A Nap, amikor Evans sporttörténelmet írt

Szerző: shLétrehozva: 2011. július 25. 12:00
Utólag visszatekintve, úgy érzem, hogy kiváló döntést hoztam, amikor az idei Tour De France szakaszai közül a Alpe D’Huez-en végződőt és a grenoble-i időfutamot választottam. Az elsővel kapcsolatban nyilván nem kell magyarázni, hogy a kerékpárosok (egyik) Szentélyének számító hegycsúcson megnézni a „pelotont” egy örök élmény marad. Viszont a grenoble-i időfutam „történelem-író” eseményei mindenképpen a legnagyobb sportélmények közé emelték a szombati szakaszt.


Fotó: Vass László

Idén ráadásul egy új rajongót is kerítettem a Tour-nak az unokaöcsém személyében, aki eddig csak azokat a járműveket értékelte, amelyeket valamilyen motor hajt.

Mivel sikerült olyan szállást találni, amely Grenoble-tól mindössze 15 percnyi autóútra volt, eléggé korán megérkeztünk a városba és még parkolóhelyet is sikerült találni a rajt és a cél közelében. Talán 5 percet, ha kellett sétálnunk és már ott is voltunk a „sűrűjében”. A versenyzők és a kísérőautók folyamatosan érkeztek a rajthoz, a nézők sűrű sorokban hömpölyögtek a lehető legjobb helyet keresve, a rendőrök határozottan és udvariasan irányítottak mindenkit. A hangosbemondó harsogta a pillanatnyi állást – igaz, hogy franciául, így sokat nem értettünk belőle és ez később az izgalmak okozója is volt -, egyszóval zajlott az élet és a Tour De France.

Vass László
  Fotó: Vass László

Az már az Alpe D’Huez-en is szembeötlött, hogy milyen rengeteg luxemburgi drukker van. Mindenfelé a világoskék-fehér csíkos, piros oroszlános lobogók lengedeztek, Fränk vagy Andy mezébe öltözött sportos és kevésbé sportos figurák várták, hogy a Schleck testvérek valamelyike sárgába öltözzön Párizsban. Volt egy fickó, aki testvérek arcképével díszített zászlóval járkált és egy hangosbemondóba kiabálva társalgott a francia nézőkkel – hogy mit mondhatott, arról fogalmam sincs, de a végén mindig bekapcsolt valami zenelejátszót és „We are the champions” dallamát játszotta, tehát az „üzenet” egyértelmű volt.

Vass László
  Fotó: Vass László

Mivel minél többet szerettünk volna látni, körbejártuk a „Village-ot” és megkerestük a csapatok buszait és kamionjait is, de mindkét helyszín el voltak zárva az „egyszerű nép” elől. Meg is jegyeztem, hogy mostantól még jobban megbecsülöm a Tour De Suisse nyitottságát, ahol szinte a versenyzők között lehet sétálgatni és a „Village” kapuja is nyitva áll bárki előtt. Szerencsére a Radioshack buszánál Levi Leipheimer éppen amerikai szurkolókkal beszélgetett a kerítésen keresztül, így sikerült aláírást szerezni a tavaly éppen tőle kapott Team Radioshack-es kulacsra – egy ereklyével máris gazdagabb lettem! Persze az előző nap beszerzett póló mellett, amelyen az idei Tour térképe van…

Vass László
  Fotó: Vass László

Mivel közben zajlott a verseny, visszamentünk a pályához, hogy megnézzük a rajt pódiumát és éppen elcsíptük Thor Hushovd indulását. A rajtnál már ekkor is hatalmas tömeg volt, pedig a nagymenőkre még rengeteget kellett várni, de mindenki biztosítani akarta magának a legjobb helyet. Elindultunk a pálya mentén és már 500 méterrel a rajt után megritkult a nézők száma, így meg-megálltunk egy-egy versenyzőt lefényképezni. Körülbelül 6-700 méternél összefutottunk El Diablo-val, a Tour-ok örökös szereplőjével, akinek jócskán megőszült már a szakálla, de fiatalos jókedvvel pózolt mindenkivel – egy rendőr a gumibotját is odaadta neki a „vasvilláért” cserébe egy fénykép erejéig.  A „ziccert” én sem hagyhattam ki, így sikerült két közös fotót készíteni vele.

Vass László
  Fotó: Vass László

A pálya rajza olyan volt, hogy az első és az utolsó egy kilométer nagy része közös volt, az út két oldalán tekertek a versenyzők, így mindkét irányból sikerült fotózni őket. Egy ideig megálltunk az érkezési oldalon, körülbelül 1300 méternél, és innen néztük a versenyt. Ez az érkezők szemszögéből az utolsó előtti 90 fokos kanyarban volt, ahol a kanyarodás után kezdték el taposni a pedált, míg a rajt felől érkezők már „utazósebességen” száguldottak, bekönyökölve a gépeiken.

Vass László
  Fotó: Vass László

Közeledett az összetett menők rajtja és egyre többen álltak már ezen a részen is, mi meg elindultunk visszafelé, az érkezési oldal 1 km-es kapujához, hogy onnan nézzük meg a top 10 indulását. Hamarosan jöttek is sorban: Basso, Sanchez, Contador, Cunego, Voeckler, Cadel Evans és a Schleck testvérek. Ahogy Andy elsuhant az orrunk előtt, rögtön indultunk a célhoz, mert azt is látni kellett, még ha biztos is voltam benne, hogy ott fotózni lehetetlen lesz a tömeg és a kordonok miatt. Nagyjából be is jött a számításom, a befutóból semmit sem lehetett látni, de a tömegben feltűnt, hogy nem csak luxemburgi drukkerből, de ausztrálokból is hirtelen rengeteg lett. A hely persze szűkös volt, de a találékony nézők egészen extrém pontokról figyelték a versenyt: közlekedési lámpákról, lapos bolttetőkről, kukákról, veszedelmesen keskeny ablakpárkányokról, ahol csak meg tudták vetni a lábukat.

Vass László
  Fotó: Vass László

Nekem 3 ausztrál szorított helyet egy betonkerítésen, mintegy 50 méterre a pódiumtól, ahol a mai napon a Tour valószínűleg végső győztese átveszi majd a sárga trikót. Látni innen sem láttam a befutókat, de legalább készülhettem a pódium-fotókra. A hangosbemondó közben szinte önkívületben kiabált, repkedtek a másodpercek és Cadel Evans meg Andy Schleck neve, de nem tudta senki (kivéve a franciákat, persze), hogy miként áll a verseny.

Vass László
  Fotó: Vass László

Egy gyors telefon a Magyarországon a tv előtt ülő barátomnak, és máris jött a hír: Evans átvette a vezetést! Mondanom sem kell, hogy a körülöttem álló ausszi drukkerek kitörő örömmel fogadták a hírt. A cél előtt felállított hatalmas kivetítőre volt némi rálátásunk, így tudtuk, hogy mikor kanyarodnak rá a versenyzők az utolsó egyenesre – persze ezt a dobogásból és üdvrivalgásból is tudni lehetett. Hamarosan befutott Evans, majd Fränk és végül Andy Schleck és a pódium melletti eredményjelző is megerősítette, hogy Cadel Evans átvette a vezetést és az utolsó előtti napon megnyerte a 2011-es Tour de France-t!

Vass László
  Fotó: Vass László

Hirtelen mindenhonnan ausztrál szurkolók kerültek elő és hatalmas éljenzésük közepette Evans felvette a sárga trikót. Ahogyan az egyik táblán korábban láttam: It’s only 00’57” – és valóban: „csupán” 57 mp volt a ledolgozandó hátrány, amit bőven túl is teljesített az ausztrál kerekes. Andynak megint nem sikerült… De övé a jövő, főleg akkor, ha nem csak nézegetni fogja az ellenfeleit a hegyeken, hanem szét is szedi őket. Mert ilyesmit még nem láttunk tőle. De én nem vagyok szakértő, ezt majd ők kielemzik. Amit én ígérhetek, az az, hogy jövőre megint megpróbálok fényképekkel és élménybeszámolóval jelentkezni a 2012-es Tour de France valamelyik szakaszáról!

KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK
Cadel Evans: „Befejezve és megnyerve…”
Az ausztrál Cadel Evans hetedik részvételét végül siker koronázta, és megnyerte a Tour de France-t. Évről évre a legerősebbek egyike volt, a végsőkig küzdött, volt, hogy sérülését eltitkolva. De ez az év különleges volt. Csapata...
Tovább a teljes cikkhez »

KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK
Evans: "húsz év munkájáról beszélünk..."
2009 világbajnokára, aki kétszer is ezüstérmes volt már a Touron (2007-ben Contador és 2008-ban Sastre mögött), csak a formalitás-jellegű párizsi zárószakasz vár holnap, hogy végleg hazavihesse a húsz éve áhított sárga trikót....
Tovább a teljes cikkhez »
 

KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK
Cavendish a Tour ásza, Evans megnyerte
Repülős kifejezéssel élve Mark Cavendish a 98. Tour de France ásza, a papírformának megfelelően sikerült megszereznie idei ötödik győzelmét is a francia körverseny 21. szakaszának sprintbefutóján, a Champs-Élysées-n, a borvég...
Tovább a teljes cikkhez »
 

KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK
Evans kinyírta Andyt, az auszié a Tour!
A 34 éves Cadel Evans kihasználta talán élete utolsó lehetőségét, hogy elérje a legnagyobb sikert, amit kerékpáros elérhet: a grenoblei 40 kilométeres időfutamon nyújtott teljesítményének köszönhetően megnyerte a 98. Tour de...
Tovább a teljes cikkhez »

Hozzászólások