Most utoljára az úszásról, becsszóra. Miközben az egyszerű tévénézőt arról próbálják közszolgálatilag meggyőzni, hogy Cseh László 200 vegyesen szerzett bronzérme legalábbis egyenértékű a pekingi három ezüsttel, azalatt botrány van kialakulóban. Ami a meggyőzést illeti, azzal nincs is baj, hiszen ez a dolguk, amúgy nélkülük is örültünk annak, hogy a végén a semmiből is összejött a dobogó, még ha az idei produkció meg sem közelíti a 2008-as remeklést.
És akkor érkezik a hír arról, hogy a szövetségi kapitány nincs megelégedve a Sportkórház orvosainak munkájával, sőt! Kiss László csütörtök este úgy fogalmazott, hogy Cseh Londonban hagyott két érmet, és kárhoztatta azokat a sportkórházi orvosokat, akik még az olimpiai kiutazás előtt különféle méréseket végeztek Cseh László terhelhetőségével, felkészültségi állapotával kapcsolatosan.
Erre érkezett Soós Ágnes főigazgató válasza, amely szerint „a Sportkórház és teljesítmény-diagnosztikai laboratóriuma teljes erejével és munkájával azon volt, hogy Cseh Lászlóval és edzőjével, Turi Györggyel napi kapcsolatot tartson fenn a felkészülés során, a versenyen és jelenleg is”. A főigazgató felhívta a figyelmet arra, hogy Cseh László a 400 vegyesen és a 200 pillangón nyújtott teljesítménye, csalódást keltő londoni eredménye után 200 vegyesen a debreceni Európa-bajnokságon májusban úszott győztes idejénél jobbat ért el, így szerzett bronzérmet.
Most szívesen firtatnám, hogy akkor ki a felelős az első két szám tagadhatatlan kudarcáért, illetve kinek az érdeme a már nem is remélt bronzérem, de ez nem fér bele egy rövid jegyzet terjedelmébe, döntsék el egymást közt. A főigazgató közleményében még ez is áll: „A 400 méter vegyesen a döntőbe kerülés egy taktikai hibán és a szerencsétlen véletlenen múlt, melynek szinte velejárója, hogy a következő versenyszámában, a 200 m pillangón Laci nem tudta a megfelelő és meglévő teljesítményét hozni, megmutatni, az érthető pszichológiai okokból adódóan” – áll a közleményben. A taktikai hibát a közlemény nem konkretizálja, ahogy a szerencsétlen véletlent – amúgy van ilyen? – sem.
Azért ez szép: az orvos a taktikát kritizálja, az edző az orvosi hátteret…
Aztán még idéznem kell Kiss kapitány vádját, amely szerint „ezek az orvosok anélkül szóltak bele a szakmai munkába, hogy Laci edzőjével vagy velem, a szövetségi kapitánnyal beszéltek volna. Az ügyet nem hagyjuk szó nélkül, már jeleztük a Magyar Olimpiai Bizottságnak kifogásainkat. Egy versenyző felkészítése csapatmunka, és egy team csak akkor jó, ha a tagjai összedolgoznak a közös siker érdekében”.
Meg ha kudarc esetén nem köpködnek egymásra.
VÉLEMÉNY. Nosztalgiával vegyes szomorúsággal tapasztalom, hogy az olimpiáról lassan kikopnak a népi hősök. A nyeretlen kétévesek, a csetlő-botlók, az esők-kelők. Akiket a szurkolók éppen azért szerettek meg, mert rémesen...
Tovább a teljes cikkhez »
VÉLEMÉNY. A szerdai nap nemcsak a magyar úszósikerekről szólt. Verrasztó Dávid arcpirító teljesítménnyel tette le a névjegyét a 200 vegyes előfutamában Londonban, és még az sem lenne meglepetés, ha kiderülne, szándékosan tett...
Tovább a teljes cikkhez »
Lord Coe-t, az olimpia szervezőbizottságának elnökét napok óta támadják a belépőértékesítés kapcsán: a főnök aligha gondolt arra, hogy éppen „jegyfronton” éri össztűz. Való igaz, feltűnően sok a gazdátlan szék; még olyan...
Tovább a teljes cikkhez »