A történet még a télen kezdődött, Szczecinben. Verrasztó Dávid az ottani verseny bankettjén ütötte meg – állítólag féltékenységi rohamában – Gyurta Gergelyt, ami példátlan, majd inzultálta a feleket békíteni szándékozó Virth Balázs edzőt, ami végképp megengedhetetlen. Az érezhetően zavarba jött szövetségi vezetés nem tudott mit kezdeni a történtekkel, némi teszetoszaság után a fegyelmi bizottság kilenc hónap eltiltást szabott ki – két év próbaidőre felfüggesztve. Ja, volt még egy „mellékdádá” is: Verrasztó csak akkor mehet el edzőtáborba, ha befizet ötszázezer forintot. Húha...
Súlyos büntetés született – kommentált Szabó Tünde szövetségi főtitkár, és nem értette, hogy a közvélemény miért nem érti. Ha úgy vesszük, Verrasztó visszaeső volt: a budapesti Európa-bajnokság egyik futama után a célba érést követően középső ujját mutatta valaki(k)nek; felejthetetlenül szép mozzanat volt. Természetesen következmények nélküli.
Verrasztó alighanem elhitte, hogy ezzel a névvel mindent megtehet.
Néhány „necces” produkció után Londonban, a 200 méter vegyes ötödik előfutamában bemutatott „teljesítménnyel” jutott a „csúcsra”. A 2:04.53-as eredmény minősíthetetlen, mi több, arcpirító, az egész magyar csapatot megszégyenítő produkció volt. A légi közlekedésben ismeretes a lassító sztrájk fogalma, engem valami ilyesmire emlékeztetett a mutatvány. A harminchatos mezőnyben mindössze a bosnyák Hajder úszott gyengébb időt, a Verrasztó előtti harmincnegyedik helyen egy thaiföldi versenyző végzett. Nagyapaként sem fogja elhinni, hogy megelőzött egy magyart.
Kíváncsian nézegettem az internetes híreket, hátha érkezik valamiféle magyarázat. Bágyadt hivatkozás enyhe gyomorrontásra, a bemelegítés során nyelt jelentős vízmennyiségre, váratlan görcsre. Semmi. Aztán vártam, hátha reagál a szövetség; mondjuk a főtitkár asszony, aki még a télen olyan megengedő volt. De nem, ő sem. Ahogy nem szólalt meg senki a szak- és csapatvezetésből sem, hogy azért egy olimpián az ilyesfajta lélek nélküli teljesítmény megengedhetetlen és elfogadhatatlan; annyira az, hogy már haza is küldték a sportolót. De nem.
Majdnem elfelejtettem: az eredetileg aranyéremre is esélyes, ám Londonban eddig csak önmagát kereső Cseh László – két irdatlan csalódás után – ugyanennek a 200 méter vegyesnek a selejtezőjéből a legjobb eredménnyel jutott tovább. Este meg Gyurta Dániel, igen, a Gergely bátyja, világcsúccsal nyert aranyérmet. A sportban gyakran szükség van példaképekre: Verrasztónak közelebb vannak, mint gondolná.
Lord Coe-t, az olimpia szervezőbizottságának elnökét napok óta támadják a belépőértékesítés kapcsán: a főnök aligha gondolt arra, hogy éppen „jegyfronton” éri össztűz. Való igaz, feltűnően sok a gazdátlan szék; még olyan...
Tovább a teljes cikkhez »
JEGYZET.„A Magyar Olimpiai Csapat vezetése sajnálattal tapasztalta, hogy első londoni olimpiai bajnokunk, Szilágyi Áron éremátadó ünnepségén a magyar himnusz nem megfelelő verziója hangzott el – tudatta a magyar csapat hivatalos...
Tovább a teljes cikkhez »
JEGYZET. „Nagyobbat nem is rúghattam volna magamba” – értékelte a 400 méteres vegyes úszás előfutamában nyújtott teljesítményét Cseh László, és a magyarázkodáshoz szokott sportkedvelő nem hitt a fülének. A kapitális betlire nem...
Tovább a teljes cikkhez »