben sprintre került sor 13. helyért, de még lassú voltam. Maradt a 14. hely, verseny kilométernek nagyon jó volt ez a két futam és még pontot is hoztam mind a két napon. :)
A technika is jól bírta a kemény technikás pályákat, csak az üléscső fél centis becsúszása hátráltatott mindkét versenyen. Még így is jól haladtam az új fekete-arany (demon) Magellan Pyxis Team bringával. :) A verseny utáni éjjel nem sok időm volt pihenni, mert már fél 1-kor indultunk Tel Avivba, a Ben Gurion reptérre. Elég nagy hercehurcával járt, hogy fel tudjunk szállni a gépre, több órát igénybe vett a csomagok átvizsgálása. Csak egy órát tudtam aludni a repcsin, aztán szerencsés landolás után egy jó barátom vitt el a Bringaexpóra, hogy tiszteletemet tegyem a támogatóm, a Magellan bringa standján is. Na meg jó volt találkozni a bringás “celebekkel”, még így “másnaposan” is... :D
A következő versenyem a régen megrendezett, tavaszi klasszikusnak mondható langenloisi Class 1-es kategóriás verseny lesz március végén Ausztriában. Most egy kis pihi és folytatom a felkészülést a tavaszi klasszikusokra.
Magellan - Kőbánya TC.
www.buruczki.hu