Hatalmas felfordulást okozott az európai légiközlekedésben a számomra kimondhatatlan nevű izlandi vulkán. Emiatt csak csütörtök este tudtam meg, hogy másnap mégis repülök Angliába. Amsterdamig simán ment a repülés, a leedsi gépet viszont mindig egy kicsit tologatták, mire végül felszállt, de csak késő estére értem oda.
Szombaton pályajárás: nagy mosollyal az arcomon tértem vissza a depónkhoz, nagyon tetszett. Technikás, gyökeres, sziklás pálya volt, ugyanakkor rendkívül lendületes, full gázon kellett menni végig. Jó korán lefeküdtem este, hogy ki tudjam pihenni az egész hetem, nem sokat aludtam a suli miatt. Sikerült is, bár össze-vissza rémálmaim voltak, ami folytatódott reggel is: szakadt az eső. Ha valami, na az nem hiányzott erre a pályára.
Még bemelegítés alatt is szemerkélt, majd rajtra elállt. Szerencsére a pályán nem okozott nagyobb bajt, néhány hely vált csak csúszósabbá. 41-es rajtszámom volt, ideális rajthely, mégis beragadtam, lassú sorba kerültem, rengetegszer le kellett szállni, ráadásul az első kör is rosszul ment, de szerencsére a másodikra feltámadtam, előzgettem sorban a kolléganőket. A 3. kör elején egy kínai vagy japán lányt utolértem, megelőztem, majd úgy gondolta, hogy ezt nem hagyhatja, lelökött egy szikláról és visszaelőzött. Arccal, oldalt érkeztem egy sóderes útra, lezúztam mindkét térdem és az egész bal oldalam.
A térdem és a csípőm cudarul is néz ki, szétnyílt, fáj is, remélem, meggyógyul jövő hét végére! Most Bioptron-lámpa+aloe vera kúrát nyomok, ha ettől nem jön rendbe, akkor semmitől… Igen, ez egy másik kultúra, amit a keleti lány képvisel, nem sikerült jobban megkedvelnem őket… Végül a 37. helyen értem célba, U23-ban 6. lettem. Kezdésnek nem rossz… Egyre komolyabb ez a sport is, a mezőny 80%-a már profi, érzem, hogy a sulival valamit kezdenem kell, mert kicsinál és egyelőre a bringa az, ahol jobban érzem magam.
A világbajnoknő, Irina Kalentyijeva (RUS) nyert, Willow Koerber (USA) és Katarina Nash (CZE) előtt. Brutál erősek az U23-as csajok is. A győztes Julie Bresset (FRA) 5. (!) lett abszolútban. A fiúknál Nino Schurter (SUI), Julien Absalon (FRA), Burry Stander (RSA) lett a sorrend. Köszönöm szépen a segítséget Freddy-nek és Dieter-nek, mindent megtettek értünk. Apropó, magyar hangokat és „Barbi”-zást is hallottam a pálya széléről, na ez volt csak a meglepetés, szuper jó, hogy kijöttek kint élő magyarok, köszönöm!
Jövő héten Világkupa Nr. 2. Houffalize-ben (BEL). Nagyon-nagyon drukkoljatok légyszi, remélem addigra felépülök!
barbarabenko.hu