A leghosszabb - 211 km-es - táv egyre többeket csábít, idén mintegy 370 célbaérkezőt jegyeztek, köztük 10 magyar versenyző is volt. Név szerint: Matusek Róbert, Papp Dénes, Dezső Gyula, Vas Péter, Mikóczi Géza, Lebedy Máté, Petró Károly, Mikó Zsolt, Bihari Tibor, Mester György.
A többi rövidebb távon is szép számmal indultak magyarok
A 119 km-es távon kategória második helyezett Cseh Veronika - KTM Team Hungary -, aki egyébként abszolútban 5. helyen ért célba, így nyilatkozott a versenyről:
"Kettőször is sírtam a verseny közben, annyira fájt a derekam. Vámosi Gergő végig mellettem tekert, sok erőt adott, nagyon jó érzés volt társaságban menni, folyamatosan bíztatott és még nyafoghattam is Neki." - tett hozzá nevetve.
"2007-ben voltam először maraton versenyen, a Szilvásvárad rövidtávján indultam, majd még ebben az évben teljesítettem a salzkammerguti 53 km-es távot. Akkori csapatomból mindenki a 119 km-es távot választotta, ekkor döntöttem el, hogy nekem is azt kell végigcsinálnom.
Az idei volt a harmadik alkalom, hogy végigmentem a második leghosszabb - B - távon.
A maratonokat mindig is jobban szerettem, mint az XCO-t, mert ott unalmasnak találom a folyamatos körözést, míg itt egy nagy kört tudunk tenni az erdőben."
Amikor a hosszú távú tervek kerültek szóba, csak annyit mondott Roni, hogy amíg jólesik, addig bringázni fog.
És mi, Bringahiradósok így láttuk a versenyt:
Viki:
"Amikor megtudtam, hogy részt vehetünk ezen a világszerte híres
versenyen, eleinte hezitáltam ugyan, hogy az XCO OB-val egy időpontba
esik és lehet, hogy inkább azon kellene indulni, de amikor olvasgattam a
Trophy-ról, hamar realizálódott bennem, hogy mi értelme lenne kihagyni
egy ilyen szuper lehetőséget, azért, hogy másodosztályban bohóckodjak?!
Kitaláltam, hogy 119 km-nél nem adom lejjebb, hiszen az az igazi
kihívás. A kilométerek száma nem is aggasztott annyira, de az a 3800 m
körüli szint egyre nyomasztóbbá vált, ahogy közeledtünk a verseny
napjához. A nevezés már megvolt, változtatni nem akartam, pedig többször
is megfordult a fejemben, hogy nekem, aki második éve bringázik,
biztosan jó ötlet ez?!
Szombaton megkaptam a választ aggályaimra. Ennél
jobb ötletem talán még sohasem volt életemben. Persze nem azért, mert
annyira szuper időt mentem (azzal nem igazán vagyok elégedett), de ez
egy olyan élmény volt számomra, főleg mikor célbaértem, hogy azt nagyon
nehéz szavakba önteni. Sosem találkoztam még ennyi lelkes szurkolóval,
akiknek teljesen mindegy volt, hogy már 2000 ember elment előttük, Ők
töretlenül szurkoltak a verőfényes napsütésben, 30 fok körüli
hőmérsékletben, ami mellesleg úgy láttam meglehetősen sok embernek
problémát okozott.
Valóban nem volt egyszerű elviselni a tűző napot,
miközben a hosszabbnál hosszabb és meredekebbnél meredekebb emelkedőkön
haladtunk fel. Azonban ezt a nehézséget enyhítette, hogy a
frissítőpontok profi módon "felszerelt" részei voltak a pályáknak, volt
az asztalokon minden, mi szem-szájnak ingere egy ilyen húzós menet
közben. Még frissítő zuhannyal is kedveskedtek pár helyen, ami igazán
jól esett a hőségben.
A pálya nehézségét tekintve nem volt vészes ugyan,
bár nekem, közel nulla technikával rendelkező kezdő versenyzőnek
akadtak nehézkes pályaszakaszok, főleg, hogy a versenyt megelőző estéken
nem kímélte az eső a térséget és így bizony volt pár csúszós köves
rész, de ez is az egyik szépsége a maraton versenyeknek.
Minden
megpróbáltatást kárpótolt az a leírhatatlanul gyönyörű vidék, amin a
pálya végighaladt és a szurkolók biztatása.
Mindent összegezve egy július közepe környéki kiváló hétvége receptje: Bad Goisern, Salzkammergut Trophy, minimum 119 km! :)
Andris:
Mivel viszonylag későn dőlt el, hogy mehetünk, így már pont lemaradtunk a 73 kilométeres távra való nevezésről. Viki rábeszélt, hogy jó lesz nekünk a hosszabb, 119 kilométeres etap is. Kicsit féltem, hisz alig tekertem többet idén, mint a választott B táv teljes hossza.
A rajttól mintegy 15 kilométerre kaptunk szállást, Altausseeben a síparadicsom közepén, ahol szombat kora reggel az ablakból kinézve látni lehetett, amint a 211 kilométeren indulók elsuhannak a sípálya közepén.
A környék és a szállás is első osztályú volt, egyedül némely hazai sajtós mentalitásával adódtak gondok. Így sem a verseny előtt, sem utána nem tudtuk igazán kipihenni magunkat.
A mi rajtunk is három részletben zajlott, 5 perces különbségekkel, a tervezett teljesítési idők alapján. Szerényen a második blokkot választottuk, ami jónak bizonyult: még élvezhető tempóban, jó hangulatban vágtunk neki az első mászásnak.
Tartalékolva, ütemesen faltam a kilométereket és a szintet, közben sorra jöttek a magyar ismerősök, akik még az első blokkban rajtoltak előttem.
A frissítőpontok jól eltalált helyen - megfelelő gyakorisággal - és széles választékkal vártak mindenkit.
Némely mászás után átértékeltem a hazai középtávú maratonok 1000-1500 méteres szintemelkedését. Sokszor nem esett jól, de azért a látvány kárpótolt mindenért! Nagyon szép helyeken jártunk, amit mindenkinek érdemes megnézni: aki járt már ott, annak azért, aki még nem, annak pedig azért!
Eredmények:
A táv - 211,1 km
B táv - 119,1 km
C táv - 71,9 km
D táv - 54,0 km
E táv - 37,4 km
F táv - 27,4 km