A maratonnal kapcsolatban elsőként érdemes megjegyezni, hogy nagyon jól sikerült elkülöníteni a távokat felkészültség szempontjából, a hétvégi bringástól kezdve a virtingli maratonistákig bárki megtalálja, amit keres. A rajtoltatás egymáshoz elcsúsztatva történik, hogy a verseny során a lehető legkevésbé zavarják egymást a különböző szinten kerékpározó résztvevők. Hosszú táv rajt: 9:30 óra; Rövid-: 9:45 óra; Közép-: 10:00 óra; Tehát figyelem, a rövid táv a középső rajt, nem sorrendben történik az indulás!
 |
|
| Fotó: Vanik Zoltán | |
A rövid táv gyakorlatilag fele-aszfalt, fele terep, könnyedén abszolválható bárki számára (akár esős körülmények között is), aki bringázott már párszor a hegyekben.
Adatok: 28 km; 620 méter szintkülönbség; 12 km aszfalt; 16 km terep
A közép táv már tartalmazza a kemény kékestetői mászást a sípályán, kerékpárkezelés szempontjából azonban nem állítja komoly próbatétel elé a résztvevőket (persze ez általában a választott sebességtől függ).
Adatok: 59 km; 1315 méter szintkülönbség; 15 km aszfalt; 44 km terep
Nem így a hosszútáv, aki izgalmas terepekre vágyik, ide kell benevezni! Galyatető környékén annyi élvezetes, egynyomsávos trailen tekerhetünk, hogy aki nem a dobogóért küzd, érdemes könnyedre vennie a verseny első felét, hogy pihenten érkezzen a maraton legtávolabbi felére, és teljesen kiélvezhesse a legérdekesebb részeket. Kis változás a pályában, hogy Mátraszenlászló után nem a sárga, hanem a kék jelzésen megyünk tovább Galyatető felé, vagyis kihagyjuk a sífutópályák rövid, izmos emelkedőit, ehelyett egy egyenletesebb ritmusú ösvényen megyünk majd fel.
Adatok: 92 km; 2140 méter szintkülönbség; 17 km aszfalt; 75 km terep
 |
|
| Fotó: Vanik Zoltán | |
Zergével a középtávon:
Kezdjük az elején, azaz a lassúrajttal, az Adrenalin Parkból. A lankás aszfaltos emelkedő jó bemelegítés a sípálya előtt, itt mindenki elfoglalhatja méltó helyét a mezőnyben. Mátraháza után felkanyarodunk Kékes-tető felé az aszfaltúton (rövid, közép, hosszú tehát külön), két kanyar után balra be a Veronika rétre, s irány Kékes. A 3100 méter utunk alatt 300 métert emelkedünk, ami elég jól szétrázza a sort.
Innen egy kis aszfaltos rész (1km), s kezdődik a véget nem érő lejtmenetünk. 2-3%-os lejtésű 9km-en keresztül ez a szakasz, azaz haladunk, ha tekerünk, de sok itt a szikla, a kő… Így nem lehet tekerni, de akkor nem tudok gurulni, s talán szembeszelem is van? Háát igen, az tuti, hogy nem lesz vesekövünk, az összteleszkópos bringával rendelkezők előnyben… Érdemes a kulacsokat nem full feltölteni, továbbá: ballonos külső, jól karbantartott teló, könnyen oldható SPD, kényelmes puha markolat, s persze az átlagos belsőnkön túl egy-két folt is kerüljön a zsebünkbe. Én szeretem ezt a részt, lehet haladni, ha jó a ritmus, s persze van erő is.
 |
|
| Fotó: Joó Róbert | |
A széles dózerútról balra visszakanyarodunk az Adrenalin Park felé, a családtagok és érdeklődök örömére újra áthaladunk a rajt-cél területen és frissítőt is vihetünk magunkkal, vagy feltölthetjük a kulacsot, ha még megvan… Feltétlenül próbáljuk ki verseny előtt, hogy a kulacstartó megfelelően tart-e, ha könnyedén kisiklik belőle a kulacs, érdemesebb felszerelni egy szorosabbat. A köves talaj okozta rázkódástól könnyedén kipotyogó flaskák látványa az út szélén elég gyakori a Mátra Maratonon. Az első frissítőállomáson mindenképpen érdemes felvenni szilárd táplálékot is, az aszfalton nemsokára remek alkalom nyílik elfogyasztani.
 |
|
| Fotó: Vanik Zoltán | |
Az Adrenalin Parkból a főúton átvágva jobbra fordulunk, és egy élvezetes ösvény, majd egy rövid, meredek mászás után kiérünk a Görgőbikki aszfaltútra, ahol balra megyünk. A kiépített út 4 km lejtőzés, lehet enni-inni. A Nagy Halmaj rétnél, (ahol amúgy a rövidtáv leválik jobbra, bár ők Kékesre sem tekertek fel) folytatjuk a terepezést. Nemsokára elérünk az új részhez, ami eleinte széles keréknyomos lejtőzésnek tűnhet, de egyre technikásabb és keskenyebb úton Lajosházára robbanunk be, ahol ismét egy kis Frissítő vár ránk (28km).
 |
|
| Fotó: Joó Róbert | |
A régi vasút nyomvonalán a Szén Patak völgybe tekerhetünk át ezernyi kövön, szerencsénkre elég haladósan, hisz nem túl meredek a mászás. Itt a Téli Mátrán megszokott patakátkelés következne, de ehelyett jobbra feltekerünk vissza az utunkra, amiről lekanyarodtunk. Ez az 5,1 km-es szakasz igencsak megtörte a ritmusunkat, hisz eddig a középtávnak a Kékesi mászáson kívül nem volt nehéz dolga. Mászásunk ismét visszacsatlakozik a régi pályába, bár csak néhány kilométer erejéig, s egy izzasztó mászás és keréknyomos sík rész után majdnem a híres mészégetőkhöz érünk ki. No, itt balról már látjuk is a 3. frissítőállomást (37,6 km). Itt feltankoljuk magunkat, elbúcsúzunk a hosszútávosoktól, akik balra elkanyarodnak.
Mi átmegyünk egy völgyön egészen a Rudolf Tanya elágazásig, ahol balról visszacsatlakoznak a hosszútávosok, de immár 30km plusszal a lábukban. Aszfaltos száguldásunk helyett idén sréhen jobbra lekanyarodunk terepen, levágva a korábbi aszfaltos hajtűt, majd az aszfaltot újra elérve ismét egy jobbost nyomunk, s egy gyönyörű ligetes, fás részen keresztül tekergünk lefelé a szintúttal. Ez a rész is ismerős lehet, s elég jól járható és előzhető szakasz. 48 kilométernél járunk, de az előző 10 kilométer nagyon haladós VOLT.
 |
|
| Fotó: Joó Róbert | |
Innen a tavalyi hullámvasút vár ránk az Adrenalin Parkig, annyi különbséggel, hogy a Vörösmarty turistaházzal egy magasságban a szervezők egy új frissítőállomással kedveskedtek. Jobbra felkanyarodva átvágunk az erdőn a Mátra nyeregig, s innen jön a szaggatottabb rész. Kicsit vaddisznós, de hamar elérjük a fahidas, változatos, sziklás terepen kígyózó ösvényt, ami felvisz Mátraházára.
Jobbra lekanyarodva ereszd el a hajam típusú, gyors, sodrós lejtőkön száguldhatunk, amíg fölkanyarodunk a cél felé vezető Görgőbikki aszfaltútra. (Vigyázzunk, mert ha a mezőny hátsó felében tekerünk, ezerrel száguldanak majd el mellettünk a legjobb hosszútávosok, természetesen ugyanez igaz a hosszútávosokra, ne várják el, hogy automatikusan mindenki leugrik majd előttük az útról, itt mindenki fáradt már…) Az aszfaltról ismét az Adrenalin Park felé vesszük az irányt, jobbra, és nemsokára meghalljuk a szpíkert, aki már várja beérkezésünk. A nagy ívű sodrós jobbkanyart követően.
 |
|
| Fotó: Vanik Zoltán | |
További információkkal, GPS és egyéb adatokkal, gumiválasztási és egyéb tanácsokkal folyamatosan jelentkezünk a verseny napjáig!