Lehet, hogy önző módon magának akarta, ám nem zárható ki, hogy fel kívánta ajánlani a kingstoni Sportmúzeumnak, miként az is elképzelhető, hogy négy darabba akarta fűrészelni, hogy a többieknek is legyen emlékük a nagy futásból. Az immár hatszoros olimpiai bajnok a nemes ügy érdekében verbálisan mindent bevetett, ám a szemüveges, gömbölyded versenybíró hajthatatlan maradt, mondván, a szabály, az szabály, neki minden versenyzőtől át kell vennie a váltóbotot. Ami szép, sárga volt, ám aligha ér egy vagyont. Gyűjtőknek talán, a versenybírónak aligha.
Spontán kíváncsiságból utánanéztem, mennyiért kapható egy ilyen váltóbot. Nos, a harminc centiméteres, 38 milliméter átmérőjű fémdarab – ez a szabályok követelte méret – horribilis 1207 forintért megrendelhető az interneten; nyolc színből lehet válogatni, egy héten belül szállítják. Van sárga is; szerintem, ha a vásárló kéri, a London 2012-t is ráírják szerény pluszpénzért, így a vége, mondjuk, 2000 forint plusz kiszállítási díj. Nagyjából ekkora összegért huzakodott a versenybíró, ráadásul akkor, amikor befejeződtek az atlétikai versenyek, váltókat pedig már végképp nem rendeznek. Kvázi arra a darabka fémre immár semmi szükség.
Amint azt tudjuk, az olimpiai versenyek előtt a bírák is esküt tesznek. Szavukat adják az elfogulatlan ítélkezésre, azt azonban senki nem várja el tőlük, hogy olimpiai bajnokokkal huzakodjanak. Azt meg bizonyosan nem kell megfogadniuk, hogy „a váltóbotot minden körülmények között, testi épségem kockáztatásával is megőrzöm, és azt a raktárban leadom.”
Usain végül egy legyintéssel feladta a hiábavaló győzködést, a zakós úriember pedig, hóna alatt a bottal, elégedetten elkacsázott. Volt oka az örömre: ő az egyetlen, aki Londonban legyőzte Boltot.
„A bronzmérkőzésen minden attól függ, hogy a mienknél nagyobb játékerőt képviselő horvát válogatottnak mennyire lesz kedve játszani” – mondja a riporter másodpercekkel az után, hogy a déli szomszéd viszonylag simán kikapott a...
Tovább a teljes cikkhez »
A ragyogó magyar szereplés kapcsán nem hagy nyugodni a kérdés: a magyar sportvezetést vajon a kincstári pesszimizmus vezérelte-e akkor, amikor előzetesen három londoni aranyéremmel is elégedett lett volna, vagy egyszerűen csak...
Tovább a teljes cikkhez »
Oda a rekord. A vízilabdacsapaté is, a Szívós családé is. Ami a válogatottat illeti, már Pekingben felülmúlhatatlannak tetsző csúcsot ért el: sorozatban harmadszor is olimpiát nyert. Amennyiben Londonban összejön a negyedik...
Tovább a teljes cikkhez »