Életem egyik legjobbja volt! Bár sok csapattársamat ismertem már régebbről, most előttem lehullt a lepel a többiekről is, és ha ez így folytatódik, akkor igen mókás szezonnak nézünk elébe, alig várom!
Megtudtuk, hogy még egy csapattaggal bővülünk az izraeli Shlomi Haimy személyében, aki most nem tudott eljönni, de a március 21-i csapatbemutatón – ami a Focus gyárban lesz Cloppenburgban – már csatlakozik hozzánk. Sabrina volt a másik hiányzó családi okok miatt, amit személy szerint én nagyon sajnáltam, mivel ő az egyetlen lány rajtam kívül, ráadásul személyesen őt pont nem ismerem, de megértem, hogy nem tudott jönni.
A hangulat mindenesetre kiváló volt, rengeteget nevettünk és hülyültünk, a srácok őrültek, nagyon nagy arcok, befogadtak egyből, közvetlenek és kedvesek. Matthiasnál, az egyik csapatvezetőnél vendégeskedtünk egy hüttéjében (ami igen nagy és impozáns volt) a bajor Alpokban.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Első nap látogatást tettünk a Rapunzel (egyik szponzor, biotermékeket gyárt) gyárban. Fantasztikus ez a cég, rám nagyon mély benyomást tett, nem gondoltam, hogy ez ilyen komoly és világméretű. Meghallgattunk egy táplálkozásról szóló előadást is és velünk tartott az új ruhaszponzorunk a Ziener marketingese is. Szerintem ezt a márkát nem kell a téli sportok szerelmeseinek bemutatnom, most viszont a nyári palettát bővítenék, és ehhez mi leszünk a tesztelők ill. a reklámarcok.
Este átmentünk a szállásra, gyors öltözés és éjszakai sítúrára indultunk fejlámpákkal. Kicsit tartottam tőle, nem szeretem a sötét erdőt, de óriási volt, igaz többet fetrengtem a hóban, mint talpon voltam, hála a fiúknak.:) Kb. 1,5 óra gyaloglás után megérkeztünk Ernesto Pizzériájába. Egy kis helység, a fal tele híres motoros és kerékpár versenyzők dedikált képeivel; úgy tűnik többen is megfordultak már nála.
Az öreg 77 éves, régebben motor és kerékpár versenyző volt. Matthias barátja, hatalmas forma az öreg, 9 körül értük oda, bezárta a kis hüttéjét, pizzát sütött nekünk, közben elfogyott pár üveg bor, ment a sztorizgatás, fantasztikus este volt, hangulat a maxon, ennyit rég nevettem, mint aznap este. Fél 1 körül indultunk haza, senkinek nem esett jól ez a séta, a másnapi fél 8-as kelés még annyira sem…
Sífutás volt délelőtt, sítúra délután. Na, azt soha nem fogom elfelejteni! Nekivágtunk egy 2200-as hegynek, csak így „freeride”-ban szöges sítalpakkal. Néha azt hittem megpusztulok, óriási szél volt és néha kezelhetetlen mély hó, vagy jég. Bíztam Matthiasban, hisz ismeri a hegyet, azt mondta nincs lavinaveszély, a széllel viszont vigyáznunk kell, egy párszor fel is borított engem, le is pergett párszor az életem a szemem előtt… A vége előtt 100 méterrel én már nem tudtam tovább menni, sokszor nekiugrottam, de kifogott rajtam, respect a hegy előtt…
Visszafordultunk és le. Jóval gyorsabb és élvezetesebb volt, örök élmény mindenkinek. Este mentaltraining, ami szintén nagyon érdekes volt. A személyes beszélgetésből tanultam pár dolgot hogyan szabadulhatok meg a mostanában engem ért negatív dolgoktól. Borozgatás, beszélgetés volt a további program. Vasárnap sífutóedzés, majd a szezon átbeszélése és tervezése, aztán haza.
Nagyon jól éreztem magam, szuper a csapat, ha ez így fog menni, akkor welcome 2011., már kezdett elmenni a kedvem, borzalmasan indult ez az évem, de úgy érzem, most újra harcra kész vagyok!
Köszönöm a hétvégét!