Talán még a Ferencváros elleni négygólos vereség alkalmával bravúrokat is bemutató Balázs Levente sem gondolta, hogy neki a bemelegítés is tovább fog tartani, mint maga a mérkőzés. Pedig így történt, hiszen a kilencedik percben Vén Gábor jó ütemben tolta el mellette a labdát, majd átesett a kapus kezén. Ez a mozdulat aztán nagyban befolyásolta az egész mérkőzést, hiszen a kiállított Balázs helyére beállt Beke kapus jó irányba vetődött, Kovács büntetőjét nem védhette.
A gól után lényegében egyelő erők küzdelmét láthatta a közönség, a mérkőzés képén nem látszott az, hogy a hazaiak emberhátrányban játszanak. Sőt Gasparik a kapuba is betalált, ám leshelyzetből tette mindezt.
Már talán mindenki a szünetet várta, amikor a Vác lényegében eldöntötte a mérkőzést, hiszen a 42. percben Margitics, a 45. percben Kocsis talált a hazaiak kapujába.
A második játékrészben tehát nem kisebb feladat várt a tököliekre, minthogy háromgólos hátrányból, egy emberrel kevesebben is próbáljanak valamit kozmetikázni az eredményen. Nem sikerült.
Hiányzott a tűz, az akarat, az elszántság, és – nem megbántva senkit – a tudás is. A Verebes József keze alatt egyre inkább csapattá formálódó váci fiúk a futball minden elemében felülmúlták a Tököl játékosait. Vén Gábor és Kocsis Dávid a játékrész elején tudatosította a hazaiakban, hogy nincs esélyük. Ez után a „mágus” bátran adhatott játéklehetőséget a kispadon ülő játékosainak is. Szépen csendben csordogált a mérkőzés, mígnem a hajrában varázsütésre gólparádét láthatott a közönség.
A találatokban addig sem szűkölködő mérkőzés utolsó tíz percében nem kevesebb, mint hat gól született. Előbb a hazaiak szerezetek hármat, visszahozva a reményt, majd az utolsó öt percben a Vác ért el újabb három találatot, lehűtve ezzel a kedélyeket. És bár a hazai szurkolók bosszankodhatnak, hiszen ismét kikapott csapatuk, azért láthattak tizenegy gólt, ami még egy vízilabda összecsapáson is kiváló termésnek nevezhető, nemhogy futballmérkőzésen.