A csapat többi tagja közül még Bogár Gábor fejezte be a versenyt, aki a 17. helyen ért célba, Csielka Márk feladni kényszerült a küzdelmet. Parti András, múltkori betegségéből még nem gyógyult fel teljesen, így nem indult a horvát versenyen.
Juhász Zsolt hatodik helyezése újabb 18 pontot ér az olimpiai kvalifikációban.
„Amikor megláttam a kiírásban a körök számát azt hittem rosszul látok. 7 kör túl sok volt (az új szabályzat szerint is) nem beszélve arról, hogy olimpiai krossz pályaminősítések közül 1-es. Hosszú emelkedőkből és sok előzhetetlen részből állt, egyszóval nem feküdt nekem sem a pálya, sem a táv. A rajtot azért sikerült jól elkapnom és elmenni az elejével. Néha-néha lemaradtam az élbolytól, de a lefelékben általában sikerült felzárkóznom. 1-2 kör után végleg leszakadtam, a végére még ketten utolértek, ebből az utóbbival, egy velem egy idős ukrán sráccal még nagyot meccseltünk, amiből én jöttem ki győztesen, ezzel megszerezve a 6. helyet.”
A kapitány Bogár Gábor teljesítménye, többszöri technikai problémák miatt, a 17. helyre volt elegendő.
 |
|
| Fotó: FenyvesiPhoto | |
„A tavalyihoz képest egy teljesen új pályát jelöltek ki a szervezők. Tulajdonképpen csak a rendező város helyszíne volt ugyanaz az elmúlt évihez képest. A rajt Samobor főteréről indult, ahol egymást érték a kávéházak, így rengeteg néző jött össze a vasárnap déli rajtra. Az új pálya a szombati pályabejárásnál nem nyerte el a tetszésemet, de a versenyen megbarátkoztam vele. Az öt kilométeres kör első két kilométere végig emelkedett majd néhány száz méter zuhanás után, újabb egy kilométer emelkedő jött, amit még egy DH szakasz követett, végül egy hosszabb sík a már említett főtérig. Számomra nehéz rajt után hamar összeszedtem magam és igyekeztem a rossz kezdés miatt begyűjtött hátrányomat ledolgozni. Sajnos az első DH szakaszon egy versenyző elesett előttem, és ahogy a bringáját felállította, a hátsó kerekét pont betolta elém, ami miatt én is a versenyző kolléga sorsára jutottam. Kicsit komikus volt a helyzet, mert a hegynek fejjel lefele egy hüvelykujj vastagságú facsemetébe kapaszkodva lógtam, miközben a jobb lábfejem a pályaszalagba gabalyodott. Szerencsére a nézők gyorsan a segítségemre siettek és kiszabadítottak a szorult helyzetből. Ezután ismét elkezdhettem a felzárkózást. Egész jól haladtam, amikor a harmadik körben az utolsó DH szakaszon tovább folytatódtak a problémák, ugyanis beesett a láncom a belső tányér és a váz közé, pontosan úgy, ahogy csapattársaim már korábban megtapasztalhatták. (legutóbb Parti András Angliában) Kis erőszakkal sikerült kiszabadítanom a beszorult láncot és újra megkezdtem a felzárkózást. A következő kör elején éppen a frissítő/technikai zóna előtt egy visszaváltásnál a láncom újra beszorult, de ezúttal a nagytányér és az első váltó közé. Itt már az erőszak sem segített. Kértem egy ötös imbuszt, mivel pont a technikai zónában voltam, majd leszereltem az első váltót így ki tudtam szabadítani a láncot. Eközben a hátam mögött nagy sebességgel száguldottak el azok a versenyzők, akiket már korábban magam mögé utasítottam. Az első váltót visszaszereltem és megint kezdhettem előröl a felzárkózást. Végül a 17. helyre sikerült visszaküzdeni magamat, így körhátrány nélkül fejeztem be a versenyt. Sajnálom, hogy ennyire balszerencsés voltam a futamon, mert közel jártam a pontszerzéshez. Most azon dolgozom, hogy ezeket a műszaki hibákat lehetőleg kiküszöböljem, hogy a következő versenyen már ne ezen múljon a pontszerzés.”
UCI C1 besorolású, az olimpiai kvalifikációhoz fontos ranglista pontszerző XCO futamon vettek részt Horvátországban a legjobb magyar hegyikerékpárosok....
Tovább a teljes cikkhez »