Három iszonyú kemény héten vagyunk túl, de minden megtett erőfeszítés és szenvedés megérte a fáradtságot. Azon a napon, amikor megszereztem az aranysárga trikót a Xorret de Catí szakaszán, hatalmas érzés volt a dobogón állni. Ahány nap eltelt azóta, mindig közelebb került kicsit az álmom. Ezért nem adtam fel a küzdelmet és nem veszítettem el a koncentrációt egy pillanatra sem.
Áthaladni a madridi célvonalon az aranysárga trikóban, és a tudat, hogy most már valóban az enyém a Vuelta-győzelem, ez olyan érzés, amit nem lehet leírni.
Sokat fejlődtem. Tanultam a múltbéli hibáimból, és most már tudom, hogy igen, egy kész háromhetes versenyző vagyok. A jövőben folytatom a harcot, hogy újabb GT-t nyerjek.
Biztos voltam benne korábban is, hogy benne van a lábaimban egy háromhetes, de nem volt elég csak hinni. Meg is kellett valósítani ezt a célt, ezt az álmot. Megfogadtam a csapatvezetőm, Eusebio Unsúe tanácsait, és változtattam a versenyzési stílusomon. Ahelyett, hogy a szakaszgyőzelmekre pazaroltam volna az erőmet, spóroltam energiát, hogy kizárólag az összetettre összpontosíthassak, és végül az erőfeszítések meghozták cserébe az eredményt. Köszönöm a csapattársaimnak a kiváló munkát, amit ezen a versenyen végeztek. Tökéletesen segítettek, egyetlen hiba nélkül.
