Korábbi múltidézőnkben már tettünk említést a 2008-as döntőről, és arról, hogy addigra a Lakers újfent a liga egyik legjobb csapata lett. Az 1987-es Boston elleni siker után, ’88-ban is győzött a gárda, méghozzá a Detroit Pistons ellen, ezt követően azonban ínséges idők jártak a csapatra, hiszen bő egy évtizeden keresztül a nagydöntő közelébe sem tudtak kerülni. Volt ugyan pár jó szezonjuk, amikor a rájátszásban is egész szép teljesítményt nyújtottak, de általánosságban elmondható, hogy a sikerekhez a Showtime idején hozzászokott kaliforniai drukkerek nem lehetettek elégedettek ezzel a performance-szal.
1996-ban úgy tűnt, fordulhat a kocka, hiszen a csapatvezetővé avanzsált Jerry West olyan játékosokat szerződtetett le, akik még ma is vagy a LAL-nél pattogtatnak és a kezdő ötös tagjai, vagy ugyan távoztak már, de egy nem akármilyen sikerkorszakot hagytak maguk mögött. Ekkor érkezett ugyanis a csapathoz Shaquille O’Neal, Derek Fisher és Kobe Bryant is, és a bostonihoz hasonló Nagy Hármast alkotva, ebben az időben ők voltak a gárda legjobbjai.
E három kosárlabdázó közül O’Neal az egyetlen, aki már nem az aranysárga-liláknál játszik – jelenleg a Clevelandnél van –, de a Diesel becenévre hallgató óriás első szezonjától kezdve alaposan kivette a részét a sikerekből. Amire szükség is volt, merthogy Fisher és Kobe újoncok voltak, így tanulóévükben/éveikben nem nyújtottak kimagasló teljesítményt. Shaq azonban igen, s vezérletével a gárda minden évben addig menetelt a playoffban, amíg össze nem találkozott a korszak Chicago Bulls melletti talán legjobb csapatával, a Utah Jazz-el.
Karl Malonék állandóan kibabráltak velük, de ez csak 1999-ig lehetett így, amikor edző-, és stadionváltásra került sor a Lakersnél: érkezett Phil Jackson a Bullstól, akitől egyértelműen bajnoki cím(eket) vártak, a csapat pedig átköltözött a Staples Centerbe és ezzel kezdetét vette a sikersorozat! Az új évezred első három idényében bajnokok lettek, a döntő MVP-je pedig mindannyiszor O’Neal lett.
2003-ban viszont megtört a csapat, a rájátszás második körében búcsúzniuk kellett a további küzdelmektől, s bár a következő idényben ismét döntősek voltak, a győzelem elmaradt a Detroittal szemben, igaz, már az is csoda volt, hogy egyáltalán odáig eljutottak, mivel az egész szezonban sérülések hátráltatták őket.
A 2004-es a változás és a sikertelenség éve is volt egyben, hiszen O’Neal, Fisher, sőt Phil Jackson sem maradt Kaliforniában. A legkevésbé talán Shaq távozását sajnálhatták a drukkerek, mivel a kiváló center viszonya megromlott Kobeval, ami nem tett jót a csapatmorálnak sem, és úgy hagyta el legnagyobb sikereinek helyszínét, hogy a Lakers megkapta érte cserébe Lamar Odomot, aki bemutatkozásától kezdve remek teljesítményt nyújtott.
 |
|
| A Mester és Kobe - sokat köszönhetnek nekik a Lakersnél! | Fotó: Reuters |
Ám, mint utóbb kiderült, Jackson elküldése nem kicsit bizonyult rossz döntésnek. Egy év után gyorsan vissza is hívták a padra, mert a gárda pocsékul teljesített, hiszen hosszú idő után először, negatív mutatóval zárta az alapszakaszt. A mester visszatérésével azonnal jobb lett a csapat játéka, de a Phoenix a mumusuk lett, mivel két egymást követő évben is kiejtette őket a playoff első körében. 2008-ban viszont úgy tűnt, hogy két esztendő kemény munkája végre meghozza a gyümölcsét: eljutottak a fináléba, ahol sokan esélyesebbnek is tartották őket, viszont ellenfelük a lebecsülhetetlen Boston volt, amely meglepetésre ugyan, de megszerezte újabb bajnoki címét.
Viszont igaz a mondás, hogy ami késik, az nem múlik: 2009-ben már nem lehetett megálljt parancsolni a Lakersnek, a döntőbe eljutva olyan imponáló magabiztossággal győzték le a Howard vezette Orlandót, hogy senkinek szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy a következő pár évben ismét az aranysárga-lilák lehetnek a liga legnagyobb királyai. Hogy igazolják a beléjük fektetett bizalmat, idén ismét ott vannak a nagydöntőben, s hogy, hogy nem, ismét a Celtics-el néznek farkasszemet. Ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, ki lesz itt a végső győztes! Mi sem vállalkoznánk most erre, annyit azon mindenképpen megteszünk, hogy bemutatjuk a jelenlegi keret legjobbjait.
Hogy fest a jelen?
A 2009-2010-es idénynek tehát címvédőként, és az „ami működik, azon ne változtass” elvét követve, szinte ugyanazzal a kerettel vágott neki a Lakers. De csak majdnem ugyanazzal! A bajnoki cím megszerzésében nagy szerepet játszó Trevor Arizát elcserélték Ron Artestre. Hogy az üzlettel a Houston vagy a Los Angeles járt-e jobban, arra egyszerű a válasz.
Artest megszerzése ugyan kockázatos húzásnak tűnt, hiszen egy balhés játékosról van szó, aki alkalomadtán hajlandó részt venni egy jó kis verekedésben is, – mint tette azt 2004-ben a „legendás” Palace bunyóban – ám azt mindenképpen el kell ismerni, hogy nagyszerű kosaras. A kezdő ötös állandó tagjaként bebizonyította, hogy érdemes volt elcserélni őt Arizára.
A keret tehát készen állt, volt mélysége is, magyarán Jackson tudta cserélgetni az embereket, és a Lakers annak rendje és módja szerint első helyen végzett az alapszakaszban. És még csak azt sem mondhatjuk, hogy könnyű dolguk volt, mert az első nyolc - vagyis akiknek a nyári szünet valamivel később kezdődött, mint a többieknek, hiszen bejutottak a playoffba – mindegyike legalább 50 mérkőzést nyert meg! Összehasonlításképpen, a keleti főcsoport legjobbjai közül, csak négyen tudták elérni ezt a mutatót.
Jöhetett a rájátszás, ahol az első ellenfél a bajnokság meglepetéscsapata az Oklahoma volt. A liga legfiatalabb átlagéletkorral rendelkező együttese nyolcadikként jutott tovább az alapszakaszból, sőt, Kevin Durant személyében a pontkirály (30.1-es átlag) is náluk játszott. A párharc hatmeccses lett, ugyanis két gyors Lakers győzelem után, összekapta magát a szimpatikus kiscsapat és egalizált! A nagyobb tudás előtt végül aztán fejet kellett hajtaniuk, és ez a sors várt a következő körben a Utah-ra is, annyi különbséggel, hogy ők tulajdonképpen ellenállás nélkül – ami persze nem igaz, hiszen szimplán csak gyengébbek voltak riválisuknál – 4-0-val búcsúztak az idei szezontól.
Megérkeztünk a konferencia-döntőhöz, ahol a szintén remek szezont futó, Alvin Gentry edző által irányított Phoenix Suns volt az ellenfél. A párharc jól indult a Lakers számára, hiszen két hazai meccsét simán hozta, de ahhoz, hogy ismét söpréssel jussanak tovább, ahhoz még Arizónában is szükségük lett volna két sikerre. Ehhez képest két vereség következett, ami egy parádés végjátékot vetített előre!
Az ötödik mérkőzés ezt abszolút igazolta is, hiszen hatalmas izgalmakat követően a dudaszó pillanatában eleresztett Artest kosárral 103-101-re győzött csak az LAL, hogy aztán a hatodik találkozót valamelyest simábban hozva, kiharcolja a döntőbe jutást: fennállása során immáron 31. alkalommal!
Kobe Bryant: Nehéz dolga van annak, aki pár sorban akarja bemutatni korunk egyik legjobb kosárlabdázóját. Kobe a lehetetlen helyzetekből bedobott kosaraival ugyanúgy példaképként szolgálhat milliók számára, mint vezéregyéniségével. 1996-ban került a csapathoz, azonban érdekes, hogy Fisherrel ellentétben, ő egy transzfer útján, Vlade Divacért cserébe érkezett. Merthogy nem a Lakers, hanem a Charlotte választottja volt, az elképesztően jó játékosokból álló ’96-os drafton. Ám az aranysárga-lilák minden bizonnyal tudták, hogy mit csinálnak, hiszen Kobe akkor még csak 17 éves volt, azóta azonban legendává vált.
Ron Artest: Zseniális kosaras, aki a Palace bunyóban való részvétele miatt egyéves eltiltást kapott a ligától. Visszatérése után viszont, ha lehet még jobb lett, így idén Trevor Arizáért cserébe megszerezte a Lakers. Karrierje során 15 pontos átlagot ért el.
Pau Gasol: A barcelonai születésű Gasol 4-es és 5-ös poszton egyaránt bevethető, és amennyiben egészséges, stabil kezdőnek számít. 2001-ben került az NBA-be, amikor a Memphis draftolta. 2008-ig a Grizzliket erősítette, ezután igazolt Kaliforniába, ahol Didier Ilunga-Mbengával együtt, a Lakers nem túl nagy létszámú légióstáborát alkotja.
Andrew Bynum: Szemtelenül fiatalon, 17 évesen és 244 naposan került a csapathoz, ahol első pályára lépésével rögtön történelmet írt, ő lett ugyanis a valaha volt legifjabb játékos a ligában. Az NBA egyik legjobb centere, amennyiben a karrierjéből hátralévő nagyjából másfél évtizedben olyan teljesítményt fog nyújtani, amilyent most jósolnak neki, akkor könnyen elképzelhető, hogy az általa viselt 17-es mezt visszavonultatják.
Akik sokat lendíthetnek a csapaton, ha pályára lépnek:
Rajtuk kivül még a sokoldalú Lamar Odom, Szasa Vujacsics és Shannon Brown lehetnek azok, aki megfelelő alternatívájaként szolgálhatnak a kezdőjátékosok pihentetésének idején Phil Jackson számára.
Június 3-án kezdetét veszi az észak-Amerikai profi kosárlabdaliga (NBA) 2010-es nagydöntője, ahol idén csakúgy, mint 2008-ban a Boston Celtics és a Los Angeles Lakers csap össze egymással. A bajnokság legnagyobb múltra...
Tovább a teljes cikkhez »