Sokan azt hiszik, hogy minden az autóban dől el, pedig ebben a sportban sokkal gyorsabb döntésekre van szükség. A rádió nem befolyásolja az eredményt, bizonyos helyzetekben segíthet, de attól még akkor is a leggyorsabb, legerősebb nyeri a versenyt. Hegyre menni, sprintet nyerni rádió nélkül is ugyanazok tudnak.
Rádió nélkül könnyen autóversennyé változhat hátul a helyzet, hiszen minden vezető tájékoztatni akarja mindenről a versenyzőit, így a hátramaradó versenyzők és a kocsiban ülők fogják a legnagyobb harcot vívni. A rádió defekt, bukás, géphiba, út közben felmerülő veszélyes helyzetek kiküszöbölésében a legfontosabb, egyben biztonságosabbá teszi a versenyt. Útzár, veszélyes kanyar, útfelbontás, féleszű nézők, megvadult lovak, és ezer más előre nem látható veszélyben védheti meg a versenyzőket.
Hogy mi minden történhet egy versenyen, arra jó példa az idei Magyar Bajnokság, ahol a felhőszakadás következtében olyan sárlavina folyt át az úton, ami nagy sebességnél könnyen a vesztét okozhatta volna bárkinek.
A mezőny mögött közvetlenül haladó zsűri autó akkor tudja csak bemondani a defektes versenyző rajtszámát és nevét a központi versenyrádióba, amikor az megjelenik bőszen integetve a mezőny farkán. A kocsiban ülők csak ekkor indulnak előre a Touron egyáltalán nem rövid kocsisoron, hogy megoldják a megoldandót.
Csapatrádióban a versenyző már a probléma észlelésének pillanatában tájékoztatni tudja a csapat vezetőit, hogy ki ő, és mi a baja. Mire a zsűri bemondja a karaván tizenötös autójának, hogy XY defekt, addigra az már ott is van a mezőny farkán és cseréli a bringát, vagy a kereket. A két eset közötti különbség legalább fél perc, ami kritikus szituációban egyáltalán nem mindegy a felzárkózás szempontjából.
Taktikai szempontból valóban segítség a versenyzőknek, de közel sem akkora előny, mint sokan gondolják. A rádió erőt nem ad, döntésekben segíthet, könnyebb összehangolni a csapatmunkát. Gondoljunk csak bele a szakaszok első órájába, amikor kialakulnak a szökések. Támadás támadást követ, iszonyú gyorsan zajlik minden, nincs idő igazán rádiózni. Komoly versenyző pontosan tudja, hogy ki mehet és ki nem. Erre vannak a megbeszélések minden csapatnál, minden szakasz előtt.
Ehhez inkább jó szem és gyors döntési képesség kell, na meg jó forma. Versenyzők reakciói is különbözőek. Abban mindenki egyet ért, hogy rádió nélkül sokkal veszélyesebb lesz a versenyzőknek a szakasz. Boonen szerint erről kár is beszélni, ha nincs rádió, nincs rádió, versenyezni kell és kész. Arvesen sem stresszelte agyon magát a szituáción, szerinte tök jó, hogy nem kell azt a sok hülyeséget hallgatnia végre.
Jens Voigt nyilatkozata tetszett ma reggel a legjobban:
"A Tour amúgy is stresszes, nem hiányzik még ez is. Akkor az újságírók is dobják el ma a digitális kameráikat, és küldjék szét az este előhívott képeket postán, mert az olyan retro feeling... Jövőre majd nem mondják meg, merre kell menni csak azt, hogy hol van a cél, és majd aki elsőnek megtalálja, az nyer?!"
Cavendish szóra sem méltatta a rádiózást firtató kérdést, ez régen el lett döntve, és őt nem érdekli, hogy mit gondol a többi versenyző.
Akik legjobban tüntetnek ez ellen, azok a csapatvezetők. Azok az emberek, akik a szponzorok felé tartják a hátukat. Azok, akik így azt érzik, elveszítik azt a kevés kontrollt, amit eddig uraltak a csapatuk felett. Akik kukán fogják nézni a versenyt az autóban a tévén keresztül, és bármi történik, semmit nem tudnak majd tenni, hogy megelőzzék a bajt. Akik így egy megelőzhető baleset tétlen szemlélői lehetnek. Akik versenyzőket, pénzt, szponzort, eredményt, és rengeteg munkát bukhatnak el egyetlen pillanat alatt. Több év komoly felkészülése veszhet kárba ezzel.
Kerékpárban nincsen csere, időkérés, félidő, szabadrúgás. Így gyakorlatilag már az edző sem állhat az út szélén. Például a Manchester, Fergusson nélkül kellene, hogy Bajnokok Ligája döntőt játsszon. Kíváncsi lennék, hányan tiltakoznának.
A Tour szervezőinek nem kellene ezzel megpróbálni befolyásolni az eredményeket, nehéz a verseny e nélkül is. El kell fogadni, hogy ez a XXI. század, annak minden vívmányával és újításával. Mert ha nem, akkor nem kell aszfalt út, nem kell szuper kerékpár, autó, nem kellenek szuper csapatok, elég egy falubike. És nem kellenek szervezők sem… Minek?!