Ha a Barcelona játszik, az maga a futball csodája. Ha az Arsenal ügyködik, ott aztán tuti lesz akciózás, és minden, ami a szép focit széppé teszi. Ha a két csapat útjai keresztezik egymást? Na, abból lesznek az olyan klasszikusok, mint amilyenekkel a BL negyeddöntőjében örvendeztettek meg minket.
Én úgy döntöttem, a visszavágót nézem meg a helyszínen, és nem aprózom el: egyenesen a vendégszektort célzom meg. Jegyet könnyedén tudtam szerezni a magyarországi szurkolói klubon keresztül, és mivel még nagyjából ötezer Arsenal-szurkoló hozzám hasonlóan gondolkodott, az atmoszféra valami egészen parádés volt a Nou Campban.
Persze a jó hangulaton sokat dolgoztunk napközben, de ebben a barcelonai vendéglátók nagy segítségünkre voltak. Az olimpiai kikötőben külön az angol drukkereknek létrehoztak egy szurkolói zónát, ahol az irtózatos mennyiségű sör mellett mindenféle focival kapcsolatos tevékenységgel is el lehetett ütni az időt. A helyet az Espanyol-szurkolók is felfedezték maguknak, akik most kiélhették minden perverziójukat, és kellő hátszéllel szidhatták orrba-szájba a nagytestvért.
Arsenal-Espanyol-barátság
A buli színe: piros
Eboué, az újdonsült közönségkedvenc
Az akarat győzelme - kerekesszékes Arsenal-drukker Barcelonában
Hiába, nem véletlen, hogy az espanyolosok nem magukkal voltak elfoglalva. Sok sikerélmény nem érte őket mostanában, de úgy általánosságban elmondható a kék-fehérekről, olyan rengeteg mindenre nem lehetnek büszkék 110 éves történelmük során. Ha valami, akkor a nyáron átadott 40 ezer férőhelyes stadionjuk mindenképpen kivételt képez, amely csendesen megbújik Barcelona kertvárosában, a Cornella-negyedben. Korábbi otthonuk, a Montjuic jelenleg használaton kívül van, noha a nyáron fő helyszíne lesz az atlétikai Európa-bajnokságnak. A felkészülés a napokban is gőzerővel zajlik, és szorgos munkáskezek próbálják meg felkészíteni a kissé lelakott arénát a nagy eseményre.
A régi...
...és az új Espanyol-stadion
Egy kellemes hegyi séta keretében szemrevételeztem az ott zajló munkálatokat, de a sokk akkor következett be, amikor visszaindultam a Placa Espanya felé: emós hadak vonultak velem szemben. Csak egyik szemükkel bámulták az Arsenal-dzsekimet és -baseballsapkámat, a másikon haj volt – ahhoz már nem volt lélekjelenlétem, hogy erről fényképes bizonyítékot is készítsek, de hát Magyarországon is éppen elég „mostazonnalfelvágomazereimetbugylibicskával”-egyénnel találkozhatunk. Sokkalta többel a kelleténél. Az emós hadsereg harci kedvét a Tokio Hotel érkezése korbácsolta fel, mint azt a „rajongók” pólóiból és transzparenseiből megállapítottam – no meg az arcukon éktelenkedő Bill és Tom feliratból. A hírhedt tinizenekar a teniszversenyeknek is gyakorta helyt adó Palau Sant Jordiban lépett fel hétfő este. Végülis mi más lehetne jobb szórakozás húsvét hétfőn, mint egy remek TH-koncert, nemde?!
Most pedig térjünk át, illetve vissza egy másik előadásra, amely alighanem a Sporthíradó olvasóit is jobban felcsigázta. A Barcelona-drukkereket és a jegyüzéreket mindenképpen. Egy az utóbbi társaságból hosszasan győzködött a meccs előtt egy nappal, hogy adjam el neki 250 euróért a belépőmet. A sokadik kérlelés után célravezetőbbnek találtam, ha a „No, gracias” helyett inkább egy mérsékelten udvarias megoldást választok, és a középső ujjammal adom tudtára, kár erőlködnie.
Döntésemet a 4-1-es zacskó ellenére sem bántam meg, hiszen a hangulat ha nem is mindenért, de sok mindenért kárpótolt, és nem elhanyagolható módon ott volt a pályán egy bizonyos Leo Messi. Arsene Wenger szavaival élve: a pöttöm argentin mintha a PlayStationből szabadult volna. De felesleges is egy embert kiragadni a Barcából (még akkor is, ha négyet hintett), mert az a csapat úgy tökéletes, ahogy van. Lehetne egyesével sorolni a neveket, és hogy kinek melyek az erősségei, de elég annyit elmondani: Puyol, Piqué és Zlatan hiánya egy másodpercig sem érződött a játékukon.
Apropó, Zlatan! A meccs előtt egy kedves svéd házaspárral ebédeltem, akik odavannak Ibráért. Ez már csak azért is némileg meglepő, mert eddig ahány svéd szurkolóval találkoztam, valamennyi ki nem állhatta a nagyképűnek és a válogatottat semmibe vevőnek tartott csatárt. Azt mindenesetre azonnal az orrom alá dörgölték alkalmi beszélgetőpartnereim, hogy csak azért okoskodom, mert Zlatan kétszer is a hosszabbításban lőtt gólt a magyarok ellen. Erre csak egyetértően tudtam bólogatni, és ígéretet tettem rá, hogy a következő Eb-selejtezősorozatban megtoroljuk a minket ért sérelmeket. Immár Dzsudzsiékon a sor, hogy ne hagyjanak pácban, és alkossanak valamit a mumus svédek ellen.
De vissza a Barcához és Pep Guardiolához. Az az ember valamit nagyon tud. A játékosai többször lenyilatkozták, apjukként tisztelik és szeretik Pepet, és nincsen olyan (akár családi) gondjuk-bajuk, amelyet ne oszthatnának meg vele. A siker egyik fő kulcsának emellett a szakértők többsége a saját nevelésű világklasszisokat tartja, akik akár az életüket adnák szeretett csapatuk címeréért. Talán éppen ez hiányzik az Arsenalnál, mert egy közepes képességű elefántcsontparti légiós nehéz elképzelni, hogy igazán átérezné, mit is jelent Ágyúsnak lenni.
Mégis botorság lenne azt állítani, hogy csupán ez utóbbi faktor miatt esett ki 6-3-as összesítéssel a londoni együttes, mert a Barcelonát most nincs olyan csapat, amely meg tudná állítani. A két katalán sportnapilap, a Sport és a Mundo Deportivo szerkesztői lelki szemeik előtt már látják, ahogy a májusi fináléban Carles Puyol emelgeti a Bernabéuban a BL-serleget, és előtte még a szombati El Clásicón is legyőzi a nagy riválist, csak hogy a bajnoki címüket is megvédjék a Blaugranák.
Hogy egy kicsi magyar vonatkozása is legyen barcelonai utamnak, elméselem, hogy a hotelben, ahol megszálltam, összefutottam egy bukaresti magyar sráccal. Szilárd maga is jelen volt azon a mérkőzésen, amelyen a Steaua-drukkerek minősíthetetlen szövegű drapériával és rigmusokkal gyalázták az Újpestet, vele együtt egész Magyarországot. Ő mégsem lepődött meg, sőt durvábbra számított; mint elmondta, őt a mai napig leköpdösik Romániában azért, mert magyarul beszél, és még a határellenőrök is állandóan megjegyzéseket tesznek rá, ha magyar légitársasággal utazik. Mellesleg Románia Európai Uniós tagország... Ennyi politika talán még a Sporthíradón is megengedhető, bár nem ártana, ha a futballpályán visszavágnánk a románoknak, csak a becsület kedvéért – még ha egy ideig biztosan nem olyan színvonalú játékkal, mint amely most a Barcelonát fémjelzi.
Pedig egykoron magyar futballpályán is előfordultak hasonló csodadolgok, nem kellett ezért Katalóniába utazni. Ma már csak egy letűnt kor árnyai. Ez a magyar futball tragédiája. És vele együtt a miénk, futballszurkolóké is.
Arsenal vs. Manchester United 1-3, vagy ahogy a Bajnokok Ligája elődöntője után beolvasó Evra fogalmazna: Fiúk vs. Férfiak 1-3. Ezúttal, mint akkor is, mélységesen igaza lenne, de egy londoni kiruccanás nem csak meccsből áll. Na...
Tovább a teljes cikkhez »
Hisztéria, futballturisták minden talpalatnyi helyen, elszabadult jegyárak, felejthetetlen élmény – ez volt nekem és sok tízezer, akarom mondani százezer embernek a 159. Clásico, amely iránt nincs fociszurkoló, aki közömbös...
Tovább a teljes cikkhez »
Róma egyik fele keservesen sírt, a másik hasát fogva hahotázott szerda késő este, nem sokkal éjfél előtt. Az AS Roma tizenegyesekkel alulmaradt az Arsenal elleni labdarúgó Bajnokok Ligája nyolcaddöntő-párharcban, ám az aznapi...
Tovább a teljes cikkhez »
Az Arsenal játékosai kedden a Fenerbahce legjobbjaival néznek farkasszemet Isztambulban, a Sükrü Saracoglu Stadionban, a Bajnokok Ligája G csoportjában. Nem elég, hogy a londoniaknak rengeteg sérült pótlásával kell megbirkózniuk...
Tovább a teljes cikkhez »
Röviden, tömören: ezek őrültek! Szerda este 20 órától a török labdarúgás egyik gyöngyszeme, a Fenerbahce látja vendégül a magyar bajnok MTK-t, ám híres-hírhedt szurkolóik már jócskán a kezdő sípszó előtt elkezdték az ünneplést....
Tovább a teljes cikkhez »