Oroszország, az örök reménység

Szerző: SHLétrehozva: 2012. június 1. 20:00
CSAPATBEMUTATÁS. Az Európa-bajnokságig hátralévő napokban a torna résztvevőit mutatjuk be, a sort Oroszországgal folytatjuk. „Papíron” akár sokra is vihetné a Szbornaja az Eb-n: pillanatnyilag a 11. a FIFA rangsorában – nyolcadik európaiként. A mindenkori orosz (korábban szovjet) csapat azonban a „papíresélyeket” nem szokta valóra váltani, ilyen-olyan okból rendre elbukott. Három Eb-finálét is elveszített, négyszer ki sem jutott a tornára.


 

Pszichológus segítségére lenne szükség annak megállapítására, mi béklyózza még a legjobb játékosok lábait is kritikus szituációkban. Az is megérne egy tanulmányt, hogy a hazájukban nagyot alkotó futballisták miért nem viszik sokra külföldön.

Remek példa a sikertelenségre a pillanatnyilag legjobb négy csatár karrierje. Mind közül Arsavint taksálták (taksálják?) a legtöbbre, aztán mire jutott? A 2008-as Európa-bajnokságon bronzérmes orosz válogatott legjobbját tárt karokkal és tömött bukszával várták az Arsenalnál, hogy aztán két és fél idény (98 mérkőzésen 23 gól) után megkönnyebbülten fogadja el a Zenit invitálását.

Aztán ott van Pavljucsenko esete: a Tottenhamben játszhatott négy idényt – jobbára csereként. 78 mérkőzésen 21 gól egy centertől nem éppen kiemelkedő teljesítmény. Említhetnénk Kerzsakovot, aki ügyes is, erős is, cselezni is, lőni is tud, mégsem volt képes gyökeret verni a Sevillában, ahonnan egy idény után szinte hazamenekült.

Hihetetlenül hangzik, mégis igaz: a jelenlegi orosz válogatott keretben két légiós szerepel: az a Pogrebnyak, aki Stuttgartban megbukott, és most a Fulhamben reménykedik abban, hogy onnan talán nem küldik el, illetve a Sporting Lisszabonban profiskodó Marat Izmajlov.

Vagy felemlegethetnénk Zsirkov esetét: maga Abramovics tulajdonos kommendálta a Chelsea-hez, hogy huszonkilenc fellépés után az edzővel egyetértésben megállapítsa, rosszul döntött… Az orosz futball olyan tehetségei, mint Anyjukov, Szemak vagy a Berezuckij fivérek, meg sem mutathatták magukat külföldön; nem zárható ki, hogy társaik gyenge produkciója riasztotta el a menedzsereket.

Mindazonáltal szemléletváltásnak vagyunk tanúi: a tehetős orosz tulajdonosok abban reménykednek, hogy a sztárok hazai klubokban talán levetkőzik görcsösségüket. A jelek mindenesetre biztatóak: a CSZKA Moszkva és a Zenit bejutott a BL 16 legjobb csapata közé, és bár ott elbukott, szégyenkezésre nincs ok. Már csak a válogatottnak kellene villannia: a harminc év körüli sztároknak gyaníthatóan ez az utolsó esélyük.

A Fekete pók
A legismertebb orosz (szovjet) futballista Lev Jasin. Az egyetlen kapus, aki elnyerte az Aranylabdát: 1963-ban végzett az élen. A Fekete pók becenevű portás tizenévesen még nem volt képes választani a labdarúgás és a jégkorong között. Abban volt csupán biztos, hogy a Dinamo Moszkva sportolója lesz; az is maradt mindvégig. Aztán meggyőzték, hogy a gyepen kisebbeket lehet bukni, mint a jégen, így a futball mellett döntött. „Akadtak” eredmények, amelyek meggyőzték, hogy jól választott. Melbourne-ben olimpiai bajnok lett, tagja volt az 1960-ban Európa-bajnokságot (Európai Nemzetek Kupáját) nyerő szovjet válogatottnak, 1966-ban pedig ő védett a végül vb-negyedik – menet közben a magyarokat verő – csapatban. Három világbajnokság tizenkét mérkőzésén állt a szovjet válogatott gólvonalán, utóbb a labdarúgás történetével foglalkozó szervezet a XX. század legjobb kapusának választotta.
AZ OROSZ VÁLOGATOTT KERETE:

Kapusok: Igor Akinfejev (CSZKA Moszkva), Vjacseszlav Malafejev (Zenit), Anton Sunyin (Dinamo Moszkva)

Védők: Alekszandr Anjukov (Zenit), Alekszej Berezuckij (CSZKA Moszkva), Szergej Ignasevics (CSZKA Moszkva), Roman Saronov (Rubin Kazany), Vlagyimir Granat (Dinamo Moszkva), Kirill Nababkin (CSZKA Moszkva)

Középpályások: Igor Gyenyiszov (Zenit), Roman Sirokov (Zenit), Konsztantyin Zsirjanov (Zenit), Jurij Zsirkov (Anzsi Mahacskala), Alan Dzagojev (CSZKA Moszkva), Igor Szemsov (Dinamo Moszkva), Gyenyisz Glusakov (Lokomotiv Moszkva), Marat Izmajlov (Sporting Lisszabon), Dmitrij Kombarov (Szpartak Moszkva)

Támadók: Andrej Arsavin (Arsenal, kölcsönben Zenit), Alekszandr Kerzsakov (Zenit), Roman Pavljucsenko (Lokomotiv Moszkva), Alekszandr Kokorin (Dinamo Moszkva), Pavel Pogrebnyak (Fulham)

KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK
Csehország: kevés sztárral, de büszkén
CSAPATBEMUTATÁS. Az Európa-bajnokságig hátralévő napokban a torna résztvevőit mutatjuk be, a sort a magyar válogatott pénteki ellenfelével, Csehországgal folytatjuk. Az ország még nem, négy labdarúgója viszont elmondhatja...
Tovább a teljes cikkhez »

KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK
A görögök az újabb csodában reménykednek
CSAPATBEMUTATÁS. Az Európa-bajnokságig hátralévő napokban a torna résztvevőit mutatjuk be, a sort a görögökkel folytatjuk A ’92-es dán produkciót kopírozták 2004-ben, azzal a különbséggel, hogy válogatottjuk edzőtáborból...
Tovább a teljes cikkhez »

KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK
Lengyelország a dicső múlt árnyékában
CSAPATBEMUTATÁS. Az Európa-bajnokságig hátralévő napokban a torna résztvevőit mutatjuk be, a sort a társházigazda lengyel válogatottal kezdjük. Nem őszül bele a kutatómunkába az a sporttörténész, aki a Fehér Sasok Európa-bajnoki...
Tovább a teljes cikkhez »