A csütörtöki időfutamról és a vasárnapi országúti versenyről az újdonsült bajnok beszámolója következik:
Sziasztok!
Csütörtökön került sor a magyar időfutam bajnokságra. Az előzőleg meghirdetett távval ellentétben csak 22,8 kilométert kellett megtennünk. Kellemes meleg idő és nem túl erős szél várt a versenyzőkre Én 14:13-kor rajtoltam. A bemelegítésem jól sikerült. A terep nem volt túl könnyű, mert az 5 fordító és a hullámos terep megnehezítette a dolgunkat - rossz volt mindig lefékezni és utána újra felgyorsítani. Az első körben nagyon jó tempót tudtam menni, a második kör egy kicsit nehezebb és lassabb volt, de az utolsó körre ismét nagyon jól éreztem magamat.
 |
|
| Fotó: Vanik Zoltán | |
Végül sikerült megszereznem életem első felnőtt országúti egyéni bajnoki címét. Nagyon örültem a győzelemnek. Jó érzés volt újra itthon versenyezni, és nagyon jó volt hallani a sok bíztatást a verseny folyamán. Köszönöm mindenkinek! És szeretném még megköszönni a segítségét egyik nagyon jó barátomnak, Hagyó Zolinak!
Vasárnap rendezték a magyar országúti bajnokságot, aminek Tiszagyenda adott otthont. Az útvonal teljesen sík volt. 9 kört kellett megtennünk ez pedig 184 kilométert jelentett - legalábbis az én órám szerint. Szerencsére az eső megkönyörült rajtunk, de az út sok helyen még vizes volt és emiatt eléggé sarasak lettünk. A szél is körről körre erősebb lett. Ezen a terepen nem nagyon volt taktikánk Pistivel (Cziráki István – 2009 országúti bajnoka). Az volt a lényeg, hogy mindig legyen elöl valamelyikünk, és hogy a gáton próbáljunk meg szélezni.
 |
|
| A rajt előtt még esős idő várta a mezőnyt |
Fotó: Takács Tamás |
Na, de nézzük hogyan is történt minden:
14:00-kor rajtoltunk el. A Technofilm egyből nagy tempót próbált diktálni. A gátra felkanyarodva folyamatosan mentek a szökési kísérletek, Pisti is többször próbálkozott. A nagy tempónak hamar meg is lett az eredménye. Először 4 főnek sikerült meglépnie, de nem sokkal később még ketten csatlakoztak hozzájuk. Ez az elmenés nekem jó volt, hiszen Pityesz is elöl volt, így nem kellett mást tennem, mint tartalékolni.
 |
|
| Cziráki Pisti az első szökés élén |
Fotó: Takács Tamás |
Úgy nézett ki, hogy sok mindenkinek nem volt jó ez a szökés, ezért folyamatosan erős tempót ment a mezőny. A szökevények előnye egyszer sem haladta meg a másfél percet. Pár kör elteltével többször megpróbáltam a gáton egyedül elmenni, hátha sikerül felérnem az elejére. Nagy tempót mentem és sikerült is elszakadnom, de sajnos soha nem egyedül. Így visszaálltam a mezőnybe és csak tettem a kereket.
 |
|
| Még a mezőnyben, a gáton |
Fotó: Takács Tamás |
Az élcsoportot szépen lassan befogtuk, pihentnek éreztem magamat. Pisti még ekkor is nagyon sokat segített nekem, és nagy tempót diktált a mezőny elején. Aztán mondta, hogy nagyon fáj a lába - ez még az előző heti esés miatt lehetett. Így tudtam, hogy innentől nekem kell próbálkoznom, ő megtette, amit csak tudott, hatalmasat dolgozott.
 |
|
| Kuszti leugrott a szélre az oldal-pofaszélben | Fotó: Takács Tamás |
Újból kialakult egy 3 fős szökés, melybe nem sikerült belekerülnöm. Az előnyük nagyjából egy perc lehetett, amikor támadást indítottam és el tudtam szakadni egyedül. Nem sokkal később még felzárkóztak hozzám jó páran. A HCT Meridából és a Technofilmből is többen voltak ebben a sorban. Vezetni nem sok mindenki akart, először 3-4-en forogtunk, de nagyrészt csak Szega és én váltottuk egymást.
 |
|
| Közös munka Szegával a nyerő szökésben | Fotó: Takács Tamás |
Mivel úgy gondoltam, hogy jó ez a csoport, és utol szeretném érni az első sort, így nem foglalkoztam másokkal, és szépen vezettem folyamatosan. Szerencsére Szega is így vélekedett és nagyon keményen dolgozott ő is. Újra a gátra értünk. Ketten végig forogtuk a közel 8 kilométeres szakaszt és befogtuk a 3 szökevényt. A gátról leérve hátra néztem, és meglepődve láttam, hogy csak négyen értünk fel az első sorra. Így heten maradtunk a végső győzelemre.
 |
|
| Irány a gát - utoljára - következhetett a vízválasztó támadás | Fotó: Takács Tamás |
Persze ekkor sem akart mindenki vezetni, de az előnyünk így is megnyugtató volt. Az utolsó körre együtt érkeztünk, így tudtam, hogy a gáton nagy tempót kell mennem ahhoz, hogy szét tudjam szakítani a sort. Felkanyarodva a kritikus részre rögtön leugrottam a szélére, ekkor már óriási volt a szél, aminek én nagyon örültem, mert tudtam, hogy ez az egyetlen esélyem a győzelemre. Egyedül Szega és Kiss Geri tudott velem jönni. Mikor kiálltam a vezetésből láttam, hogy nagyon nem esik jól nekik, én viszont nagyon jó erőben éreztem magamat. Végül hárman összeálltunk és szépen forogtunk.
 |
|
| Már csak hárman |
Fotó: Takács Tamás |
Nagyjából 3 kilométerre a végétől támadást indítottam és egyedül érkeztem a célba. Elmondhatatlanul boldog voltam, soha nem nyertem még országúti bajnokságot. És nem gondoltam volna, hogy pont ezen a terepen fog összejönni. Végig bíztam magamban. Tudtam, hogy az utolsó kilométerekig próbálkoznom kell és nem szabad feladnom.
 |
|
| És a pacsi Pistivel |
Fotó: Takács Tamás |
Örülök annak is, hogy sikerült a duplázás is. Nagyon hálás vagyok Pistinek, sokat köszönhetek neki. Köszönöm mindenkinek a biztatást és a sok gratulációt!
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Szeretnék még köszönetet mondani a szüleimnek és Hazai Gyuri bácsinak!
Kuszti
Hétfőn jelentette be a szervezőknél Kusztor Péter országúti olimpikon kerékpáros, hogy rajthoz áll július 4-én Visegrádon, a T-Mobile Top Maraton sorozat 2. állomásán, az UNIQA Duna Maraton hosszú távján....
Tovább a teljes cikkhez »
A csütörtöki időfutam bajnoki címe után Kusztor Péter megszerezte a mezőnyverseny nemzeti színű trikóját is a Tiszagyendán rendezett országos bajnokságon! ...
Tovább a teljes cikkhez »