Az nem volt meglepetés, hogy elestem, mindenki elesett legalább egyszer, a Világbajnoktól kezdve az utolsó emberig, csak nem mindegy mekkorát. Én jelen esetben a rövidebbet húztam és nagyot estem. Már jól vagyok, csak abban a pillanatban nem kaptam levegőt és szúrt a bordáimnál és nem tudtam továbbmenni, de mint az orvosi vizsgálat kiderítette, nem tört el hál’ Istennek semmim. Csak kék-zöld foltok díszítenek mindenhol meg a nevetés és tüsszentés nem esik jól, de katona dolog, hamar rendbe fogok jönni testileg, csak fejben kell még helyre raknom a dolgokat. Sok minden történt a szűk egy hét alatt kint, amit már biztosan másképp csinálnék, jövőre lesz is erre lehetőség, levontam a tanulságot és igyekszem javítani rajta. Nem szeretnék itt kitérni részletesen a dolgokra, a lényeg, hogy ezentúl a megérzéseimre és a józan eszemre fogok hallgatni és nem érdekel, ki mit mond, hogy mit hogy kell csinálnom verseny előtt, de főleg egy Világbajnokság előtt.
Pár szó a pályáról: egy rendkívül brutálisra sikeredett, nehéz pálya volt, nekem személy szerint nem tetszett, kb. egy másodpercét nem élveztem. És nem azért mert nem tudtam megcsinálni. Mindenhol lementem, mindent megoldottam, de az szerintem nem normális dolog, hogy éremesélyes sportolók már verseny előtt kiesnek és nem azért mert bénák, sőt, de nem volt olyan kategória, ahol nem esett volna el a mezőny 90%-a. Arról már nem is szólok, hogy a mentő és a mentőhelikopter a kórházzal együtt túlterhelt volt és sokakat a saját hazájukba kellett szállítani műtétre. Egyébként én személy szerint nem hallottam olyan embert, aki azt mondta volna, hogy ez a pálya király, beleértve azt is, aki dobogón állt. Egy VB pálya legyen nehéz, legyen technikás, mert ne jöjjön, aki nem tud kerékpározni. De nézzük csak meg a tavalyi kanadai pályát, szuper technikás, de ugyanakkor nagyon élvezetes volt. Ez valahogy most nem sikerült. De mindegy is, mindenkinek ugyanaz volt, ezt kellett megoldani.
Valaki most azt akarta, hogy ez nekem így sikerüljön, jövőre javítok! De az biztos, hogy nem csak egy napig fogok edzeni rajta, mint idén… A szeptember még számomra sűrű lesz, jövő hét Törökország a válogatottal, majd Veszprém aztán Bundesliga, végül a szezont a Roc d’ Azur-el fogom lezárni október elején. Apropó Roc d’Azur, ott már a 29-esemmel fogok nyomulni a tervek szerint, én beleszerettem első látásra és az Eurobike-on a Focus meg is nyerte vele 2012 legjobb innovációjának járó díjat!:) A csapatfőnökeim szerda éjszaka átszáguldottak a versenyemre Friedrichshafenből Champérybe és mondták, hogy amúgy is nagy sikert aratott az új Focus, de külön tetszett a közönségnek a 101-es offenburgi rajtszámom az egyik bringán és a World-Cup leader jersey, amit kiállítottak a standon. Ilyenkor örülök neki, hogy valamit vissza tudunk adni a sok támogatásért és segítségért.
A csapatvezetés sem fogta fel tragikusan a versenyemet, sőt mellettem álltak mindenben és mondták is, hogy nagyon örülnek, hogy jövőre is náluk leszek… Markus viszont szuper versenyzéssel és 5 eséssel is beért a 7. helyen, Shlomi sajnos kétszer is defektet kapott, de így is beért a 28. helyen, Sascha sajnos szintén esett, de rosszabbul járt, mint én és szalagszakadás lett a térdében… Tegnap végre hazaértünk, 6 hét után most pár nap újra itthon, majd csütörtökön Törökország felé vesszük az irányt a válogatottal egy C1-es versenyre pontszerzés reményében. Nagyon szépen meg szeretném köszönni mindenkinek a szurkolást és az aggódást, már sokkal jobban vagyok! Apu, nélküled itt végem lett volna, köszi! Kálmi, Béla, Muki, tanultam! Remélem jövő héten jó hírekkel tudok szolgálni a török túráról, a szurkolás azért mindig jól jön!:)
Egy remekül, az összetett második helyen teljesített világkupa-sorozat után egy bukás miatt nem sikerült jól tegnap a hegyikerékpáros világbajnokság Benkó Barbara számára, aki kénytelen volt feladni a 23 év alatti hölgyek...
Tovább a teljes cikkhez »