Az elsõ klasszisok: Hajós és Halmay
Azt mindenki kívülről fújja, hogy az elsõ magyar olimpiai bajnok, az úszó Hajós Alfréd volt. Bizony, aranyos volt a kezdés az elsõ újkori olimpiai játékokon, ráadásul mindjárt két elsõséget begyûjtött az akkor még csak tizennyolc éves, rendkívül sokoldalú - késõbb válogatott labdarúgó, majd az 1924-es párizsi olimpia mûvészeti versenyein szerzett ezüstérmet - sportoló, aki elõbb 100 méteres gyorsúszásban, majd rövid pihenõt követõen az athéni öböl jéghideg vizében megnyerte az 1200 méteres gyorsúszást is. Négy évvel késõbb, Párizsban sem maradt érem nélkül a sportág, akkor Halmay Zoltán lett második 200 és 4000 méteres gyorsúszásban, és harmadik 1000 méteren. Négy évvel késõbb St. Louisban ugyanõ már két aranyérmet szerzett 50 és 100 yardon. Négy személyes olimpiai küldöttségünk másik úszó tagja, Kiss Géza pedig egy ezüst- és egy bronzérmet szerzett fél és egy mérföldön, azaz õk ketten szerezték az összes St. Louis-i érmünket.
Halmay Londonban is indult, és második lett a 100 méteres gyorsúszásban. Ekkor 4x200 méteres gyorsváltónk is indult, amelynek záróembere volt. Az elsõ három úszónk, azaz Las-Torres Béla, Munk József és Zachár Imre után még az elsõ helyen állt csapatunk, sõt még hétszáznál is, ám ezt követõen begörcsölt, és így a britek meg tudták elõzni. Így maradt ebben a számban is az ezüst. Ettõl függetlenül hét éremmel zárta pályafutását.
Bartha, Bárány, Csík sikerei
Miután Stockholmban nem sikerült dobogós helyet szerezni, a következõ éremre tizenhat évet kellett várni. 1924-ben, Párizsban 100 méteres hátúszásban lett harmadik Bartha Károly. Négy évvel késõbb Bárány István szerzett ezüstérmet 100 méteres gyorsúszásban a Tarzan-filmekbõl ismert Johnny Weissmüller mögött. Ugyanõ Los Angelesbõl is éremmel tért haza, igaz ekkor már a 4x200 méteres gyorsváltó tagjaként.
Váltónk Berlinben is harmadik lett, ám ekkor aranyérmet is ünnepelhetett a sportág, miután Csík Ferenc a 100 méteres gyorsúszásban nem talált legyõzõre. Így 32 év után sikerült megszerezni az ötödik aranyat.
A világháborút követõen Londonban már négy érem volt úszóink mérlege: a váltónk ezúttal második lett, míg Kádas Géza 100, Mitró György pedig 1500 méteres gyorsúszásban lett harmadik. A negyedik érem Novák Éva nevéhez fûzõdik, aki 200 mellen szerezte meg a bronzot, egyben elsõ nõi úszó érmünket is.
Négy arany Helsinkiben
A Helsinki olimpián aztán már a gyengébb nem vitte a prímet: a mieink hét érmet szereztek, amely közül négy arany volt. Szõke Katalin nyerte a 100 gyorsot, s itt Temes Judit harmadik lett. Gyenge Valéria 400 gyorson, Székely Éva pedig 200 mellen gyõzött, és mindkét számban Novák Éva volt a második. Õ végül a 4x100-as gyorsváltóval lett olimpiai bajnok testvérével, Ilonával, Temes Judittal, Szõke Katalinnal, illetve az elõfutamban szereplõ Littomeritzky Máriával. Váltónk ráadásul az úszóversenyek egyetlen világcsúcsával gyõzött.
Bár az 1954-es Európa-bajnokságon versenyzõink nyolc aranyat szereztek, a Melbourne-i olimpián már nem sikerült megismételni a remek szereplést. Mindössze Székely Éva szerzett egy ezüstérmet 200 mellen, míg Tumpek György egy bronzot 200 pillangón.
Ezt követõen gödörbe került a sportág és zsinórban hét éremmel zárult olimpia után sem 1960-ban, sem 1964-ben, sem pedig 1968-ban nem sikerült dobogós helyet szerezni.
A rossz sorozatnak az 1972-es müncheni olimpián szakadt vége, amikor Székely Éva leánya, Gyarmati Andrea 100 háton ezüst- (pedig elõzõ nap még világcsúcsot úszott), 100 pillangón pedig bronzérmet szerzett. Rajta kívül a fiatal Hargitay András lett harmadik 400 vegyesen.
Széchy Tamás színre lép
Egy évvel München után az elsõ ízben megrendezett úszó világbajnokságon Hargitay már aranyérmes volt, csakúgy mint két évvel késõbb, ahol már Széchy Tamás másik tanítványa, a hátúszó Verrasztó Zoltán is elsõ lett.
Ilyen eredmények után nagy várakozás elõzte meg a mieink montreali szereplését, ám csalódásra a mieink még érmet sem tudtak szerezni. Szerencsére azóta sem fordult elõ ilyen. Amit Montrealban elvett a sors, azt Moszkvában adta vissza: huszonnyolc év után ugyanis újabb úszó aranyat szereztek a a mieink. Méghozzá a 200 méteres hátúszásban, ahol kettõs magyar siker született: a fiatal Wladár Sándor (természetesen õ is Széchy úszója volt) mögött Verrasztó lett az ezüstérmes. Ráadásul utóbbi 400 vegyesen is elkönyvelhetett egy bronzot, míg Vermes Albán 200 mellen lett második. A mester tehát megszerezte elsõ olimpiai aranyérmét, de nem az utolsót. Los Angelesben ugyan nem gyarapíthatta kollekcióját (valljuk be, nem is akadt akkor erre igazán esélyes), Szöulban azonban igen.
Szöul, Barcelona, Atlanta - 12 arany
A Los Angelest követõ olimpiai ciklusban feltûnt egy Darnyi Tamás nevû úszó, aki 1985-tõl minden világversenyt megnyert 200 és 400 méteres vegyesúszásban, ráadásul többnyire világcsúccsal. Nem volt ez másképp Szöulban sem, ahol utcahosszal gyõzött mindkét számban. Darnyin kívül ráadásul az ugyancsak világ- és Európa-bajnok Szabó József is gyõzni tudott 200 mellen. Széchy két tanítványa esélyeshez méltóan gyõzött.
Egy másik edzõ, Kiss László tanítványai viszont meglepetésre állhattak fel a dobogóra. Elõször Güttler Károly lett ezüstérmes 100 mellen úgy, hogy mindössze egy századdal maradt le a gyõzelemrõl. Aztán a mindössze 14 éves Egerszegi Krisztina lett ezüstérmes az akkor hat aranyat nyerõ NDK-s Kristin Otto mögött 100 háton. 200-on azonban Otto nem indult (csak két másik kelet-német) és ráadásul ez volt Krisztina jobbik száma is. Így aztán már nem is volt akkora meglepetés, hogy ott már gyõzni tudott. Négy arany és két ezüst: ez lett a szöuli mérleg.
Négy évvel késõbb Barcelonában azonban még ezt is sikerült megfejelni. Az 1991-es világbajnokságon a mieink öt aranyat szereztek, s ezt nem adták alább az olimpián sem. Igaz, a perthi gyõzõk közül Rózsa Norbert ezúttal kénytelen volt beérni a 100 mell ezüstjével, viszont Darnyi két vegyesgyõzelme mellett Egerszegi Krisztina a két hátúszó szám mellett a 400 vegyes aranyát is elhozta. Rózsa végül mindkét számban ezüsttel, Czene Attila 200 vegyesen bronzzal zárt, míg 100 háton Egerszegi mögött Szabó Tünde volt a második.
Atlantában aztán már nem sikerült megismételni ezt a teljesítményt. Sõt, az elején igencsak hidegzuhanyként jött, hogy Krisztina „királynõ” 400 vegyesen csak harmadik lett, míg száz mellen sem a világbajnok Rózsa, sem pedig a világcsúcstartó Európa-bajnok Güttler nem tudott dobogóra állni. Darnyi már visszavonult, így a 400 vegyesre esélyünk sem volt, mint ahogyan 100 háton sem, miután Egerszegi ott nem indult - sajnos. Ugyanis a vegyesváltóban olyan idõt repesztett, amivel kenterbe verte volna az egész döntõt. Szerencsére 200 ott volt, és zsinórban harmadik aranyát is megszerezte ebben a számban. A mellúszók is 200-on vigasztalódtak, ahol Rózsa elsõ, Güttler pedig megintcsak második lett. A meglepetésaranyat pedig Czene szállította, aki Darnyi visszavonulását követõen jobbára a finn Sievinen árnyékában csak ezüstökig jutott, Atlantában azonban kamikáze-taktikával a surranópályán nyerte a versenyt.
Kovács Ági - és más semmi...
Atlantában már bronzéremig jutott nõi 200 mellen Kovács Ágnes, aki ezt követõn Európa- és világbajnoki címet is szerzett ebben a számban. Bár a sydneyi olimpián az egyik legerõsebb mezõny itt jött össze, Ági remek taktikával innen is el tudta hozni az aranyérmet. Sajnos azonban rajta kívül más nem tudott felállni a dobogóra, így küldöttségünk egy éremmel zárt.
Athénban ezt sikerült megduplázni, az arany viszont nem jött össze. Cseh László lábtörése után is bronzérmet tudott szerezni 400 vegyesen, míg a mindössze 14 éves Gyurta Dániel 200 mellen lett ezüstérmes. Elsõsorban Pekingben is tőlük várjuk majd a sikereket.
Azt mindenki kívülről fújja, hogy az elsõ magyar olimpiai bajnok, az úszó Hajós Alfréd volt. Bizony, aranyos volt a kezdés az elsõ újkori olimpiai játékokon, ráadásul mindjárt két elsõséget begyûjtött az akkor még csak tizennyolc éves, rendkívül sokoldalú - késõbb válogatott labdarúgó, majd az 1924-es párizsi olimpia mûvészeti versenyein szerzett ezüstérmet - sportoló, aki elõbb 100 méteres gyorsúszásban, majd rövid pihenõt követõen az athéni öböl jéghideg vizében megnyerte az 1200 méteres gyorsúszást is. Négy évvel késõbb, Párizsban sem maradt érem nélkül a sportág, akkor Halmay Zoltán lett második 200 és 4000 méteres gyorsúszásban, és harmadik 1000 méteren. Négy évvel késõbb St. Louisban ugyanõ már két aranyérmet szerzett 50 és 100 yardon. Négy személyes olimpiai küldöttségünk másik úszó tagja, Kiss Géza pedig egy ezüst- és egy bronzérmet szerzett fél és egy mérföldön, azaz õk ketten szerezték az összes St. Louis-i érmünket.
Halmay Londonban is indult, és második lett a 100 méteres gyorsúszásban. Ekkor 4x200 méteres gyorsváltónk is indult, amelynek záróembere volt. Az elsõ három úszónk, azaz Las-Torres Béla, Munk József és Zachár Imre után még az elsõ helyen állt csapatunk, sõt még hétszáznál is, ám ezt követõen begörcsölt, és így a britek meg tudták elõzni. Így maradt ebben a számban is az ezüst. Ettõl függetlenül hét éremmel zárta pályafutását.
Bartha, Bárány, Csík sikerei
Miután Stockholmban nem sikerült dobogós helyet szerezni, a következõ éremre tizenhat évet kellett várni. 1924-ben, Párizsban 100 méteres hátúszásban lett harmadik Bartha Károly. Négy évvel késõbb Bárány István szerzett ezüstérmet 100 méteres gyorsúszásban a Tarzan-filmekbõl ismert Johnny Weissmüller mögött. Ugyanõ Los Angelesbõl is éremmel tért haza, igaz ekkor már a 4x200 méteres gyorsváltó tagjaként.
Váltónk Berlinben is harmadik lett, ám ekkor aranyérmet is ünnepelhetett a sportág, miután Csík Ferenc a 100 méteres gyorsúszásban nem talált legyõzõre. Így 32 év után sikerült megszerezni az ötödik aranyat.
A világháborút követõen Londonban már négy érem volt úszóink mérlege: a váltónk ezúttal második lett, míg Kádas Géza 100, Mitró György pedig 1500 méteres gyorsúszásban lett harmadik. A negyedik érem Novák Éva nevéhez fûzõdik, aki 200 mellen szerezte meg a bronzot, egyben elsõ nõi úszó érmünket is.
Négy arany Helsinkiben
A Helsinki olimpián aztán már a gyengébb nem vitte a prímet: a mieink hét érmet szereztek, amely közül négy arany volt. Szõke Katalin nyerte a 100 gyorsot, s itt Temes Judit harmadik lett. Gyenge Valéria 400 gyorson, Székely Éva pedig 200 mellen gyõzött, és mindkét számban Novák Éva volt a második. Õ végül a 4x100-as gyorsváltóval lett olimpiai bajnok testvérével, Ilonával, Temes Judittal, Szõke Katalinnal, illetve az elõfutamban szereplõ Littomeritzky Máriával. Váltónk ráadásul az úszóversenyek egyetlen világcsúcsával gyõzött.
Bár az 1954-es Európa-bajnokságon versenyzõink nyolc aranyat szereztek, a Melbourne-i olimpián már nem sikerült megismételni a remek szereplést. Mindössze Székely Éva szerzett egy ezüstérmet 200 mellen, míg Tumpek György egy bronzot 200 pillangón.
Ezt követõen gödörbe került a sportág és zsinórban hét éremmel zárult olimpia után sem 1960-ban, sem 1964-ben, sem pedig 1968-ban nem sikerült dobogós helyet szerezni.
A rossz sorozatnak az 1972-es müncheni olimpián szakadt vége, amikor Székely Éva leánya, Gyarmati Andrea 100 háton ezüst- (pedig elõzõ nap még világcsúcsot úszott), 100 pillangón pedig bronzérmet szerzett. Rajta kívül a fiatal Hargitay András lett harmadik 400 vegyesen.
Széchy Tamás színre lép
Egy évvel München után az elsõ ízben megrendezett úszó világbajnokságon Hargitay már aranyérmes volt, csakúgy mint két évvel késõbb, ahol már Széchy Tamás másik tanítványa, a hátúszó Verrasztó Zoltán is elsõ lett.
Ilyen eredmények után nagy várakozás elõzte meg a mieink montreali szereplését, ám csalódásra a mieink még érmet sem tudtak szerezni. Szerencsére azóta sem fordult elõ ilyen. Amit Montrealban elvett a sors, azt Moszkvában adta vissza: huszonnyolc év után ugyanis újabb úszó aranyat szereztek a a mieink. Méghozzá a 200 méteres hátúszásban, ahol kettõs magyar siker született: a fiatal Wladár Sándor (természetesen õ is Széchy úszója volt) mögött Verrasztó lett az ezüstérmes. Ráadásul utóbbi 400 vegyesen is elkönyvelhetett egy bronzot, míg Vermes Albán 200 mellen lett második. A mester tehát megszerezte elsõ olimpiai aranyérmét, de nem az utolsót. Los Angelesben ugyan nem gyarapíthatta kollekcióját (valljuk be, nem is akadt akkor erre igazán esélyes), Szöulban azonban igen.
Szöul, Barcelona, Atlanta - 12 arany
A Los Angelest követõ olimpiai ciklusban feltûnt egy Darnyi Tamás nevû úszó, aki 1985-tõl minden világversenyt megnyert 200 és 400 méteres vegyesúszásban, ráadásul többnyire világcsúccsal. Nem volt ez másképp Szöulban sem, ahol utcahosszal gyõzött mindkét számban. Darnyin kívül ráadásul az ugyancsak világ- és Európa-bajnok Szabó József is gyõzni tudott 200 mellen. Széchy két tanítványa esélyeshez méltóan gyõzött.
Egy másik edzõ, Kiss László tanítványai viszont meglepetésre állhattak fel a dobogóra. Elõször Güttler Károly lett ezüstérmes 100 mellen úgy, hogy mindössze egy századdal maradt le a gyõzelemrõl. Aztán a mindössze 14 éves Egerszegi Krisztina lett ezüstérmes az akkor hat aranyat nyerõ NDK-s Kristin Otto mögött 100 háton. 200-on azonban Otto nem indult (csak két másik kelet-német) és ráadásul ez volt Krisztina jobbik száma is. Így aztán már nem is volt akkora meglepetés, hogy ott már gyõzni tudott. Négy arany és két ezüst: ez lett a szöuli mérleg.
Négy évvel késõbb Barcelonában azonban még ezt is sikerült megfejelni. Az 1991-es világbajnokságon a mieink öt aranyat szereztek, s ezt nem adták alább az olimpián sem. Igaz, a perthi gyõzõk közül Rózsa Norbert ezúttal kénytelen volt beérni a 100 mell ezüstjével, viszont Darnyi két vegyesgyõzelme mellett Egerszegi Krisztina a két hátúszó szám mellett a 400 vegyes aranyát is elhozta. Rózsa végül mindkét számban ezüsttel, Czene Attila 200 vegyesen bronzzal zárt, míg 100 háton Egerszegi mögött Szabó Tünde volt a második.
Atlantában aztán már nem sikerült megismételni ezt a teljesítményt. Sõt, az elején igencsak hidegzuhanyként jött, hogy Krisztina „királynõ” 400 vegyesen csak harmadik lett, míg száz mellen sem a világbajnok Rózsa, sem pedig a világcsúcstartó Európa-bajnok Güttler nem tudott dobogóra állni. Darnyi már visszavonult, így a 400 vegyesre esélyünk sem volt, mint ahogyan 100 háton sem, miután Egerszegi ott nem indult - sajnos. Ugyanis a vegyesváltóban olyan idõt repesztett, amivel kenterbe verte volna az egész döntõt. Szerencsére 200 ott volt, és zsinórban harmadik aranyát is megszerezte ebben a számban. A mellúszók is 200-on vigasztalódtak, ahol Rózsa elsõ, Güttler pedig megintcsak második lett. A meglepetésaranyat pedig Czene szállította, aki Darnyi visszavonulását követõen jobbára a finn Sievinen árnyékában csak ezüstökig jutott, Atlantában azonban kamikáze-taktikával a surranópályán nyerte a versenyt.
Kovács Ági - és más semmi...
Atlantában már bronzéremig jutott nõi 200 mellen Kovács Ágnes, aki ezt követõn Európa- és világbajnoki címet is szerzett ebben a számban. Bár a sydneyi olimpián az egyik legerõsebb mezõny itt jött össze, Ági remek taktikával innen is el tudta hozni az aranyérmet. Sajnos azonban rajta kívül más nem tudott felállni a dobogóra, így küldöttségünk egy éremmel zárt.
Athénban ezt sikerült megduplázni, az arany viszont nem jött össze. Cseh László lábtörése után is bronzérmet tudott szerezni 400 vegyesen, míg a mindössze 14 éves Gyurta Dániel 200 mellen lett ezüstérmes. Elsõsorban Pekingben is tőlük várjuk majd a sikereket.