A győztes is remek csapatmunkaként jellemezte sikerét, ami látszólag egyetlen hős gladiátor diadalmenete volt az utolsó 40 kilométeren. Fabian Cancellara így nyilatkozott a sajtótájékoztatón győzelméről:
”Az utóbbi években már mindig készültem erre a versenyre. Megva a Roubaix, megvan a SanRemo, de tudtam, hogy ezt a győzelmet nagyon nehéz lesz bezsebelni. Az álmom, hogy az öt legnagyobb klasszikus közül – Milano-SanRemo, Flandriai Körverseny, Paris-Roubaix, Liège-Bastogne-Liège, Giro di Lombardia – mindet megnyerjem egyszer, három már megvan. Ezt sem sokan mondhatják el magukról a mezőnyben. Én mindig sokkal inkább távlati célokat tűzök ki, előrébb tekintek, mint egy verseny.
A támadást a Muuron nem terveztem előre, mint ahogy az akciót a Molenbergen sem terveztem. A Muuron sikerült kis előnyt szereztem, de annyi ember volt az út mellett, akkora hangzavar, hogy nem igazán fogtam fel, mekkora a távolság. Néhányszor hátranéztem, és csak még jobban nyomtam. Az, hogy így tudtam nyerni, még különlegesebbé teszi a sikert számomra.
Amikor öreg leszek, mondhatom a fiatal versenyzőknek, hogy szökésből nyertem a Flandriai Körversenyt, és a Muuron támadtam. Ez a tökéletes forgatókönyv, a gladiátor megnyerte a csatát. Egyébként reggel az volt a tervünk, hogy Matti Breschellel valami hasonlót valósítunk meg, mint tavaly Boonen és Devolder, valakinek mindig elöl kell menni. Egy csapat vagyunk, nincsenek köztünk súrlódások és ez jó, mert szükségünk van egymásra a győzelemhez.
Tele voltam feszültséggel, ami most kijött belőlem, hatalmas volt rajtam a nyomás, ami segített végig elöl maradni, végig azt mondogattam magamnak, hogy ezt meg akarom nyerni. Remek formában vagyok, ez nem fog csak úgy elszállni a jövő heti Roubaix-ig. Most azonban az ünneplésnek és a pihenésnek van itt az ideje. Egyébként még az Amstel is tervbe van véve, de haladjunk csak lépésről lépésre…”