Európa egyik (ha nem a) legnehezebb emelkedőjén a profik kerékpárjaira is felkerülnek a hobbikerékpárosok körében néhány éve elterjedt kompakt hajtóművek, melyekre kisebb fogszámú tányérok szerelhetők: 34, 36-os belső tányér és 48, 50 vagy extrém esetben 52-es külső tányér.
 |
|
| Egy hagyományos hajtómű 53-39-cel, 130 mm lyukkörrel | Fotó: FSA |
 |
|
| Egy kompakt hajtómű 50-34-gyel, 110 mm-es lyukkörrel | Fotó: FSA |
Egy – a Velonews.com portálon megjelent cikk szerint – Vincenzo Nibali például pont ezt az 52-es külső tányért választotta, amit az FSA (Full Speed Ahead) szállít, hasonlóan, mint a Cannondale bringákra szerelt legtöbb kiegészítő esetében. Belső tányérként pedig 36-ost használ.
Bővebb információ FSA alkatrészekről a hazai forgalmazó honlapján, IDE KATTINTVA.
Ebben az esetben (52-36) már túl nagy fogszámkülönbséget kell áthidalni az átdobónak, így kissé romlik a váltás minősége, ezért a csapat szerelői speciális láncleesés-gátló lemezt erősítenek az átdobó mellé.
 |
|
| A láncleesés gátló lemez | Fotó: velonews.com |
Nibali, csakúgy, mint a Liquigas csapat többsége, hátul 11-29-es sort használ, a 29-es fog nagyjából a határeset, amit egy országúti váltó még éppen elvált (nagyobb fogszámnál már összeérne a váltógörgő a foggal).
Így tehát Basso és Nibali 36-29-cel küzd majd meg a Zoncolannal, de vannak, akik bevállalják az egyértelműen rossz minőségű váltást, Vinokurov például még pörgősebb legkönnyebb áttétellel 34-28, de a lefelé haladáshoz szükséges 52-es tányérral szereli a bringát. Evans ugyancsak bevállalja az 52-34-es hajtóművet, hátul viszont kisebb a legpörgősebb fog: 11-27.
 |
|
| A Liquigas szerelője éppen a 11-29-es fogsort teszi fel | Fotó: velonews.com |