Unatkozni nem fogok az biztos, hétvégén elutazom a francia tengerpartra nyaralni egy kicsit, de addig és utána is lesz itthon dolgom, hisz lassan kész a ház, az utolsókat simítjuk rajta és hamarosan költözöm, úgyhogy ide-oda rohangálok még amiatt is, hogy minél előbb meglegyen.
A múlt hétvégétől túl sokat nem vártam, tudtam, hogy milyen állapotban vagyok és mire számíthatok, így ennek megfelelően álltam is oda. Mivel Bundesliga, így kötelező a startnál állnom, de mivel ez az egyetlen pálya a sorozatban, amit kedvelek, így szívesen mentem. Tudtam, hogy a vasárnapi versenyt jó, ha befejezem, de a sprinten igen is oda akartam tenni magam és nyerni. Ez majdnem sikerült is, egy kicsúszásos hiba miatt kénytelen voltam elengedni a svéd lányt, pedig elsőnek rajtoltam, de így is nagyon örülök a 2. helynek, főleg, ha megnézzük, hogy kiket sikerült magam mögé utasítani.
Vasárnap csak egy „örömbiciklizést” mutattam be és végigmentem a versenyen, nem akartam kiállni, de az abszolút rossznak számító 13. helyen értem célba. Legalább némi pont jár érte… A srácok viszont jól mentek nagyon, Markus és Shlomi a 2., 3. helyen érkeztek, Markus ráadásul az összetettet is nyerte, big respect! Viszont megkaptam a cross bringám és a 29-es is megérkezett, jövő héten mindkettő teljesen kész lesz, ahh, gyönyörűek!:)
Köszönöm az egész éves segítséget a csapatnak, nagyon örülök, hogy jövőre is itt leszek, jól érzem magam és a hangulat is ötös! Nektek természetesen a szurkolást és biztatást, azt hiszem életem egyik legjobb szezonját produkáltam, jó érzés, hogy ilyenkor én is vissza tudok adni valamit a sok jóért, amit kaptam! A családomnak és a barátaimnak örök hála, nagyon fontosak vagytok nekem, óriási köszönet! Jövőre úgy néz ki egy kicsit másképp alakul majd a felkészülésem, nem biztos, hogy itthon leszek, de majd később jelentkezem majd, ha megkezdtem a felkészülést a jövő évre, ami rendkívül korán fog kezdődni, de annál hosszabb lesz…