Duó, hiszen – ha valaki esetleg nem tudná – a klasszikus megamaratonhoz, a TransAlphoz hasonlóan a Cape Epicen párosok versenyeznek, levéve kissé az óriási pszichikai terhet a résztvevők számáról, amit a 8 napos, sokszor magányos tekerés jelentene. A mezőny nagy része számára egyébként az Epic a teljesítésről és az óriási kalandról szól, mesebeli tájakon tekerhetnek végig, s közben próbára tehetik állóképességüket, nomád körülmények között.
Másrészt a Cape Epic közelebb hozza az amatőr sportolókat a legnagyobb profikhoz, akikkel együtt kelnek, vacsoráznak a táborban – piros egyensátrakban laknak – és egy mezőnyben vágnak neki a napi 80-120 kilométeres távoknak, a végén pedig mindenkinek jár a taps, aki legyőzi a kihívást. Ugyanazokon a dózerutakon, vagy éppen kemény, technikás emelkedőkön, lejtőkön haladnak, ahol még a sztárok is leszállnak olykor-olykor, és tolni kényszerülnek a bringát.
Szerencsére az utóbbi években egyre több hegyikerékpáros élsportoló vesz részt az Epicen, míg az első években nagy szó volt a holland Brentjens vagy a svájci Sauser jelenléte, egyre több profit láthatunk a mezőnyben. Szerencsés ilyen szempontból a márciusi időpontválasztás, hiszen az alapozó időszak végén több gyári csapat versenyzői is egyfajta edzőtáborként fogják fel az indulást, amibe azért „belefér” egy-egy napon a küzdelem a szakaszsikerekért.
A hölgyek között – mert „elvetemült” női párosok is versenyeznek – a legendás kanadai olimpiai-krossz versenyzőnőt, Alyson Sydort is megtalálhattuk a mezőnyben az elmúlt években, 2008-ban a finn Pia Sundstedt párjaként a női párosok között győzött, 2009-ben pedig a dél-afrikai Nico Pfitzenmaierrel az oldalán a vegyespáros kategóriában – merthogy ilyen is van az Epicen.
2004-ben a magyar női hegyikerékpársport egyik mozgatórugója, Kovács Natali is teljesítette a Cape Epicet. Nati 2008 novemberében egy magashegyi túrán történt baleset következtében távozott tőlünk, de a hazai montis életben betöltött szerepét jól példázza, hogy legtöbben tőle vagy a szaksajtóban megjelent írásain keresztül hallottunk itt Magyarországon az Epicről.
Van, akinek az év fő versenye a Cape Epic, ők a specialisták, a győztes Bulls-csapatból a német Karl Platt már az első dél-afrikai megamartonon is indult, mi több, megszerezte a győzelmet, akkor a namíbiai Mannie Heymans oldalán. Platt, honfitársával, Stefan Sahmmal tavaly harmadszor nem talált legyőzőre, pedig nem akárkik voltak a kihívók.
A világsztárok közül 2008 olimpiai-krossz világbajnoka, Christoph Sauser már a kezdeteknél komolyan vette az Epicet (2005-ben a svéd Fredrik Kessiakoffal győztek is), Egy ilyen szakaszversenyen nem elég, ha fizikailag valaki a legjobb formában van. Amikor 2010-ben beindult a szekér, Sauserék zsinórban nyertek három szakaszt, de nem várt események, rosszullét, külső tényezők, géphibák is hátráltathatják a versenyzőket.
Nagy nevek szempontjából talán minden idők legerősebb megamaratonját láthattuk 2010-ben: Itt volt a regnáló olimpiai-krossz világbajnok, a svájci Nino Schurter, csapattársával, Florian Vogellel, de említhetnénk Bart Brentjenst, a Flückiger testvéreket, az osztrák Lakatát, bivalyerős Multivan-Merida különítmény érkezett két párossal: Andreas Kugler és Hannes Genze, valamint José Hermida és Rudi van Houts is tiszteletüket tették, utóbbi duó nyerte a zárószakaszt.
A tavaly győztes Bulls páros is főleg kiegyensúlyozott teljesítményüknek köszönhették a sikert, sőt „országútis módszereket” alkalmazva úgynevezett „vízhordókat” segítőket is biztosítottak maguknak a verseny során. A Bulls2 duó, azaz Thomas Dietsch és Tim Böhme a Dakarról ismert kísérőkamionok szerepét töltötték be, vagyis Karlék seggét vigyázva megálltak, ha baj volt, és erre akadt is példa nem egyszer. Böhme például négyszer adta oda saját kerekét a Bulls1 csapatnak.
A kőkemény, stresszes hét után a 2010-es Cape Epic történetének legeredményesebb versenyzője, Karl Platt így értékelte győzelmüket: „Hihetetlen, hogy negyedszer is sikerült nyernem. Nagyon sokat jelent ez nekem, különösen azért, mert idén voltak a legerősebb ellenfeleink. Amikor az emberek látják ezt a csodálatos tájat, megfeledkeznek arról, mi mekkora nyomás alatt vagyunk verseny közben. Nem csak saját magunkat kell legyőzni, de mindenkit, aki mögöttünk keresztbe tett ujjal azt kívánja, történjen velünk valami… Szóval nem csak óriási megkönnyebbülés volt áthaladni a végén a célvonalon, hanem eufórikus élvezet.”
A 2010-es Absa Cape Epic számokban:
722 km és kb. 16 000 m szint, 53 nemzet 1772 indulójából hivatalos hivatalos eredménnyel 445 páros és 90 egyéni induló érkezett célba. Karl Platt a legeredményesebb az Epicen, 4 győzelemmel (2004; 2007; 2009; 2010) és összesen 6 dobogós hellyel. 8 nap alatt 1030 versenyző szorult orvosi segítségre, ezek közül 12 csonttörés volt.
A dél-afrikai hegyikerékpáros megamaraton nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre, a rajtnál a legjobb versenyzőkkel a világ minden tájáról....
Tovább a teljes cikkhez »
A holland nemzetiségű mountain bike ikon, Bart Brentjens 2005-ös győzelme után hatodik alkalommal vág neki a legendás Cape Epic-nek, amelyet idén március 27-től április 3-ig rendeznek meg Dél-Afrikában....
Tovább a teljes cikkhez »