Tegnap részt vettem életem első mountain bike versenyén. Már régóta szerettem volna egy montit, és most végre sikerült vennem egy Shimano XT-vel szerelt Kenzel kerékpárt. Ezúton szeretném megköszönni Riczu Imi barátomnak a segítségét a kerékpár beszerzésében.
Főképpen edzésre szeretném majd használni a bringát a téli alapozásnál, de mivel most pont itthon tartózkodom, és belefért a programomba, úgy gondoltam, hogy miért ne próbálnék ki egy versenyt is. Sajnos nem túl sokat tudtam terepen kerékpározni, mindössze egyszer volt rá lehetőségem. Nagyon szépen köszönöm ezt az egy edzés lehetőséget Bogár Gabinak és az egész Euro One Cube Pro MTB Teamnek. Nagy élmény volt egy profi mtb csapattal együtt menni, sok jó tanáccsal láttak el.
Na de nézzük a versenyt:
Izgatottan vártam a megmérettetés napját. Nem volt különösebb célom, mindössze annyi, hogy megússzam esés nélkül, és hogy ne kapjak túl sok időhátrányt az első helyezettől. Pontban 10 órakor vágtunk neki a 92 km-es távnak. Az első 5-6 km aszfalt úton ment, ezen a részen nagyon jól éreztem magamat és sikerült is legelöl helyezkednem. A murvás részre érve a 3. helyen voltam, és az első lejtős részig tartani is tudtam magamat ebben a pozícióban.
 |
|
| Fotó: Vanik Zoltán | |
A lefelékben eléggé óvatosan mentem, ezért folyamatosan megelőztek. Ezek után megpróbáltam ráállni a saját tempómra, és minél jobban tartani magamat. Az emelkedőkön általában sikerült utolérnem az embereket, de a lejtmenetben mindig elég nagy hátrányba kerültem. Fél táv körül már eléggé fájtak a kezeim meg az ujjaim, de nem volt megállás, ez egy ilyen verseny. Az utolsó 20 km-en egyre jobban mentek a lejtők, kezdtem belejönni. A célhoz érkeztem és láttam, hogy egy másik versenyző megvár engem. Végül kéz a kézben haladtunk át a célvonalon, a 10. helyet sikerült megszereznem.
Nagyon elfáradtam és fájt mindenem, de nagyon jól éreztem magamat és élveztem az egész versenyt. Hihetetlenül jó érzés volt hallani a sok bíztatást az út mellől, vagy amikor elmentem valaki mellett vagy engem előztek meg. Nagyon sokan mondták, hogy „hajrá Kuszti”. Segítőkészek voltak az emberek. Szeretném megköszönni mindenkinek! És szüleimnek is köszönöm a segítséget.
 |
|
| Fotó: Vanik Zoltán | |