Szega a Török Körön: az első két nap

Szerző: shLétrehozva: 2011. április 25. 23:19
Szeghalmi Bálint, az olasz Lampre-ISD bringása a Török Körversenyen történtekről számol be, ahol a csapat fő célja sprinterük, Alessandro Petacchi jó helyzetbe hozása a sprinteken. Az első két nap mérlege:


Az első nap Isztanbulban kellett teljesíteni egy kisebb városi szakaszt, melynek során átkerekeztünk a Boszporusz felett és így Európából Ázsiába, majd egy 11.5km. hosszúságú körpályán kellett 8 kört teljesítenünk. Az össztáv 114kilométer volt.

A verseny elején volt néhány kisebb emelkedő, valamint a tenger felől fújó viszonylag erős szél volt említésre méltó körülmény. A verseny első részében egy kisebb szökevénycsoport távolodott el köztük Bodrogi Lászlóval, de a mezőny végig kontrolálta az előnyüket. Nekem a körözés megkezdésekor kellett sokat dolgoznom a mezőny elején, hogy a verseny végén sprint befutón csapatunk kapitányának legyen esélye jó helyezést elérni… A feladatot teljesítettük, de sajnos a befutó során kicsit bezárták Alessandrót, így csak a 8. helyet sikerült megszereznie.



A második nap: Még előző este repülőre szálltunk és leutaztunk Izmírbe hogy a második szakasz rajtjához közel tölthessük az éjszakát. A szakasz 178 km. hosszú volt, néhány kisebb emelkedővel tarkítva, a szél viszonylag erősen fújt, viszont itt már kellemes napos és meleg idő fogadott minket. 

Sajnos a szakasz elején úgy a 10-12. kilométer környékén sikerült elesnem, mert egy elég meredek lejtőn a mezőnyben előttem haladó kerekes elcsúszott, én pedig ahogy megpróbáltam kikerülni, szintén az aszfalton találtam magam. Szerencsére folytatni tudtam a versenyt, mert főleg horzsolásos sebek estek a karomon és a lábamon, de egy kicsit megütöttem a térdem is, ami lehet, hogy megnehezíti majd a folytatást.



A szakasz elég erős tempóval kezdődött, az első 70 kilométert igen hamar letudtuk, közben a mezőny 3 csoportra szakadt, de később összeért és megkezdte a nyugodt és kiszámított felzárkózást a kisebb szökevénycsoportra.

A munkából csak kismértékben vettem ki a részem, mert igyekeztem „nyalogatni” a sebeim, valamint kímélni a térdem. Azért néhányszor hátramaradtam frissítőért és pár kilométer erejéig a mezőny elején is dolgoztam, hogy csökkenjen a szökevények előnye. Meg is sikerült fognunk őket az utolsó 10 kilométerben, és megkezdődhetett a sprint felvezetése, ami elég érdekes volt , mivel több rövid meredek emelkedő várta a mezőnyt a sprint előtt, az utolsó kb. 2 km-re a céltól. Erős lejtő után enyhe emelkedőn volt a befutó ahol is elég komoly tempóban érkeztünk a szembeszél ellenére. A győzelmet Iglinszky szerezte meg kapitányunk előtt, aki a mai nap másodikként haladt át a célon… Rendben vagyok és várom a folytatást.