Az időjárás elég kegyetlenül elbánt a résztvevőkkel, hiszen az esemény szinte teljes ideje alatt hol szemerkélt, hol meglehetősen intenzíven csepergett az eső. De az igazi sportembereket ez sem riasztotta el. Az eredményekben mondhatni a papírforma érvényesült, hiszen a hosszabb táv elit női és férfi kategóriáját is a legesélyesebbek nyerték. Nőknél Dósa Eszter, míg férfiaknál Buruczki Szilárd emelhette magasba a győztesnek járó trófeát.
Az időjárási körülmények miatt a technikás versenyzők élveztek előnyt, hisz az eső kellőképpen áztatta a pályát ahhoz, hogy a rutintalanabb, illetve hobbista bringások megszenvedjenek a célba érkezésért. A pálya jelölése kifogástalan volt, állapota az idő előre haladtával egyre kevésbé.
 |
|
| Fotó: Tirszin János - X-iont.hu | |
A VKE-Nelson-Aminostar csapat három bringásának szemszögéből nézhetjük vissza a versenyt: egy kezdő, de annál lelkesebb leányzó, egy hosszútávra készülő ifjútól és egy munka mellett versenyző középtávos írja le élményeit.
Felföldi Viki:
„Kezdő bringásként nem volt nagy élmény számomra a mai nap. Igaz, hogy a tavalyi szezont már végig versenyeztem középtávú maratonokon, de még rutintalan és technikailag képzetlen vagyok, így meglehetősen nagy küzdelem volt teljesíteni a közel húsz kilométert ilyen körülmények között. Már induláskor is tudtam, hogy bőven elég lesz a rövidebb táv és a pályán haladva a felázott agyagos-saras talaj csak megerősített ezen elhatározásomban. Sajnos nem az élmezőnyhöz tartozom, így szembesülhettem vele, hogy a körülöttem lévő versenyzők látszólag hozzám hasonlóan küszködtek az időjárás viszontagságaival. Pár esésnek és annál több mérgelődésnek lehettem szem- és fültanúja, amin abszolút nem lepődtem meg, hisz helyenként olyan csúszós volt a pálya, mintha jeges aszfalton tekertünk volna. Nekem is sok bosszúságot okozott a sár – több alkalommal kellett kapirgálnom az első és hátsó kereket is, mert olyan sárhalmokat sikerült ”felépítenem” a gumi köré, hogy időnként a kerék már nem tudott elforogni. Egybevéve edzésnek kiváló volt ez a verseny, jó felkészülés Szilvásváradra.”
 |
|
| Fotó: Tirszin János - X-iont.hu | |
Kuntár Bence:
„Hagyományos május elsejei programként a Buda Maratonra indultunk. Rajt előtt már szemerkélt az eső, de a pálya még száraz volt, azonban az eget kémlelve nem sok napsütésre volt kilátás. Ezen a versenyen különösen fontos a rajt utáni helyezkedés, ugyanis a repteret elhagyva beszűkül az út, és egy esetleges beragadással nagyon sok időt bukik az ember. Ezt mindenki tudta így az indulást követően egyből nagy tempót ment a mezőny. A vizes fű többeket megtréfált, csak előttem 2 esés is történt a kivezető kanyargós részen. Mivel egy komoly edzéshét után, nem túl sok pihenéssel vágtam neki a viadalnak, gyenge tempót mentem, a fáradtság határozta meg az egész versenyt.
Mindenképp 2 körre terveztem, a hosszú távú maratonokra jó felkészülés egy ilyen verseny. A pálya első köre számomra kifejezetten élvezetes volt, végig szitált ugyan az eső, de az utak tökéletesen járhatóak voltak. A kör végén a vizes fű engem is megtréfált, és sikerült egyet esnem a célterület előtti kanyarban. A második körben már egyes részeken akkor járt a legjobban az ember ha cyclocross stílusban futott a bringával, mert így elkerülhető volt a kerekek eltömődése sárral”.
 |
|
| Fotó: Tirszin János - X-iont.hu | |
Soltész Gábor:
„Kíváncsian vágtam neki az idei Buda Maratonnak: a mezőny eleje - kis kivétellel - minden évben felvonul ezen az eseményen, ezért szezon eleji szintfelmérésnek tökéletes. Nem az idei volt életem legkomolyabb téli felkészülése, rettentő fáradtság jött ki rajtam ősszel, amiből január közepéig nem sikerült kikeverednem, azóta pedig "mentem a menthetőt".
Sosem volt nagy kedvencem ez a verseny – köszönhetően a "Magyarországon egyedülálló" tömegrajtnak –, ennek ellenére nem szívesen hagynám ki, mint az éve első maratonját.
A rajtom egészen jól sikerült, el tudtam menni az elejével, így az első emelkedőkön nem kellett a "prérisprinterek" mögé beszorulni és tolásra kényszerülni. Innentől szépen haladtam előrébb a mezőnyben, míg megtaláltam a helyemet és onnantól nagyjából ugyanazokkal haladtam végig és előzgettük egymást attól függően, hogy épp felfele vagy lefele mentünk. A csúszós lejtőkön begyűjtött lemaradásaimat, az emelkedőkön mindig visszahoztam, ebben az Aminostar zseléje is segítségemre volt.
 |
|
| Fotó: Tirszin János - X-iont.hu | |
Valahányszor itt rajthoz álltam, mindig a "hosszú" távot választottam, meg sem fordult a fejemben, hogy ennyi utazásért, nevezési díjért és egy egész rááldozott vasárnapért cserébe alig kilométert bicajozzak. Idén sajnos az időjárás és a technika közbeszólt: az emelkedőkön előfordult, hogy a sárnak köszönhetően önállósította magát a hátsó váltóm és többször is leesett a láncom, eldöntöttem, hogy nem nyúzom tovább magam és a gépet: befutottam a célba.
Az eredményem számomra abszolút lelkesítő: felnőttek között negyedikként értem célba.
Tekintve, hogy a cél után úgy éreztem, hogy van még bennem tartalék és az elsőtől alig több, mint egy perccel maradtam le, azt gondolom, ha odateszem magam van keresnivalóm a korosztályomban indulók között.”
Fotógaléria a maratonról az X-iont táplálékkiegészítők oldalán, IDE KATTINTVA.
Fenyvesi Péter, a Bringabanda U19-es versenyzője abszolútban is az egyik legjobb volt a vasárnapi versenyen:...
Tovább a teljes cikkhez »
A Kőbánya TC – Magellan bringása, Buruczki Szilárd nyerte az esős-saras Buda Maratont, aki az első komolyabb emelkedő után egyedül elszakadt a többiektől, és innen már csak az elemekkel és a wattokkal kellett küzdenie....
Tovább a teljes cikkhez »