A három napos rendezvény fő versenye a vasárnapi tizenegyedik alkalommal rendezett maraton volt. Örömtelinek tartom, hogy egyre több verseny igazi "körítést" kap, ahogy ez külföldön is jól bevett szokás. Ez alatt azt értem, hogy nem csak egy egynapos versenyre utaznak ide a versenyzők, hanem érdemes már korábban, akár családdal együtt eljönni és néhány napot eltölteni a környéken.
Jelen esetben sincs másképp, mivel a sportrendezvényekkel párhuzamosan tartották a Felsőtárkányi Rétesnapokat is, biztosítva a változatosságot az ide látogatóknak és nem utolsó sorban erősítve a hazai turimzust. Mert ugye nem csak külföldön vannak szép helyek, bizton állíthatom, hogy jónéhány évig tudnánk körbejárni az ország különböző helyeit és mindig találnánk valami újat, valami érdekeset. A maraton a már szokásosnak mondható 3 távon került megrendezésre. Fél órás csúsztatásokkal indultak először a hosszú - 93 km, majd a közép - 58 km és végül a rövid távosok - 37 km.
Az én versenyélményem az alábbiakban olvasható:
Próbaképp a Top Maraton ezen futamán a hosszú távot választottam a Szilvásvárad rövid és Duna közép távja után. Igazából a Salzkammergut maraton 119 km-es távjának teljesítésén felbuzdulva mertem nekivágni itt a hosszú távnak.
Edzéseket csak elenyésző számban végeztem az év során, inkább csak a versenyek és a heti 1-2 rövid, inkább átmozgató jellegű tekerések domináltak. Már a rajt is szimpatikus volt, hisz kevesen voltunk, nem volt nagy tolakodás. Én sem kapkodtam, hisz nem babérokra törni mentem. Ezért sem aggódtam, hogy merevvillával, pulzusmérő nélkül, egy darab kulaccsal indulok el a 93 km-en. A szintrajzot és a frissítőpontokat is csak a felkötegelt rajtszám hátuljáról próbáltam lelesni több-kevesebb sikerrel.
Az elejétől kezdve egy végig bírható tempót próbáltam tartani, ahol csak lehetett inkább nem erőlködtem és a lehető legkönnyebb pörgetős áttételt választottam. A pálya nagyon jó volt, a legkülönfélébb helyzetekkel sikerült szembeállítani bennünket a rendezőségnek.
Kijelölésre akadt panasz néhány versenyzőtől, személy szerint nekem nem volt vele problémám. Ami kicsit kínosabb volt, az a frissítőpontok. Történt ugyanis, hogy a második frissítőpont mellett haladtunk el, amikor néhányan épp kipakolni készültek a frissítő italokat és ételeket. Sajnos erről lecsúsztunk - konstatáltuk a hosszú táv középmezőnyében hajtva.
Eseménytelenül faltam a kilométereket, néha lassítottam gyönyörködni a tájban, mert igazán szép helyeken haladtunk!
A felsőtárkány utáni második körben levő hurok már nem esett jól, főleg amiatt, mert az utolsó frissítőpont túl messzire került. Szerencsére a versenyzőtársaktól és a rendező srácoktól kaptam életmentő kortyokat. Összességében nagyon jól éreztem magam, remek hangulatban sikerült teljesíteni a versenyt.
Remélem legközelebb már edzetten állhatok rajthoz ugyanitt!
Az elit férfiak hosszú távján Blazsó Márton győzelmével ért véget a XI. Bükk Hegyikerékpáros Maraton, a 91 kilométeren 4 óra, 3 perces időt hajtva, Blazsó több mint tíz perccel verte a második helyen befutó Grósz Bélát....
Tovább a teljes cikkhez »